Ha szót akarunk érteni

Thomas Köves Zulauf magyar származású filozófus könyvéről, amelynek címe Bevezetés a római vallás és monda történetébe. A Telosz kiadónál jelent meg Budapesten.

A mindennapi életünket bemutató, leíró tantárgyak, műveltségterületek mellett korábbi korok máig ható gondolatvilágának, értékrendjének ismerete örökké érvényes. 

A szerző vizsgálódása a rómaiak világának feltárására irányul, illetve az elemzési szempontok természetéről szól.

Ha szót akarunk érteni egy-egy kultúrán belül, két akadályt kell legyőznünk: egy nyelvit és egy tartalmit. Ezzel kezdi könyvét a magyar származású német filozófus a rómaiak vallásáról és mondavilágáról. A fenti törvényszerűséget tartja érvényesnek a római kultúra vizsgálatakor is. A szerző célja, hogy műve ne egyhangú felsorolás legyen, hanem az „ásatás” módszerét követve, mozaikokból álljon össze előttünk a római vallás története. Úgy véli, akkor érthetjük meg igazán a kort, ha gondot fordítunk a „belső nyelvükre”, annak kódrendszerére. Így tárul fel csodálatos fejlődésük titka, ami az akkori világ központjává tette Rómát. Nem kinyilatkoztatás segítette őket, hanem mindent a saját teljesítményüknek köszönhettek. Az idegen isteneket a maguk képére formálták, integráló szerepet játszottak, nem passzív befogadók voltak. Így alakították ki sajátos istenalakjaikat. Átvették az etruszkok szokásait is. Ők is imádkoztak égnek emelt hüvelykujjal, és elfogadták a madárjósok véleményét, nem fogtak nagyobb vállalkozásba, mielőtt ne vizsgálták volna meg, hogyan és merre repülnek a madarak. Életük, tárgyaik, szokásaik számunkra kutatandó történelmi események, vagy múzeumokban kiállított régészeti leletek, de gondolkodásmódjuk átszűrődött napjaink kultúrájába, hiszen a kereszténység meghódította a felbomló birodalmat, de a szellemiségét megtartotta.

A római vallás gyökerei közösek más vallás hiedelemvilágával, itt is hatalmas szellemek lakják a világot. Többistenhívők. Elképzelésük szerint velük kell jóban lenni, nekik kell áldozatot bemutatni, hogy szerencsével járjanak. A meghódított országok isteneit is tisztelték. Nyíltan tekintettek minden vallásra, és szokásrendszerére. Elfogadták a görög és az etruszk isteneket is. Csak némely vallást tiltottak. A zsidó és a keresztény vallás ellen léptek fel, hiszen a zsidókkal harcban álltak, a keresztényeket pedig a birodalom ellenségeinek tartották. A római istenek nem várnak teljes odaadást, csak tiszteletet. Gyakorlatias vallás, a mindennapi élet folyamatainak megvan a maga istene. Papjaik választott állami tisztségviselők, nincs külön papi rend.

Ha elfogadjuk a történetírók feltételezéseit, hogy az ókorban hősök vagy istenek alapítottak városokat, akkor Róma létezését Romulusznak köszönhetjük. A legenda szerint világcsavargókkal és kalandorokkal népesítette be.

Egy ilyen munka során a kutató legnagyobb kérdése az, hogy mi a hiteles, hol találunk túlzást, pontatlanságot, vagy szándékos szépítést, eltagadást. Korunkban ezt „történelemhamisításnak” hívják, és az elmúlt évtizedekben volt alkalmunk tapasztalni, mit jelentettek az „átalakított” tények. Jelen esetben a szerző a ránk hagyományozott vallástörténeti forrásanyag elemzésekor mindig a szemtanúknak ad hitelt. Ezzel csökkenti a veszélyforrásokat, és kerüli, hogy elhamarkodott tudósítások meghatározóak legyenek. Gondolatmenetét, elmélkedéseit a rómaiak hitvilágáról magyar íróktól vett idézetekkel, és irodalmi példákkal, hivatkozásokkal kapcsolja össze.

Abból indul ki, hogy a vallás alapjelensége az istenalak, valamint a vallás ember és isten közötti kommunikációs csatorna. Ebben van értelme az áldozatnak, amelynek az a célja, hogy „nagyobbá legyenek”. Fontos itt megjegyeznünk, hogy úgy tartották, csak a teljes értékű áldozat lehet sikeres. Napjaink hitélete is a vallási fogalmak forrásvidékéről származik. Így maradt életben a római vallás az európai kultúra kódrendszerében.

A szerző óva int attól, hogy a modern ember mosolyogjon nézeteiken, hiedelmeiken. Tudjuk, hogy a tudomány is a vallásból táplálkozik. Kár lenne szokásaikat kinevetni, fanyalogni azon, hogy út közben tilos hátranézni, máglyát is csak elfordulva szabad gyújtani, vagy azon élcelődni, hogy előre megmutatja magát egy támadás az azt megelőző harci tánc sikerében. Jó néhány cselekedetet babonák határoztak meg, répát csak meztelenül lehetett vetnie a parasztnak, és közben varázsszöveget kellett mondania. A játékszenvedély is a vallásgyakorlásból fakad. A szavak, nevek démoni erővel bírtak gondolkodásukban. A kimondott szavak valósággá váltak. Varázserővel bírtak. Számukra az eredetmondák komolyan veendő magyarázatok. A harkály fejének leharapásáról szóló legenda a királyságra való alkalmasság bizonyítása, mert a harkály Mars szent madara. Az erről olvasható változatok kiegészítik egymást.

Kutatóknak és tanároknak egyaránt hasznos olvasmány ez a kötet. Régi és újkeletű tudományos módszerek felsorolását is megismerhetjük. Beavat a „racionalista jogászi iskolába”, „a frankfurti iskola” megközelítési rendszerébe, súlypontjaiba, illetve a „manaista”, dinamisztikus irányzatba, amely az angol etnográfiai kutatásokra épül. A kezdeti magból eredeztetett nézet után a magas fejlettségű „archaikus összindoeurópai vallás” leszármazottjaként értelmezett felfogásról is olvashatunk, ami az anyagi javak előállítására, az uralkodói és papi hatalom funkcióinak egységére alapozódik. A „római iskola” módszeréről szólva kiemeli, hogy az a „konkrét történeti lefolyás” vizsgálatát helyezi a középpontba.

A római vallás összefoglalásával zárul a könyv, melyből kiderül, a múlt kikerülhetetlen szakasza a római kultúra és vallás, hiszen életünket átszövi a kultuszok sora. Szemléletéből kitűnik, hogy a vizsgálódás lényege az eljárásokban rejlik, ott találhatjuk meg azt, ami a világot összetartja. Bizonyítja, hogy az emberek viszonyaiban tükröződnek a világ jelenségei, és kulturális identitásunk egyik forrása a rómaiak hiedelemvilága. Nem vallástörténetet írt a szerző, hanem a vallási élmény okát, hatásait kutatja. A római kultúrát logikus rendben tárgyalja. Nem vész el a tudománytörténeti részletekben. A jó szerkesztésnek köszönhetően követhetjük állításait, észjárását. A munkamódszer után az értelmezési iskolákat olvashatjuk, majd ezek alapján a rómaiak vallása kerül sorra. Megállapításai hosszú okfejtésekkel gazdagodva kerül elénk. Mindezt értelmező magyarázatokkal egészíti ki. Bizonyítja, hogy rómaiak számára nem a gondolkodás okozott problémát, hanem a gondolatok kifejtése, amit a szorongáson alapuló vallási fegyelmük táplált.

Tanulni és tájékozódni egyaránt lehet belőle.

Novák Imre

tabs-top
More in Kultúra, Science & tech
Reneszánsz uralkodónk, Mátyás király borszeretete

A hihetetlenül fiatalon – 15 éves korban – királlyá lett Hunyadi Mátyás óriási tetteket hajtott végbe, melyek méltatása és megítélése...

Close