Eszterhai Katalin: Majdnem Esterházy

Porból a csillagokig

Az Alexandra Kiadó már a második Eszterhai-kötettel lepte meg olvasóit a tavalyi „Akaratunk gyógyereje” után. A szerző csodálatos lelki ereje, belső fénye, katolikus hite bárkinek példát mutathat, hogyan lehetett a szegényes szabolcsi kunyhótól a pécsi bányászfaluig, majd a római vakációtól a kanadai csillagos égig felemelkedni. Ebben a műben álmok válnak valóra, miközben gyönyörű tájakon barangolhatunk, sőt, csodálatos gyógyulásban lehet részünk.

A 88. Ünnepi Könyvhét eme újdonságát az Alexandra Kiadó a Rózsavölgyi Szalonban mutatta be.

A könyv műfaja memoár és családregény egyben. Katalin a nagybirtokos, fűúri Esterházy-család sarja, de a történelem sodrásában egy elírás következtében lett Eszterhai – már a II. világháború után. Szegény, árva tanítónő anyja rövid ideig még élvezhette a kastélybeli életet, aztán pillanatok alatt a gyulaházi szegénytelepen találta magát. Nem akarta a második gyermekét, Katalint, de hat hónapra, óriási élni akarással megszületett a kitelepítésben. A koraszülött kislányt a sparhelt sütőjében tartották életben. Előkelő apjából útkaparó lett, aki olykor részegen rájuk gyújtotta a házat, és hamarosan meghalt. Édesanyja felrótta második lányának, hogy az apjához hasonlít, ezért soha nem ölelte meg. Katalin bezzeg megöleli a vendégeit, a postást és a szerelőt is, hogy örömet okozzon. Új apukája hozott igazi szeretetet, biztonságot számára. 1956 után még Gyulaházán sem volt maradása a családnak, elköltöztek a Pécs közeli bányászfalu nyomorult szobájába.

Katalin azonban jól tanult, és a „beszélő doboz”, a Pécsi Körzeti Stúdió munkatársa lett. Közben elvégezte a Tanárképző Főiskolát. Álmai az utazásokkal sorra kezdtek valóra válni. Először a mongóliai uránbányászoknál forgattak filmet. Ott látta meg fényes vezérlő csillagát. Követte az útját már két kislányával együtt. Második férjével, Lajtai György operatőrrel római vakációra indultak 1987-ben. A vakációból kétévnyi tartózkodás és kanadai menedékkérés lett. Férjével együtt dolgoztak rádiónak, televíziónak. Mint mondja, „szárnyakat és gyökereket” magával vitt mindenhová. A gyerekeinek fájdalmas volt a döntés, de hamar megbarátkoztak az új helyzettel. Torontóban jó nyelvtudással egy olasz cégnél dolgozott, esténként a férjével pincérként kerestek jobb megélhetést. Kanada humánus ország, bárkit befogad emberi körülmények közé. Itt a régen dédelgetett álmok megint valóra válhattak, a csillagok a hűvös éjszakákon is szépen ragyogtak.

Katalin felett egyszer mégis besötétült az ég. Egyik szemén retinaleválás keletkezett. Műtétek, kellemetlen helyzetek sora várt rá, amíg a szeme meggyógyult. Élete párja és ő maga is rájött, hogy a gyógyító erő magában az emberben lakozik, tőlünk függ, mit hozunk ki belőle.

Katalin ma már boldog nagymama, saját jogán szerkesztő, műsorvezető és producer. Ragyogóan sikeres ember. A férje Emmy-díjas filmes. Csodálatos lénye átsüt könyve minden lapján. Segít nekünk is, hogy álmaink után szaladjunk a mindenségbe. Nagy irodalmi műveltségét jelzi a rengeteg idézet ókori és magyar szerzők sokaságától.

Élvezet elolvasni!

(Budapest, Alexandra Kiadó, 2017. 253 oldal)

Dobi Ildikó

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék