Valóságszendvics

Az 1955-ben, Amszterdamban létrejött World Press Photo független szervezet, melynek célja az információ szabad áramlásának támogatása a sajtófotó és a dokumentarista fotográfia révén.

A világ szinte összes fontos, 2018-as eseményéről manipuláció nélkül tudósít a World Press Photo kiállítás. A nemzetközi pályázat idei díjazott felvételei nagyon erősek a történetmesélésben, nagy szerepet kapnak a nők és kiemelten foglalkoznak a migrációval is – mondta a tárlatot bemutató sajtótájékoztatón Révész Tamás fotóművész és fotóriporter, a kiállítás fő szervezője.

A fényképezőgép remek segítség ahhoz, hogy végiggondoljuk a világ tavalyi történéseit. 2019-ben nyolc kategóriában – általános hírek, környezet, természet, hosszú távú projektek, portré, hír és sport, az év képe, valamint újdonságként az év képriportja – több mint 4700 fotográfus 129 országból több mint 78 ezer fotóval pályázott. A kiállítás 143 képét három héten keresztül válogatta egy 21 tagú, riporterekből és szerkesztőkből álló, nemzetközi zsűri.

Az idei World Press Photo pályázaton a természet kategóriát Máté Bence nyerte a Túlélési ösztön című békás fotójával. A világhírű természetfotós a sajtótájékoztatón elmondta: sosem készít kifejezetten pályázási szándékkal fényképeket, de az erdélyi Kovászna megyében készült felvétel esetében már az első pillanattól tudta, hogy jó pályamunka lehet belőle. Máté Bence kitért arra is: fényképein általában a természet szépségeit igyekszik megörökíteni, nem a dráma érdekli. Az étkezési célból levágott lábú békák haláltusáját megörökítő kép abban az értelemben kilóg a sorból, hogy a témája a pusztítás maga.

A környezet kategória első díját is Stirton nyerte egy katonanőt ábrázoló fotójával. A zimbabwei Phundundu Vadvédelmi területen működő, orvvadászat ellen harcoló női csapat egyik katonája látható a felvételen.

A képekben ott lappang mindaz a feszültség, amely világégéshez vezethet. Láthatjuk, hány vezér akarta naggyá tenni az országokat, hogyan készül az ellenségkép, bűnbak és velejárója, a gyűlölet.

A kiállítás komoly. Nem a veteményeskertet idéző kalapokat mutat, nem egy könnyű trics-tracs jelenik meg, nem arról szól, hogy melyik aszfaltbetyárnak nyúlták le a nőjét, melyik maffiózónak lopták el a kocsiját, hogy jó pénzért visszavásárolhassa. A lényeg: földi létezésünk fájdalmas felismerése.

A szociológiai, társadalomtudományi gondolkodás része lett a művészetnek, így van ez a (mozgó és álló) képek esetében is, és a fikciók által bemutatott világ mellett fontos még a korhű, valóságos tények sora, a dokumentarizmus. A képek segítenek abban, hogy véleményt formálhassunk a világ eseményeiről, tapasztalatot vagy benyomást szerezzünk, hogyan él az ember napjainkban Láthatjuk, milyen szokások jellemzik a különböző kultúrákban élő embereket, miben hisznek, milyen vágyaik vannak, és hogyan fordulnak egymás ellen, ha sérelem éri őket. Az acsarkodástól a mindennapi életért folytatott harcon vagy kellemes perceken át, a tömegpusztításig gyűlnek a képkockák történelmünkben, ezekről szólnak a sajtófotó-kiállítások, hogy láthassuk, a jelenségeknek számos oka van.

A közelmúltból gyűjtött tapasztalatainkra jellemző, hogy világunk kétségekkel teli, gazdasági és értékrendi válságban van. Túl nagy a zűrzavar. A butaság szele fúj százfelől. És politikai paranoia telepedik rá agyunkra. Nehéz eldönteni, hogy demokrácia van-e vagy a bürokrácia uralkodik, pénzügyi machinációk történnek-e gazdasági tervezés helyett, és nő-e a szegénység, szakértők helyett pártkatonák vezetik-e életünket? A fotó a tér és az idő vékony szelete, a képek kormányozzák a világot – ahogy Susan Sontag, a fényképezés elméletének nagyasszonya fogalmaz.

Nem véletlenül övezi évek óta nagy érdeklődés a sajtófotó kiállításokat, mert a szemnek szóló bizonyíték a leghatásosabb segítség a világ megértésben. Fogyaszthatók a képek, igazi valóságszendvicsek. Tudjuk, a szavak ráérnek várni, de a képek nem.

Ha nem jók a képeid, nem voltál elég közel – mondta Robert Capa. Az idei gyűjtemény szerzőiről elmondható, hogy elég közel voltak az eseményhez, és nem csak fizikailag.

Túl kell élnünk ezeket a borzalmakat, mert ha nem így lesz, nem akad majd olyan ember, aki tudna segíteni a világon.

Novák Imre

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék