Novák Imre: Lehetne akár egy szexi kémnő is

 

Karafiáth Orsolya műveiről

 

a hangom mindig újra más:
új végszavak, új főszereplők

Karafiáth Orsolya alkotói világa számtalan irányból megközelíthető. Író, költő, publicista is, sőt performer, kultúrdémon és díva is. Hamisítatlan multimédiás tehetség, a szavak és a képek világában egyaránt otthonos szerző. tevékenységei egymásba fonódnak.

A Versmondó folyóirat olvasói előtt sem ismeretlen, számtalanszor jelent meg írása itt is. Élményeiből, tapasztalataiból építkezik, víziókban gondolkodik. Bájjal és szellemmel szól korunk dermesztő gondolatairól is. Kivételes hangulatteremtő képességgel rendelkezik írásaiban és képein is. Az ellentmondások érdeklik, éltetik. Nehezen szabadul az ember a varázsától. Hipnotikus erejű alkotó, karizmatikus egyéniség, ha követjük gondolatait forró álomba lépünk. Szereti a teatralitást, képes átélhetővé tenni még a szimbolikus rémmeséket is. Otthonos a pesti flaszter liezonjaiban is. Szerinte a flörtölés benne van a zsigereinkben. Ismeri, milyen örvények képesek minket magukhoz húzni. Tudja, mit jelent koldulni vagy lejmolni. Gondolkodó író, elmélkedésre késztető alkotó.

Karafiáth Orsolya Budapest született 1976-ban. Érettségi után 1995-től 1999-ig az ELTE bölcsészkarán könyvtár és észt szakot hallgatott, később, 1998–2002 között magyar–könyvtár tanárszakon tanult. Munkahelyeit tekintve a Ludwig Múzeumban könyvtáros volt és irodalmi rendezvényeket szervezett 2005 júniusáig. 2006 nyaráig a Kréta iskolai magazinnál dolgozott szerkesztőként. Versei, novellái, kritikái, recenziói, tárcái és interjúi rendszeresen olvashatóak az újságok, folyóiratok hasábjain. Számára fontos, hogy mindig kerüljön valami plusz a szövegek mellé. Gyakran találkozunk írásai illusztrátoraként Filó Verával, aki több mint a művei illusztrátora. Rajzaival beleír ő is a történetbe. Hihetetlen szinkronitás van köztük. De Karafiáth a rajzokon kívül mást is szívesen mert a szövegekhez, gyakran kapcsol hozzá filmet vagy képeket. Ezzel is gazdagítja a szöveget.

Első kötete 1999-ben jelent meg – Lotte Lenya titkos éneke címmel, a Noran kiadónál. Jól fogadta a kritika. Verseinek többsége melankolikus monológ: ő szól szerelmeséhez, ahhoz a fiúhoz, férfihoz, aki elhagyta őt, és aki miatt most annyira szenved. Meleg hangon fölidézi az együtt töltött időket, a szerelem helyszíneit, hangulatait, illatait és legfőképp mindezek kínzó hiányát. A versek sora egyre mélyebbre néző költőt mutat, egyre változatosabb és árnyaltabb költői világot tár föl, jó irányba tett lépések dokumentuma – írta róla méltatója.

Nézzünk néhány sort, hogy az idegenséget és a véletlenszerűséget szavakba öntve is lássuk: Egymagam, / mint ez a folyó, melynek nincs / se forrása, se tengere. Se eredet, se végcél, se kiteljesedés. Aztán a szerelmi szálon tovább folytatódik a kétkedés: Szerelmem frigid picsának nevez, /szilárd értékrendem megdőlni látszik. Adódik a párhuzam Weöres Sándor Psyché című művének hangulata és érzelemvilága között. Ott a fikció szerint az 1795-ben született és 183l-ben férje lovai által halálra gázolt Lónyay Erzsébet teljes költői életművét tartalmazza. A Psyché prózai emlékezés, amelyet a képzelet szerint 1820-ban írt gyermekkori barátja, a valóságban is élt Ungvárnémeti Tóth László halálakor. Kevés ilyen tiszta érzéseket megfogalmazó nő van a magyar irodalomban, mint Karafiáth vagy Weöres alakja. Mindkettő nagyon érzi a korszellemet.

Arról írok, amihez értek – mondja Karafiáth, aztán tágítja a spektrumot. Kordivat szerint is tud gondolkodni, képes a társadalmi élet meleg puha fényén élni, de látja a salétromos és a málladozó faldarabokat is városunkban. Halad a kalandok autópályáján. Kispolgároknak, tisztes családanyáknak, családapáknak, hipsztereknek és lumpenproletároknak is van mondanivalója. Az érzelmek boncolásának doktora. Erős az idő lejegyzésében, a szabad terjeszkedésben, a határtalan gondolatok tengerén. Élete csupa látnivaló, és megörökíti őket. Tarka világunk színe. Kívülálló, de velünk van. Érdeklődésének magva a szexualitás, és ezen nem is csodálkozunk, mert bármi történik, haladhatunk előre vagy hátra a feminizmusban, akkor is mindig a szexualitásnál kötünk ki.

A 2004–ben írt Café X versek között írja: Elmennék én világgá,/ de itt vagyok a világban. Versszituációiban a hőségben fémes a napsütés, az ég ékszerében árnyékbetűkből áll összébb a nyár, körötte szétmosott színek. Ha akar átvált százezernyi helyre, mert kétfelé lassú a tél. Időnk emlékezés nyomán lohol, keresi mi volt, aztán a szövegben az emléknyomok újra és újra összeállnak. A hang a csönddel összehozva él. Itt megjegyzendő, hogy van még számomra egy másik párhuzam is, ami Baksa Soós János Kex együttesben énekelt dalaihoz köthető. A hatvanas évek magyar avantgardjának jelentős alakja hangulatát idézi a szöveg, mikor azt írja: csak táncolom, miféle ritmus ez. Baksa Soósnál: csak rajzolom, mire gondolok, leírom, miről álmodok. A jelenleg Berlinben élő művész Január herceg néven ismert. Őt is elűzte a kisszerű, pártos gondolkodás, meg a puha kádári diktatúra.

A 2008-as Maffia-Klub regénye lírai vallomások sora, tizenkét nő monológja, akik egykor főiskolai barátnőkként, sőt elválaszthatatlan „maffiázókként”, a Café X félvilági díváiként habzsolták az életet, és akik évek múltán – félresikerült, elszalasztott, beteljesült és romba dőlt szerelmekkel a szívükben – újra összejönnek, hogy megfejtsék annak a férfinak a titkát, akihez mindannyiuknak köze volt; az imádott, a gyűlölt, a vágyott és halálra ítélt Lajos eltűnésének rejtélyét. Illúziókkal terhelt folyamatok nyomait mutatja.

Lajos eltűnt. Hiába küld úti beszámolókat Prágából, Isztambulból vagy Indiából, a leveleket mintha nem ő írná, a hangja hamisan cseng, a stílus nem rá vall. Valaki szerepet játszik, és a bolondját járatja velük. Valaki lajosabb akar lenni Lajosnál… Ágota – a nagy elődöt, Agatha Christie-t megidézve – próbál a rejtélyes gyilkos nyomára bukkanni. Felkeresi barátnőit, regényrészletek, e-mailek, levelek és naplóbejegyzések sorát olvassa el, amikből kiderül, az egykor ártatlannak hitt barátságok mögött szerelemféltés, árulás, irigység, bosszú (és ami bűnt ismer még a női szív) munkálkodott, és mindez egy férfi miatt…

A 2009-es Cigánykártya című kötet arról szól, hogy a jövőt mindannyian szeretnénk kifürkészni. Ám csak kevesen gondolunk arra, hogy a jövőnk magva a mában nyugszik: a jóslatok az adott pillanatban készülnek el bennünk. Amikor feltesszük a kérdésünket, és megkérdezzük a kártyát: már válaszoltunk is magunknak. Hogy tisztán lássuk a jelent, és ekképp tisztázzuk az eljövőt: ebben segít ez a könyv. Negyven vers, negyven kép, negyven hangulat- olvashatjuk a felvezetőben. A könyvhöz ebben az esetben is Filó Vera készített illusztrációkat, egyenrangú társszerzőnek tekinthető. Az általa tervezett kártyák csak nevükben hasonlatosak az eredetihez (már ha cigánykártya esetében beszélhetünk eredetiről). Képi világuk, megvalósításuk egy tejesen új irányt és feltételezhetően új célközönséget sejtet.

Művük az irodalom és a kártyavetés összekapcsolása. Egymással hol lazán, hol szorosabban, esetleg egyáltalán nem összefüggő versek gyűjteményét alkotja. Minden kártyalaphoz tartozik egy-egy vers. A különböző kirakások során a poémákat adott sorrendben olvasva összeáll egy gondolatfolyam, amit vagy elfogadunk önmagában valónak, vagy egyfajta sorvezetőként használva elindít bennünket egy gondolat irányába. Értelmezés, magyarázat nincs külön hozzárendelve a lapokhoz. Aki hisz a kártyalapok erejében, annak sokat mondanak a sorok, sőt jelekké is válhatnak. Az egészet egy CD-mellékelttel egészítették ki a szerzők. A négynyelvű kártyák (magyar, német, cigány és görög) mókás rajzaikkal távolról sem emlékeztetnek a hagyományos kártyák képi megoldásaira. Minden értelemben modern és letisztult az ábrázolásmódjuk. A Cigánykártya világa így egyszerre bohókás és szomorú, melankolikus és nyomasztó, mégis a felszín alatt a boldogságra vadászó ember örök optimizmusát véljük felfedezni benne – ahogy fogalmaztak róla. A figurák egyértelműen a gyerekkönyvek illusztrációira emlékeztetnek, ami már csak azért is jó ötlet, mert könnyen lehet, hogy a fiatalabb korosztály is rajongója lesz az alkotásnak.

A 2012-es Kicsi Lili című regény a Scolar Kiadónál jelent meg. Főhőse a harmincéves Lia. Története két viharos szerelmi kapcsolatának szálán fut: a gimnáziumi tanárnőjéhez, Marihoz fűződő szerelmét későbbi főnöknőjéhez – az olykor elbűvölő, máskor végtelenül nyers és érzéketlen Lilihez – való viszonya tükrében fedi fel. Azt keresi, hogy vajon ki tud-e törni Lia abból a bűvkörből, ami miatt mindig csak lelki hierarchiákban képes gondolkodni, és csak ennek függvényében tud bármiféle kapcsolatot elképzelni? Megtanul-e végre nemet mondani, és felvállalni önmaga vágyait? A Kicsi Lili egy könnyű, vasárnap délutáni olvasmány. Nem juttat minket új felfedezésekhez, nem tesz hozzánk vagy nem vesz el belőlünk, aki irodalmi mélységekre vágyik, olvasson inkább mást. Viszont ajánlom azoknak, akik a vasárnapi ebéd után nem a világ megváltásán szeretnének ügyködni, csak jól szórakozni – írja róla Puskás Panni.

Sok nőhöz mi sem áll közelebb, mint egy macska, a macskázás vagy cicázás. A pasik inkább kutyáznak. Az előbbiről szól ez a mese. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Macskás ház, ahol bárkivel bármi borzalom megtörténhetett. A házikedvenc című kötetnek ez az alaphelyzete, innen indulunk egy fordulatokkal teli és izgalmas mesevilágba. Élő vagy fiktív macskák közé kerülünk. A macskához való viszonyunk szintjeivel játszik.

A könyvhöz egy sajátos zenei és képi anyagot készítettek, ami se nem klip, se nem trailer: a szerző szándéka szerint valahol a kettő között van. A dal szövegét Karafiáth Orsolya írta, még a könyv alapjául szolgáló musical egyik betétdala volt. de mivel hangsúlyozni szerette volna, hogy alapvetően más a két mű, új zenét szereztek hozzá. A zene Demeter Zoltán, az énekdallam Czerovszky Henriett munkája. A kövér nőt – a könyvbéli, fejezetről fejezetre kövérebb Orsit – maga Karafiáth Orsolya játssza, a maszk Szilas Rita munkája. A videóban szereplő ehető női más Fajgerné Dudás Andrea Júlia festő – és eat art művész alkotása. A fotós és operatőr Dala Gábor volt.

Orsi, a regény főhősnője úgy dönt, hátrahagyja korábbi életét, elköltözik szüleitől, felmond a női magazinnál, ahol jól fizető állása van, majd beköltözik egy budai villába, a Macskás házba. A könyv főszereplőjének és szerzőjének neve ugyan azonos, ez nyilvánvalóan szándékos játék: ahogyan az egy interjúból kiderül, a szerző úgy véli, ő maga szinte minden szereplőjében benne van egy kicsit, vagyis inkább mindegyik belőle egy darab.

Intő jelek sora figyelmezteti Orsit a közelgő veszélyre, hogy őt már rég megbabonázták, de költözik, ellenvetés nincs. Bori néni ravasz nő, kedvessége azután, hogy főhősünk döntött a költözésről, köddé válik, s már csak egy morcos és plasztikai műtétek során átesett hárpia marad. A ház többi lakójának megismerése után sem lesz túl bizalomgerjesztő a villa; egy depressziós fiatal férfi, aki mellesleg önmagát elunó írótehetség, Bori néni bűzlő és iszákos férje, Máté bácsi, a mindent tudó szerelő, Pali és a svéd bivalyszépség, Ektorp. De Karafiáth nem adja alább, még több idegbajt akar: Orsi szeretett macskája, Rigó eltűnik.

A beköltözésig Orsi rendíthetetlenül hiszi, hogy rátalált álmai otthonára, ám amikor első látogatása során a még gyönyörű lakás helyén egy romhalmazt talál, kezd egyre biztosabb lenni abban, hogy valami mégsem stimmel, majd ahelyett, hogy igyekezne valamilyen megoldást keresni, már-már feladja, depresszióba zuhan, és az evésbe menekül. Voltaképp fel sem kel egészen odáig, míg olyan kövér lesz, hogy már nem is tud. A hízás a ház átka lesz Orsira, Bori néni meg épp elég átok önmagában is – világos üzenetek. S bár a házzal együtt az ott lakó férfiak teste, lelke is rohad, a középpontban mégiscsak a nőket, na meg a macskákat találjuk. Az ő történeteik hangsúlyosan a test változásairól és azok elfogadásáról vagy épp el nem fogadásáról akarnak mondani valamit. Adódik a párhuzam Gerlóczy Márton A létra című írásával. Ott is a beköltözés, a világban való létezés a téma, de közös a gyanakvás és onnan való az elvágyódás is, és persze a rossz érzések felsorolása is.

Mint ahogy rejtélyből és feszültségből sosincs hiány az életünkben, így van ez írásaiban is. Ahogy a folyó a köveket alakítja, úgy módosulnak alakjai a történetekben, a kalandokban, a lidérces utunkon. Forma iránti érzékenység jellemzi. Őszinte, szívesen kitárulkozik, nem leplezi gyengeségeit, sőt, ezeket gyűjti is, hogy legközelebb ne essen ugyanúgy pofára. Nem kell a szomszédba mennie egy kis kurázsiért, ambícióért. Nem blikkfangos szövegeket ír, hanem felborzolja a történet felületét, és onnan vesz mintákat, nyomokat. Néha az a nő, aki azt hirdeti, hogy semmi sem lehetetlen, nem béklyózza elvárás, ő kiteljesedik. Képes saját maga kisszerűségét is legyőzni, kigyógyulni félelmeiből, még akkor is ha parák melegágyában él – mondja.

Publicisztikájában megjelenik Breivik véres ámokfutása, majd az érzékeny filosz is a pitiáner klónok között. Az értelem és az ösztönös megérzés vegyületét találjuk nála. A Magyarországról mesélő orientalista narratívája szerint apró és nagy gyengeségeinket is górcső alá veszi. Megértő lélek, ő is gyötrelmesen veszi tudomásul, hogy az ünnepek után jönnek a hétköznapok, és tudja, hogy az emberek meg vannak győződve arról, hogy fő erényük a kreativitás. Ezért is virágzik a kreatív írás tanítása a tízmillió író országában. Rácsodálkozik, hogy mennyi minden van körülötte. Nem integrálja magát, mert akkor elvesztené tisztánlátását, de él benne a kétség, hogy figyelünk-e egymásra, mert itt egymást megérteni legalább akkora kaland, mint a rejtvényfejtés.

Élettapasztalatait osztja meg velünk, hogy mi essünk olyan hibába, hogy megszegjük az egyik alapszabályt, és férfit igazán fontos dologért drogériába küldünk. Tisztában van vele, hogy nő nem értheti a lesszabályt, és egy férfi akkor félszemmel a focimeccset nézi a tévében, ha közben a legizgalmasabb dolgokról beszél neki egy nő. Kiinduló pontja bármilyen mindennapos élethelyzet lehet. Lehet az költözés, csomagolás, nyaralás, osztálytalálkozó. Nála új színeket kapnak letűnt korok, kontúrt kapnak kevéssé megjegyzett események. Az alvás előnyeit is látja és a korai felkelésről is egyezik a véleménye az egészséges többséggel, én elhiszem neki, hogy kár a hajnalai órák idején az ismeretek adagolásával próbálkozni akár iskolában, akár azon kívül. Még moba sem érdemes menni reggel.

Karafiáth szerint a versek bennünk vannak, ezért is érdemes, ha lapozgatjuk a régiek írásait, mert ezzel nyelvünk is gazdagodik, de lelkünk is hasonul elődeinkhez, de úgy tartja érdemes a mai költőket is figyelni, mert a mi életünket tömörítik verssé. Nem fordul tévtanok felé, nem tekinti kártevőnek egyik embertársát sem.

Csak műveiben hajlandó változni. Művei ismeretterjesztő írások a nőről, de nem csak férfiaknak, fiúknak, a nagypapáknak, hanem az egész női nemnek is szól. Társaságban szórakoztató, ahogy ő mondja: szórja a sziporkákat.

tabs-top
More in Kultúra
CSAK SZABADON – ÚJRA EFOTT FESZTIVÁL!

VELENCE, 2017. július 11-17. A mai beharangozó sajtótájékoztatóján megmérkőztek a ’80-as, ’90-es évek sztárjai. „Apu vedd meg, Valami van a...

Close