MOZGÁSBAN AZ ÜZLET IS…

Mint amikor egy nagy tányéron az ember elé raknak egy ételkölteményt… Nézegetem, forgatom a tányért, és nem tudom, hogy melyik oldalról is bontsam meg a kompozíciót. Így kezdtem neki annak, hogy bemutathassam Bódy Kornélt, akinek 47 éves korára mívesen összerendezhető elemekből álló felépítmény az aktív sportélete.

Különösen fontosnak tartom, hogy minden időben legyenek példák, követendő minták a felnövekvő generációk előtt. Ma, amikor már az óvodás korú gyermekek egy része is súlyfelesleggel bír, amikor lúzer az, akinek nem a legújabb kütyüje van, amit a túlfűtött szobában nyomkodhat a szabadtéri mozgás helyett, szívesen ajánlom alternatívaként a mozgást, és mutatom be az olvasóknak azt az embert, aki nem csak, hogy örömét leli a sportteljesítményekben, de olyan sokféle területen bizonyított, mint ha nem is huszonnégy órából állnának a napjai.

Kornél Miskolcon született, olyan családba, ahol a sportolás hagyománya generációkon át örökítődött az utódokra – szülei is a sípályán ismerték meg egymást. Édesanyja testnevelő volt, s atlétika, tenisz, lovaglás, síelés, úszás és kajakozás sportágakban szerzett érmeket, ügyességi autóversenyzőként Borsod megye bajnoka címet.

Fiúkat négy évesen vitték először a Bükkbe síelni. A jó mozgású gyerek hat évesen már vitorlázni is kezdett, 13 évesen nyerte első magyar bajnokságát az Optimist hajóosztályban. S ahogy a sport ízére rákapott, sorban jöttek a megmérettetések. Minden kipróbált sportágban kereste a kihívást, az újdonságot és a fejlődési lehetőséget.

Felsorolni is nehéz lenne pár bekezdésben az eredményeit, édesanyja talán jobban számon tartotta fia eredményeit, mint ő maga – igazolja ezt a tényt, hogy a büszke szülő három kötetbe gyűjtve őrizte meg a helyi újságban megjelent, gyerekkori sikereiről szóló cikkeket.

A teljesség igénye nélkül szerepeljenek az alábbiakban a Veszprémben élő aktív férfi sportjellemzői. Aktuálisan az alábbi sportokat űzi: vitorlázás (igazolt versenyző; Justitia SE), tájfutás (igazolt versenyző; Veszprémi Honvéd SE – de rendszeresen fut erdőben kedvtelésből is), síelés; (Eplényi Jeti Sportkör), snowboardozás (első deszkája megvételét követően, 1,5 óra gyakorlás után már versenyen indult, s a 2. versenyét meg is nyerte), jégkorong (heti egy alkalommal a téli hónapokban), kosárlabda (iskolaidőben heti egyszer), jóga (heti egy-két alkalommal), tenisz (a nyári hónapokban heti egyszer, városi versenyeken való részvétellel, egyszer itt fair play díjig jutott).

Korábban igazoltan vagy versenyszerűen/kupákban űzött sportjai: szertorna (B.A.Z. megyei középiskolai egyéni bajnok), futball (Veszprém városi kispályás), kosárlabda (Veszprém Megyei bajnokság /90-es évek vége/, Miskolci Postás megyei másodosztály utánpótlás /80-as évek eleje/).

Hogy ezek után még hobbisportokra is vágyik, azt csak az értheti meg, aki maga is tapasztalta már a sport, a szenvedély, és az adrenalin sajátos elegyét. Így bővíti a sort Kornél listáján a sífutás, a vízisí, a kajakozás (van is persze egy K1-e), a szörfölés, a squash, no és természetesen az úszás (mondanom sem kell, hogy ebben az ágban is van érme).

S akiben ilyen adag küzdőszellem van, az be is gyűjti rendre az eredményeket. Vitorlázás: EB 8. hely Schwerin, Kalóz hajóosztály; nyolcszoros országos bajnok cím Optimist és kalóz hajóosztályokban; Kékszalag győztes cím hajóosztályban; Sokszoros magyar bajnoki helyezés Kalóz és Finn hajóosztályban). Síelés: Bükk bajnok és Veszprém bajnok síelő (feleségével együtt iskolásokat is oktatott három éven keresztül Lovassyban). Karate: kék öves Kyokusinkai karatés cím birtokosa (ezt a sportot 43 évesen kezdte, s 45 évesen abba is hagyta, amikor már hetedik csontja tört…). Sítájfutás: az Osztrák-Magyar Bajnokságon (Szépalmán) a legjobb magyar versenyzők negyedikeként végzett.

Egyéb érmes sportjai közé tartozik a tájbiciklizés és az úszás (mind a négy nemben úszik, mellúszásban szerzett érmet).

Az eredményekhez gyakran kapcsolódik különleges plusz élmény, amelyből szívesen szemezgettem. A veszprémi Dózsa iskola farsangján például 10:45-ig zongorán „bárzenészkedett” a farsangon, 11:30-kor pedig Eplényben a zenész ruhában indult a sí- és snowboard versenyen, mert nem volt ideje átöltözni. A Kékszalag verseny másnapján Veszprémből vonaton szállítva a kerékpárját utazott Csesznekre, ahol részt vett a kétórás tájfutó versenyen (10 km-es táv, 600 m szintkülönbség), majd két keréken tekert vissza Veszprémbe. A közelmúltban ugyancsak próbára tette a saját tűrőképességét és családja toleranciáját, amikor egy péntek esti kártyapartit követően másnap az együttesével próbált, vasárnap reggel teniszezett a feleségével, azt követően síelt a családjával, majd este jégkorongozott. Saját bevallása szerint ekkorra már azért elfáradt. A kis horzsolásról is hosszas panaszkodásba kezdőknek megemlítem, hogy Kornél begipszelt könyökkel síelt négy napon keresztül Ausztriában, s őt ismerve már azon sem csodálkozom, hogy még teniszezett is a merev kötéssel. Ez ellen persze már a szervezete is tiltakozott, és három eséssel „díjazta” a teljesítményt.

A fentiekkel szemben kockázatmentes az a hobbi, amit több nyelv ismerete jelent. De nyilván a sportban is alkalmazott képességek, mint a kitartás, a fegyelem és a kiváló koncentrációs képesség is hozzájárultak ahhoz, hogy Kornél tárgyalási szinten beszél németül, angolul és szereti az oroszt illetve a szlovákot, de szívesen beszél franciául is. S ugyan miért is csodálkozunk, hogy a zene iránti vonzalma sem csak a művek hallgatásából áll. Öt hangszeren játszik: zongora, gitár, ukulele, harmonika és szájharmonika, és jelenleg is aktív tagja egy zenekarnak. S mert a játékot is komolyan kell venni, arra kiváló példa a kártya: tizennégy éve tagja egy tarokk partinak, ahol havonta egy alkalommal játszanak, a gyerekeivel pedig heti rendszerességgel ultiznak.

A fentiek alapján felmerülhet az olvasóban, hogy vajon milyen szakmája, hivatása lehet is lehet annak az embernek, akinek ennyi minden fér bele az életébe. Azok számára, akik nem jól sáfárkodnak az idejükkel, akiknek töredéke sem fér bele a napjaikba mindabból, ami Bódy Kornélnak, igyekszem leszögezni, hogy ő is hús-vér ember, aki leginkább abban különbözik sokunktól, hogy megtalálta, és jól vigyázza mindazt az életben, amitől jól érzi magát, és amitől teljes életet él.

Történetünk hőse villamosmérnök, akinek előbb volt meg a másoddiplomája, mert a mérnöktovábbképző intézetnél így diákként ingyen tanulhatott. A Műegyetemen (ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) jó tanuló és kiváló sportoló verseny helyezettje volt – s aki a neves, patinás intézmény múltját ismeri, jól tudja, hogy itt ugyancsak érvényes volt az „ép testben ép lélek”.

Demonstrátorként is tevékenykedett a tanszéken, ahol előfordult, hogy negyedéves hallgatóként az ötödévesekhez kellett bemennie gyakorlatot helyettesíteni. Akkortájt szerepelt az Egyetemi Országos Tanulmányi Versenyen (ahol egyébként harmadik helyezést ért el). Mivel azonban nem tudta pontosan, mikor van a döntő, éppen vitorlázásból érkezett a tanszékre, ahol – más választása nem lévén – sárga „klottgatyában” tartotta meg az előadását. Tagja volt az egyetemi Menedzsment Szakkollégiumnak, és elkezdte a doktori iskolát is, ahol abszolutóriumig jutott – több újságcikkben való szereplés mellett.

Ma egy tizenhárom éve a feleségével alapított, mintegy 70 főt foglalkoztató műanyag fröccsöntő, szerszámkészítő cég tulajdonosa, ahol javarészt az autóipar számára gyártanak termékeket. Egy gazdasági díjat is megnyertek: sok kiválasztott cég közül így a Budapest Bank három-millió forintos fődíj támogatása őket illette. Találmánya a Szabadalmi Hivatalnál az elővizsgálaton meg is felelt, de idő hiányában – amin persze cseppet sem csodálkozunk – nem tudta végig vinni a több millió forint igényű eljárást. S mire oda jutott, hogy belevág, megcsinálta más…

Kornél a betegségeit is mozgással gyógyítja, vallja, hogy az egészséges élethez mindenki maga járulhat leginkább hozzá. S bár legtöbbünk számára elképesztő mindaz, amit teljesít, ő nem érzi, hogy túlzásokba esne – inkább a változatosság gyönyörködteti a sokféle sportprogramjai közötti kavalkádban. Korábban sem a nyerésért, magáért a versenyért versenyzett – többnyire magával.

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék