Ő már csak ilyen,
felragyog, eltűnik csendesen.
Alkonyul, karját kitárja,
mintha mindene fájna.
néz a Getszemáni éjszakába.
Kévébe kötve – hajnali fénybe,
száll le a tavasz.
Víz alatt, hol csillagok laknak
elmélyül az ég.
Tükörként csillan,s
megvillan a víz tetején.
Ő már a...