Évente kerül megrendezésre a világ nagyvárosaiban a World Press Photo pályázatra érkezett képek gyűjteményes kiállítása. Ez a világ legjelentősebb sajtófotó bemutatója. Itt láthatjuk, mi csigázta érdeklődésünket az elmúlt évben, és mi szorítja össze a szívünket, ha a Földön zajló eseményeket látjuk.
Ebben az évben 126 országból érkeztek képek, melyeket 5034 fotóriporter készített. A 80 408 pályázatra beküldött fotóból választotta ki a zsűri a kiállítás anyagát, a díjazott képeket. A tárgyilagosságra törekvő fotókból rendezett kiállítás Magyarországon a korábbi évekhez hasonlóan a Néprajzi Múzeumban tekinthető meg.
A World Press Photo egy független non-profit szervezet, mely 1955-ben alakult, célja az információ szabad áramlásának támogatása a sajtófotó és a dokumentarista fotográfia népszerűsítésén keresztül. Közel hat évtizede bővülő archívuma fontos része történelmünk vizuális megjelenítésének.
A fotó információközvetítő médium, szelektálja az adatokat, a valóságból vág ki szeleteket. Barthes szerint a fotográfia mítosza arra való, hogy összebékítse a valóságot a társadalommal. A kép informál, ábrázol, meglep, jelentést ad valaminek és kedvet ébreszt valakiben. A képek segítenek abban, hogy véleményt formálhassunk a világ eseményeiről, tapasztalatot vagy benyomást szerezzünk, hogyan él az ember napjainkban. Láthatjuk, milyen szokások jellemzik a különböző kultúrákban élő embereket, miben hisznek, milyen vágyaik vannak, és hogyan fordulnak egymás ellen, ha sérelem éri őket. Az acsarkodástól a mindennapi életért folytatott harcon vagy kellemes perceken át, a meneküléstől a rabszolgaságig, a tömegpusztításig gyűlnek a képkockák történelmünkben, ezekről szól ez a tárlat is, hogy láthassuk, milyen is lehet ez a lidérces út.
A kiállítás és a Radnóti színház együttműködéseként asszociációk hangzanak el a színház repertoárjából egy-egy díjnyertes kép kapcsán. A felvételről elhangzó szövegeket Kováts Adél, Bálint András, Pál András, László Zsolt adják elő.
Az év képe, nem véletlenül, Burhan Ozbilici fotója, amelyen Andrej Karlov orosz nagykövet egy fotókiállítást nyitott meg Ankarában, amikor lelőtte egy szolgálaton kívüli török rendőr, Mevlut Mert Altintas. „Allahu akbar” – kiabálta a merénylő. A török terrorelhárítás különleges alakulata tűzharcban megölte a támadót. A képen Altintas magából kikelve kiabál, miután rálőtt a nagykövetre, arcán a biztos halál tudata.
Korunk kérdése kategóriában Jonathan Bachman kapta az első díjat. A fotón, a 27 éves Iesha Evans a rendőrökkel szemben tiltakozik egy tüntetésen, amit a feketéket sújtó rendőri erőszak ellen szerveztek az amerikai Louisiana állam fővárosában. A tiltakozó Evanst letartóztatták, de még aznap este szabadon engedték. A kép hangulata a legendás Angela Davist idézi, mert még mindig aktuális a feketék kirekesztése elleni harc. Hiába múltak el évtizedek az emberi jogok általánossá tétele ügyében.
A korunk kérdései címmel meghirdetett kategória egy másik díjazottja Vadim Ghirda. A felvételen egy menekülő nőt támogatnak átkelés közben a Mala Reka folyón a görög határváros, Idomeni közelében. A Macedóniába vezető útvonallal egy újonnan épített kerítést igyekeztek elkerülni. Macedónia öt nappal korábban zárta le határait, és az idomeni táborban rekedt tömegek miatt a helyzet humanitárius katasztrófával fenyegetett.
Egy másik képen a kanadai Amber Bracken fotóján a Dakota Access olajvezeték elleni tüntetést látjuk, ahol egy 1,886 kilométer hosszú földalatti vezeték, amely az amerikai Észak-Dakota államból az Illinois államban lévő kikötőbe szállítja az olajat. A Standing Rock sziú rezervátum indián lakói tiltakoztak a vezeték megépítése ellen, mert féltek a vízszennyezéstől és szakrális törzsi helyeik károsodásától.
Megrázó a brazil Lalo de Almeida képe is, amelyen a szúnyogok terjesztette Zika vírus áldozatait látjuk, még nem tudni, pontosan hogyan is okozza a kisfejűséget, ami egyébként ritka betegség, de nem sok jóval kecsegtet egy ilyen csecsemő sorsa.
A Hétköznapok első díját Paula Bronstein kapta, melyen Najiba, egy muszlin nő ölében tartja unokaöccsét, a 2 éves Shabirt, akit egy bombarobbanás sebesített meg, nővérét pedig meg is ölte Kabulban, pedig a háborúnak már vége. A Hétköznapok kategória második díja a kínai Wang Tiejun képe, melyen egy tornász iskola tanulói lábujjerősítő gyakorlatot végeznek 30 percen keresztül a kínai Hszücsouban. Nem csak Kínában találkozhatunk a gyerekeket túlterhelő, esetenként kínzó iskolákkal.
Az elmúlt év jelentős eseményei között szerepelt, hogy Fidel Castro, Kuba egykori elnöke és a kommunista forradalom vezére november 26-án elhunyt. A halálhírt látványos és nyilvános nemzeti gyász követte. Castro hamvait végigvitték, fordított irányban, azon az útvonalon, amely felidézte diadalmas menetelését 1959-ben Santiagótól Havannáig.
A Hír kategória első díjasa Laurent Van der Stockt képe. Egy kislány áll kinn, miközben a város visszafoglalásáért folytatott harcokban az Iraki Különleges Műveleti Erők terrorelhárító zászlóalja átkutatja a házakat Moszul keleti városrészében. Moszul volt az utolsó jelentős iraki város az Iszlám Állam kezén. A kislány fél.
Egy másik képen egy 11 éves nigériai lány vigasztalja az öccsét azt követően, hogy egy Olaszország felé tartó zsúfolt csónakról átkerültek egy mentőhajóra a Földközi-tengeren. Anyjuk meghalt Líbiában, miután átjutottak a Szaharán. Van, ahol menekülteknek, van ahol migránsoknak hívják őket.
Noel Celis fülöp-szigeteki képén a lépcsőn alszanak a rabok Quezon City börtönében. A Fülöp-szigeteken jelentősen megnőtt a börtönnépesség azt követőben, hogy az újonnan beiktatott elnök, Rodrigo Duterte totális háborút indított a kábítószer-kereskedők és fogyasztók ellen.
A Természet kategória első díjasa Brent Stirton képe arról szól, hogy Ázsiában meredeken emelkedik a gyógyító hatásúnak tartott rinocérosz szarv iránti kereslet, mivel az egyre nagyobb jólét a térségben azt is jelenti, hogy egyre többen tudják megfizetni a csillagászati árakat. A már eleve a kihalással fenyegetett fajra folyamatosan fokozódó veszély leselkedik.
Az Emberek című pályázatra érkezett Robin Hammond képe, melyen Hellen Alfred, egy 41 éves elmebeteget látunk, aki Dél-Szudán fővárosában, Jubában él. Elmondása szerint akkor betegedett meg, amikor megszülte a hatodik gyerekét. Dél-Szudánban az elmebajt sokszor az ördöngösséggel társítják. A betegeket gyakran kiközösítik és a társadalomra veszélyesnek tekintik. Sokukat bebörtönzik.
A kiállítás egyik kedves képét Ami Vitale készítette egy óriáspandáról. Kína rengeteget tett a panda élőhelyének védelméért, és ez meg is látszik az egyedek létszámának növekedésében. A világ vadon élő pandáinak két harmada természetvédelmi területeken él a Szecsuani-medence fölött lévő bambuszban gazdag erdőkben.
A Sport egyedi kategória nyertese Tom Jenkins. Az általa ellesett pillanaton Nina Carberry zsoké leröpül a lováról, Sir Des Champs-ról, amikor buknak a The Chair elnevezésű akadálynál a legendás Grand National lóversenyen, az Aintree versenypályán Liverpool mellett. Egy másik ló, On His Own is bukott ennél az akadálynál, másodpercekkel az előtt, hogy Sir Des Champs ugrani készült. Egyik ló és lovas sem sérült meg.
A Sport sorozat első díját az olasz Giovanni Capriotti kapta. Képén a 2003-ban alapított Muddy York Rugby Football Club, az első melegbarát rögbi csapat tagjait látjuk Torontóban, Kanadában. Azért hozták létre az egyesületet, hogy cáfolják: a meleg férfiak nem alkalmasak az igen férfias rögbire, és hogy tiltakozzanak a meleg sportolókkal kapcsolatos sztereotípiák ellen.
A közelmúltból gyűjtött tapasztalatainkra jellemző, hogy világunk kétségekkel teli, gazdasági és értékrendi válságban van. Nehéz eldönteni, hogy demokrácia van-e vagy a bürokrácia uralkodik, pénzügyi machinációk történnek-e gazdasági tervezés helyett, és nő-e a szegénység, szakértők helyett pártkatonák vezetik-e életünket? „A fotó a tér és az idő vékony szelete, a képek kormányozzák a világot” – ahogy Susan Sontag, a fényképezés elméletének nagyasszonya fogalmaz.
Nem véletlenül övezi évek óta nagy érdeklődés a sajtófotó kiállításokat, mert a szemnek szóló bizonyíték a leghatásosabb segítség a világ megértésben. A szavak ráérnek várni, a képek nem. „Ha nem jók a képeid, nem voltál elég közel” – mondta Robert Capa. Az idei gyűjtemény szerzőiről is elmondható, hogy elég közel voltak az eseményhez, és nem csak fizikailag.
Novák Imre
Horváth Zoltán kiállításáról Sok minden történik körülöttünk, valamire odafigyelünk, valamire nem. Az igazán fontos dolgok próbálnak titokban maradni. A háttérben...