Jövőnk a gyermek. Könyv a demográfia társadalmi hatásairól
A hétköznapokban az emberek ritkán néznek a gyermekvállalásra úgy, mint társadalmi kérdésre. A legtöbben sokkal inkább két ember, egy család személyes ügyének tekintik a babavárást. Ugyanakkor az egyik legfontosabb kérdés bármely nemzet számára, hogy milyen mértékben képes utódnemzéssel fenntarthatóvá tenni önmagát. A téma valójában világméretű. Miközben a várható élettartam az orvostudomány fejlődésének köszönhetően növekszik, a gyermekszületés számának csökkenése, Európa elöregedése statisztikailag is kimutatott, nyilvánvaló folyamat. A népességfogyás pedig Magyarországon is egyre inkább kézzelfoghatóvá válik. Nem kérdés, hogy ezek a tendenciák koránt sem csupán statisztikailag alátámasztott adatok. A demográfiai spirál negatív irányba fordulása széles körben ható, hosszú távú, életnehezítő, negatív folyamatokat generáló hatású, amit nem lehet majd néhány év alatt visszafordítani. Tovább gyűrűzik, évtizedekre, generációkra meghatározva Magyarország és Európa jövőjét.
Ez a problémakör ma már nem csak a szociológusok, demográfusok, közgazdasági szakértők kutatási területeinek ad terepet. A társadalom minden rétegét érintő, átfogó intézkedések sorára, különböző szakmák együttgondolkodására lenne szükség ahhoz, hogy elérjük a minimálisan szükséges születésszámot. Megállítva a népességfogyás negatív spirálját. Nagy kérdés, hogy megszületik-e a közös akarat, amely képessé teszi a magyar társadalmat arra, hogy a népesedéspolitikai intézkedések mellé álljon, annak minden kihívásával.
1.kép, forrás: Pixabay
A társadalom sokféle rétegzettségére tekintettel, az érdekkülönbségek mentén kell szemlélni a demográfiai kép alakulását. Több szempontúan kell megközelíteni a gyermekvállalás kérdését a döntéshozók, az intézményi rendszer, a munkáltatói szektor, valamint a családok prioritásait is figyelembe véve. Ugyanakkor a demográfiai egyensúly helyreállítása, a népességgyarapodás elérése olyan közös cél, amelyet a különböző szinteknek nem csupán felismerni szükséges. Sokkal inkább aktív, cselekvő szerepvállalással kívánatos részt venniük a folyamatban, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben munkálkodva. Egyfajta szimbiotikus együttműködést létrehozva az optimális gyermeklétszám elérése érdekében.
Kormányzati intézkedések, a gyerekvállalást segítő támogatások sora ösztönzi a párokat, családokat arra, hogy a nagycsaládos létformát válasszák. Azonban, ha visszatekintünk a korábbi évtizedek intézkedéseinek hatásaira, akkor egyértelműen láthatóvá válik, hogy alig voltak pozitív hatással a demográfiai folyamatokra. A gyermekszületés ugrásszerű emelkedése mindössze két esetben figyelhető meg.
Először az 1953-as abortusztiltás eredményeként (Ratkó gyerekek), másodszor az 1973-as abortusz szigorítás és támogatásnövelés időszakában növekedett meg a születések száma. Ugyanakkor 1975. évet követően már folyamatos és drasztikus csökkenés látható. Ezt a tendenciát pedig a mai napig semmilyen intézkedéssel nem lehetett megfordítani.
2.kép: Beavatkozási hatások, forrás: KSH adatokból készítette Dr. Benda József
Olyan szembetűnő folyamatról van szó, amely komolyan elgondolkodtató, és koránt sem csak a Kormány vállalt kötelezettségei szempontjból fontos. Még arra a témakörre sem lehet leszűkíteni, hogy a népességfogyás következtében ki fogja kitermelni a nyugdíjakat, mi fogja megtartani a munkavállalás szektorából, életkor miatt kikerülő generációkat. Az aktív munkavállalókat éppen olyan markánsan érinti a népességfogyás kérdése, mint azokat, akik néhány éven belül a nyugdíjas kor elérése miatt érintettek a kérdésben. Alapvetően azért, mert a demográfiai kép alakulása befolyásolja a munakerőpiac alakulását. A munkáltatók, munkavállalók, intézményi rendszer, szolgáltató szektor, az ország belső gazdasága, a termelő- és versenyképesség mind-mind függ a népességszámtól. A jelen pillanatban ugyanannyira meghatározó tényezőként, mint a közép- és hosszútávú gazdasági és társadalmi hatások területén.
Érdemes megfigyelni és kutatási témaként kezelni, hogy milyen tényezők összessége alakította ki a jelenlegi demográfiai helyzetképet. Milyen folyamatok játszódtak le a társadalom különböző szintjein, ami arra ösztönözte a nőket, hogy kevesebb gyermeket szüljenek. Ennek a kérdéskörnek a vizsgálata azért elengedhetetlen, mert a fenti grafikon tökéletesen bemutatja, hogy a probléma gyökerét nem lehet csupán gazdasági aktivitás, támogatás meglétével, vagy hiányával indokolni.
Munkája során Dr. Benda József szocializáció kutató, társadalompedagógus olyan magyarázatra lelt lehetséges előidéző okként, amire talán senki nem gondolt demográfiai összefüggésben. Ez pedig az anya-gyermek között kialakuló kötődés meglétében, illetve hiányában keresendő. A kötődés elmélet John Bowlby (1907-1990) angol pszichiáter nevéhez fűződik. A kutatásokban feltárt összefüggések szerint a felnőtt korban meghozott döntésekre, komoly hatása van az első néhány életévben megélt történéseknek.
Amennyiben az anya bármely oknál fogva nem tud mély, biztonságot jelentő kapcsolatot kialakítani a gyermekkel, nem tud megfelelően törődni vele, akkor az kihat az adott személy felnőttkori elköteleződési képességre, ami befolyásolhatja a családalapítási és gyermekvállalási hajlandóságot is. Ez a különös összefüggés azért is figyelemreméltó, mert gyakran írják a nők magas kvalifikációjának, egzisztenciális törekvéseinek, karrier választásának a számlájára a gyermekvállalás, illetve a több gyermek fogadásának csökkenő tendenciáját, illetve a szülővé válás elutasítását.
Ha viszont a kötődés elméletben felvázoltak valóban ennyire dominánsan képesek befolyásolni a felnőtt élet irányultságait, akkor az intézkedési tervek kidoglozásához is komplexebb megközelítésre van szükség, ha széleskörű társadalmi elfogadottságot és születésszám emelkedést szeretnénk elérni.
Egy nemrégiben készült felmérés szerint (Dr.Benda József: A 35-44 éves korosztály gyermekvállalása) a megkérdezett szülőképes nőknek mindössze 5%-a akar kizárólagosan karriert. 70% szeretné összeegyeztetni a munkát és a családot, a gyermekvállalást. Jelentős, 25 % pedig kifejezetten a családról való gondoskodást, az otthonmaradást, a több gyermekes, nagycsaládos létformát választaná, amennyiben ennek megvannak a megfelelő feltételei, valamint a társadalmi, erkölcsi és anyagi támogatottsága.
3.kép, forrás: Pixabay
De miért éppen erre a korosztályra esik a kiemelt figyelem?
Ennek magyarázatát tökéletesen szemlélteti a korfa, ami mindenki számára egyértelmű választ ad a kérdésre. Mivel tulajdonképpen kimaradt egy generáció, ami a beavatkozási hatások táblázatból világosan látszik, így jelenleg a legnagyobb számban a 35-44 éves korosztály az, amelyik még képes javítani a tendencián. Azonban évről-évre csökken a számuk, ezért nagyon kevés idő maradt a cselekvésre. A népességcsökkenés megállításának érdekében olyan komplex, interdiszciplináris megközelítés vált elengedhetetlenné, amely messze túlmutat minden korábbi módszertanon, stratégia alkotáson, operatív intézkedési és cselekvési terven. A társadalmi folyamatok összességének figyelembe vétlével, több szakma együttgondolkodásával születhet meg az a megoldás, amelyben a környezeti és gazdasági szempontok mellett, olyan tényezőkre is figyelemmel kell lenni, mint a magyar társadalom fizikai, egészségügyi és mentális állapota.
Érdemes odafigyelni arra is, hogy a harmincas, negyvenes évei közepén járó nők első, vagy további gyermekvállalási készségére, már koránt sem csak az életkörülményekre vonatkozó, az otthonteremtést elősegítő támogatások hatnak ösztönzően. Azok az életkörülményeket, életminőséget javító tényezők is növelhetik a gyermekvállalási kedvet, amelyek elősegítik az egészséges életmódot, valamint a hosszútávú biztonság megteremtését célozzák meg, teszik lehetővé. Emellett a gyermekvállalás egészségügyi biztonságára is kedvezően ható folyamatok ösztönözhetik relevánsan a párokat.
- kép: Korfa,2016. január 1. , forrás: KSH
Amennyiben ezeket a szempontokat komolyan vesszük, akkor olyan megoldási javaslatokra van szükség, amely egyfajta rendszerszemléleti megközelítésben vizsgálja a gyermekvállalást. Egyfelöl ki kell szélesíteni az ösztönző intézkedéseket, az igénybe vehető támogatásokat korcsoport szerint is nagyobb spektrumban értelmezve. Hiszen számos támogatás csak bizonyos élkorig vehető igénybe, miközben a jelenleg érvényes korfa alapján, a szülőképes nők nagyobb aránya a 35-44 éves korosztályban található, akik egyes támogatásokat éppen az életkoruk miatt nem vehetnek igébnybe. Másrészről olyan közösségi gondolkodásra, társadalmi, település szintű helyi összefogásra van szükség, amely megfelelő környezeti és közösségi adottságokat teremt egy több gyermeket vállaló család számára.
Természetesen nem lehet, nem szabad megállni az említett korosztályról való gondoskodásnál. A 35 év alatti, családot, gyermeket vállalni képes fiatalok mentális felkészítésére, a gyermekvállalási attitűd fokozására, a nagyobb családban gondolkodni képes generációkra is szükség van. A 19-35 év közötti korcsoportra azért is érdemes fókuszálni, mert az ő számuk már jelentősen kevesebb a 35-44 éves korcsoportnál. Ezért ennél a generációnál lényegesen kevesebb fővel kellene az optimális népességszámot elérni. Azonban aligha reális, hogy minden szülőképes, egészséges nő és családot vállaló férfi képes és alkalmas minden paraméterében arra, hogy 4-5 gyermekes nagycsaládot vállaljon fel. Ezért már az elkövetkező évtizedben érzékelhető lesz a népességcsökkenés társadalmi és gazdasági korlátozó hatása.
Milyen társadalmi vonatkozású kihívások rejlenek a gyermekszám csökkenésében?
Talán leggyorsabban az intézményrendszer, a gyermeknevelési intézmények, óvodák, iskolák fogják érzékelni a népességcsökkenés hatásait. A kevesebb gyermek gyorsan együtt jár az intézmények kihasználtságának csökkenésével. Különösen igaz ez a vidéki településeken, kisvárosokban, községekben, falvakban, ahol a gyermekszám csökkenése intzémény összevonást, adott esetben intézmény megszüntetését vonja maga után, ami az adott településen azonnali egzisztenciális hátrányokkal, munkahelyek megszűnésével jár együtt.
A következő lépcsőfok várhatóan a szakképzési rendszerben és a felsőoktatási intézményeknél bekövetkező negatív hullám, ami a társadalmi rétegződésre is kihat. Ez pedig a pedagógus társadalom egzisztenciális biztonságát is veszélyeztetheti, valamint az intézményi rendszerek fenntartásában, működtetésében érintett munkavállalók számának csökkenésével jár együtt. Azonban a népességcsökkenés nem csak a pedagógusok és családjaik promlémája lesz.
Az ország belső gazdasága, a fizetőképes kereslet, a szolgáltatóipar, a kulturális és művészeti közösségek is érzékenyen fognak ragálni a megváltozott helyzetre. Mindez együttesen a munkavállalásra, a termelésre, a nemzetgazdasági folyamatokra is kivetül. A népességcsökkenés a fizetőképes kereslet csökkenésével jár együtt. Első körben a munkanélkül maradó családoknál jelenik meg a szűkebb keresztmetszet, hosszabb távon pedig a népességszám csökkenéséből adódóan, össztársadalmi szinten is kevesebb lesz a fizetőképes igény a termékekre és szolgáltatásokra. Ez a tendencia pedig nagyon komoly negatív hatással bír ennek bekövetkezése esetén a nemzetgazdaságra, a termelő és versenyképesség megtartását szolgáló folyamatokra.
A népességfogyás hosszabb távon olyan gazdasági problémákat is felvet, amire szintén nagyon kevesen gondolnak lehetséges következményként. Amennyiben kevesebb munkavállalónak kell megtermelnie az ország fenntartásához és működtetéséhez nélkülözhetetlen adó tételeket, járulékokat, az egészségügyi ellátás, társadalombiztosítás költségeit, az aktív munkavállalásból kieső, nyugdíjba vonult generáció nyugdíjának költségeit, akkor nagy valószínüséggel ez együtt fog járni az adó és illeték mértékének emelkedésével. További terheket róva a munkáltatókra, munkavállalókra egyaránt. Ezért a közép- és hosszútávú intézkedés kidolgozásánál az adó és nyugdíj rendszer átalakításának lehetőségét is vizsgálni kell. Bár a 20-as éveiben járó korosztályt látszólag nehéz motiválni avval, hogy a saját nyugdíjas éveire tekintettel tervezze életpályája sajáttoságait, ugyanakkor közös felelősség annak a megértése, hogy a holnap sikere, a mai döntéseken alapul. Ez pedig elválaszthatatlanul összekapcsolódik a demográfia alakulásának kérdéskörével.
Ezen túlmenően további érdekes opció, hogy tudjuk-e a gyermekvállalást a család szempontjából munkahelynek, tehát gazdasági értelemben véve „termelő egységnek” tekinteni. A család, mint „munkáltató” már megjelent a gazdasági térben, hiszen számos olyan feladat van, amelyre sok család már ma is külső segítséget vesz igénybe. Ilyen a babysitter feladatkör, a bejárónői funkciók ellátása, kertgondozás, hogy csak néhány aspektust említsünk. Ezekért a tevékenységekért, amennyiben külső segítséget vesznek igénybe, ma is jól azonosítható összeget kell fizetni. Amennyiben viszont nem külső, fizetett erőforrásból oldják meg, akkor ugyan ezen tevékenységek a „láthatatlan munka” kategóriájába esnek. Tehát jelenleg, társadalmi és gazdasági megítélés szempontjából nem képviselnek értéket. Azonban a család, mint választható munkahely, – a Jövőnk a gyermek című tanulmánykötetben értelmezett módon -, eddig még nem jelent meg a gazdaság palettáján. Pedig a már említett felmérés szerint van egy jól meghatározható kör, amely számára előnyös megoldásként rajzolódhat ki a Hivatásos Szülők Program. A láthatatlan munka hivatalos elismerése pedig nem csupán pozitív társadalmi képet hordoz a több gyermeket nevelő nagycsaládos létforma felvállalására. Hanem olyan gazdasági egységgé is emeli a családot, a státusz értelmezésben főállású szülőt, amely ténylegesen megjelenik gazdasági értékként is.
Mindennek a gyermekvállalási hajlandósággal való összekapcsolása olyan kihívás, ami szokatlan újdonság a 21. századi társadalom számára. Miképpen egy személyes ügyet, a család gyermekvállalási hajlandóságát társadalmi szintre, közös üggyé kell emelni. Ez nem megy másként, mint a különböző érdekeltségi szintek közös platformjának megtalálásával. Az interdiszciplináris alapú közös gondolkodás mindenképpen elengedhetetlen, ha a nagycsaládos szemléletmód társadalmi és gazdasági értékteremtés aspektusában történő elfogadottságát szeretnénk elérni.
Ehhez a fiatalok mentális és fizikai felkészítése, a családi minták és gondolkodásmód átalakítása is szükségszerűnek látszik.
Gondolni kell a még szülőképes korban lévő korosztály minden értelemben vett támogatására, a már szülőképtelen korban lévő generációk támogató bevonására. A nagyszülők aktivizálását is beleértve, miközben az aktív munkavállalás időszaka sok érintettnél valósan kitolódik, tehát jó néhányan az idősebb generációból tovább dolgozóként, kevesebb feladatot tudnak vállalni a családjuk támogatása, főként a nagycsaládos fiataloknak történő besegítés terén. Akár az unokákra való vigyázásra, az ellátásukra, akár logisztikai segítségnyújtásra gondolunk.
Mindez messzemenően alátámasztja azt a felvetést, hogy nem elegendő a gyermekvállalásra, a demográfiai helyzetkép megítélésére egyoldalúan tekinteni. Minden tervezett és megvalósult intézkedés, stratégiai lépés, a társadalom minden rétegének aktuális helyzetét érinti. Rövid és hosszú távon is befolyásolja. Az a több szempontú, interdiszciplináris megközelítés, kor-kompatibilis módszertan vezethet sikerre, amelyet az a kiadvány is példáz, ami „Jövőnk a gyermek” címmel, Dr.Benda Jószef szocializáció kutató, társadalompedagógus, az ELTE tanácsadója, a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának elnöke, és Prof.Dr.Báger Guszáv közgazdász, az MNB Monetáris Tanácsának tagja szerkesztésében, a Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány kiadásában jelent meg 2019. novemberében. A tanulmány kötet több mint 200 szakértő 4 éves munkáját öleli fel. A fejezeteket a két neves szerkesztő mellett többek között olyan kiválóságok jegyzik, mint Prof.Dr.Borhy László akadémikus, az ELTE rektora, Prof.Em.Dr.Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, a pszichológiatudomány kandidátusa, Prof.Dr.Kovács Árpád a Költségvetési Tanács elnöke, Pleschinger Gyula, az MNB Monetáris Tanács tagja, vagy Prof.Em.Dr. Botos Katalin közgazdász. A témák szerinti csoportokban velük együtt dolgozó szakértői gárda is a legszélesebb értelemben képviseli a társadalom és a szakmák spektrumát.
Több, mint 400 oldalon átfogó képet nyújt a témában, amely elsősorban kormányzati döntéshozók, önkormányzati vezetők, szakintézmények, társadalom formáló civil szervezetek figyelmét szeretné felhívni az azonnali cselekvés fontosságára. A családok számára pedig olyan összefüggéseket tár fel, amelyek a gyermekvállalás pozitív attitűdjének relevanciáját képesek megmutatni.
5.kép könyvborító, forrás:plusz1baba.hu
A könyvet mindazoknak ajánlom, akik nem csupán egy izgalmas és sürgető témát látnak a demográfiai helyzetkép alakulásában, hanem felelősségük és cselekvőképességük tudatában részt is vállalnak a megoldás kimunkálásában. Érdemes megismerni a tanulmánykötetben megfogalmazott javaslatokat azoknak is, akiknek a munkája, és akár személyes érintettsége elhívást jelent. Predesztinációt a demográfiai katasztrófa elhárítására, a további népességfogyás megállítására.
A könyvvel és a témával kapcsolatban további információkat a plusz1baba.hu oldalon találnak az érdeklődők.
Csaba Beatrix
humánerőforrás szakértő
Related Posts Title
Rekreátor magazin. Alapítva 2006. |
