Életélmények, léthelyzetek – Márkus László Lélekfestegés című kötetéről

2018 decemberében vehették kézbe a verskedvelő olvasók Márkus László legújabb verseit tartalmazó könyvét. Az öt részből álló a gyűjteményben gondjainkról, élményeinkről, bajainkról, keserűségeinkről vall a rá jellemző őszinteséggel, tisztasággal. Márkus kéjes borzongásokkal hagyja magára zuhogni a legellentétesebb érzéseket is, és adja át nekünk őket legújabb verseiben.

Márkus László sokoldalú személyiség. Költő, író, szerkesztő, könyvkiadó, szenvedélyes fotós, a művészet mindennapjainak robotosa, alázatos szolgálója. Életeleme az irodalom, legyen az versírás vagy könyvszerkesztés. Megtanulta a mesterség szabályait, nem csak távolról integet a nyelvi és versbéli szabályoknak, ehhez társul nála a tehetség és az érzékenység. Arról szól, mit gondol a körülötte lévő világról, helyzetekről, különféle alakokról, csapdákról. Hol Istenhez fordul, hol magába néz, de mindenütt az igazi tisztaságot, szépséget keresi. Amúgy is közel érzi magához a mennyei világot. Néha el is hisszük neki, hogy van ilyen, aztán kiderül, hogy „megváltás helyett/ a halál ölel.”

Különleges érzékenység jellemzi. Elhivatott a nyilvánosság használatára, a valóság bemutatására. Ezért is hozta létre a Litera Túra Irodalmi és Művészeti Magazin című internetes portált, ahol naponta olvashatunk régi korok szerzőitől, illetve a napjainkban előlépő aktoroktól műveket. Jó érzékkel válogat, és hozzáértő magyarázatokkal engedi útjára a verseket. Néhol kilép a lágy dallamok, trillák világából és keményen fogalmaz, mert nem tagadja, hogy „mi mind őrjöngő táncot járunk/ az élet korhadó színpadán.”

Idegpályáira engedi a világ tényeit. Nem a benyomások érdeklik elsődlegesen, hanem az ő válaszai rájuk. Írásai intellektuális merészséggel szólnak legbensőbb érzéseiről, vágyairól, a jelenről szóló tanúságtételek, hogy a lelki brutalitás ne nyomja el a szabad szellemet. Pontosan fogalmaz. Jól bánik a nyelvvel, nem csak hobbi számára az irodalom. Tudja, hogy az írás főleg szerkesztés, a szerkezet megtalálása, a gondolatok átvizsgálása, és csak a legvégén jönnek a mondatok. Ez adja mondanivalója aranyfedezetét.

Ha a vibráló ingereket, színeket, képeket tudatosítjuk, csodálatos kavargást találunk az élmények, megfigyelések karneváli kavargásában. Egyszerre élvezi a valóságos dolgok, tények és a sejtelmesen lappangó megérzések izgalmát.

A szó szent számára. A kifejezés, a pontos megfogalmazás elkötelezett híve. Kerüli a vajákosokat, a kóbor kutyákat, a cselvetőket, a hazug prófétákat, a léha életű politikusokat. Magához engedi a szavakat, hogy igaz mondatokat formáljon belőlük. Szordinós lelkületű. Megfigyelhetőek mindezek a versek jelenet- és képvilágában, szókészletében is.

Milyen világot lát maga körül? „Hamis a lét.” A csönd hálót sző nála, melyben fennakadnak fickándozó álmaink. Verseiben törékeny lelkekről ír, akik egy apró törékeny bárkán várják, hogy mit hoz a holnap. Közben izgalmas kérdéseket is felvet: „mi van, ha végleg elbújik a nap?”

Fontos számára a lelki rezdülések megragadása. Filozofikus alkat, mellette jó hangulatfestő. Gyors képi vágásokkal képes időben és térben óriási távolságokra jutni. Néha tétován áll, keres a körülötte levő világban, de aztán ráismer arra, ami után kutatott. Jól eligazodik a stílus, a szóképek és a történet Bermuda-háromszögében.

Nem vezeti Trianon-fókuszú nacionalizmus, nincs semmi felsőbbrendű magyar-dac a szavaiban. Nem fedi régi idők képeivel a valóságot. Kerüli az operett-világot, a sanzonízű mondatokat. Nem szórakoztató-andalító lírát művel, nem csak a Mosoly országát ismeri, hiába van erre napjainkban egyre nagyobb igény. Az ő életélményei a valóságból táplálkoznak, ahol a képzeletnek is helye van.

A kötet búcsúzással zárul: „szememben rég nem villódznak fények/ vágyaim csendben aludni mennek.” Kötete szív-meleg vallomások sora olyan finoman, ahogyan a festészet sejtet színfoltokkal.

Novák Imre

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék