Hallom, a semmi ijeszteni képes hangjai zúgnak,
Sír a magány, felüvölt, és tépni fogak csikorúlnak.
Hallani vélem ugyancsak a csend buja édeni hangját,
És ahogy áttöri szép szava, mely elhagyja az ajkát.
Félek, majd mikor itt lesz a lelke megérzi-e párját?
Szíve elérhet-e, hogy...