Köszönjük, hogy megismerhettünk…

Novák Imre (1953 – 2020.)

Fájdalommal tudatjuk olvasóinkkal, hogy 2020. március 4-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Novák Imre, tanító, író, újságíró, pedagógiai és művelődésügyi szakember.

 „Az élet a jól kiválasztott pillanatok művészete” – ez a mondat szerepel mottóként a „Mindennapok történései” című novellájában. Ezeket a pillanatokat igyekezett megragadni a műveiben.

Irodalmi munkássága igen gazdag volt. Jelentek meg riportjai, tanulmányai írókról, költőkről, képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásai, továbbá versei, novellái a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban.

 „De jó lenne ismerni magunkat, de jó lenne tudni, mit miért teszünk, minek vagyunk a foglyai, milyen mélyen vannak bennünk múltunk eseményei, miért vagyunk.” – fogalmazott Novák Imre “Orsi” c. novellájában.

1989-ben egy másik szerzővel közösen saját kiadásukban megjelentette saját szerzeményű haiku verseinek gyűjteményét. Nagyobb szabású műve a „Lány spanyolcsizmában”.

2011-ben a NapSziget a Művészetekért Alapítvány Bólya Péterről elnevezett irodalmi díját. 2017-ben pedig a pécsi Litera-túra internetes magazin művészeti díját nyerte el.

Novák Imrének számos írása jelent meg a Rekreátor „hasábjain” is.

*

Imre olyan ember volt, akit lehetett kedvelni, lehetett haragudni rá – mindkettőre volt példa -, de nem lehetett nem észrevenni. Ő egy igazi egyéniség volt, aki rengeteget olvasott, sok filmet nézett meg, és szinte mindig valamin lázasan dolgozott. Olyan személyiség volt, akivel érdemes volt megtárgyalni a világ legkülönfélébb dolgait.

1953. szeptember 21-én Veszprémben született. Egy korábbi beszélgetésünk során említette, hogy az apja katonatiszt volt, 1952-től Veszprém város parancsnoka. 1956 Budapesten érte őket, amikor a pincébe bújva próbálták átvészelni az eseményeket. Imre félelemmel beszélt ezekről a napokról. Ugyancsak szó esett arról, hogy sokat futballozott, többek között a Margit szigeti stadionban is.

Ekkoriban erősen hatott rá a kor „lázadó ifjúság” irodalma. Kedvelte és gyakran emlegette Ginsberget és Kerouacot, a korszak két ikonikus alakját. Akkori filmélményei közül a Szelíd motorosokat említette.

Később tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tett.

1978-ban Zuglóban kezdett tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készített tanítványaival, és szívesen vett részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Tanitványai szertetettel beszéltek róla. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző Karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgozott.

1993 őszétől – egy kisebb megszakítással – a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozott. Emlékeimben kotorászva két akkori munkájáról szóló visszaemlékezését tudom felidézni: egyiknél a kerület időskoru lakosságánk számát kellett (volna) megbecsülni valamilyen döntéshez; másik esetbe pedig a drogos fiatalok tűcseréjével kapcsolatos vitáját említette.

Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készített pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartott minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt vett.

Szívesen tevékenykedett a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolta, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindannyiunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.

2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lett. Feladata volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szerzett a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szervezett az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.

Több mint negyven éve jelentek meg írásai, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője volt.

A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláit. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa volt. Innentől számítható az irodalmi karrierje. Gondosan fogalmazott, szép stílusban készültek az írásai.

 „A XXI. századi szellemünket a múlt évszázad teremtette. A huszadik század előző korok álmait, vágyait összegyűjtötte, és minden új dolgot, őrült elképzelést meg kívánt valósítani belőlük Újrateremtette a világot, és a szövegek úgy keletkeztek, mint a barlangok cseppkövei. A mészkőben az átszivárgó víz által kimosott cseppek értelmezhető formákká váltak, akár szavakká is, amelyek gondolatainkban, beszédünkben egymás mellé kerülve új jelekkel új fogalmakat, kifejezéseket, gondolatokat alkottak.” –fogalmazott egyik novellájában.

Élete végén egyre több szervi bajjal küszködött. Halálának közvetlen oka azonban nem nyilvános.

Nyugodj békében szeretett Imre barátunk!

Szabó Szilárd

 

Utóirat:

1.) A cikk szerzője csak uszodai beszélgetések és gyakori e-mailváltások során cserélte ki gondoltait Imrével. Ezért eme nekrológ értelemszerűen felületes. Nem tartalmazhat mást, mint amit Imre nekem mondott, vagy amilyen benyomást szereztem róla.   Ezeket egészítettem ki internetről származó információkkal.

2.) Kérem mindazokat, akik közelebbről ismerték Imrét, és szívesen megosztanák olvasóinkkal a vele kapcsolatos emlékeket, küldjék el azokat a szerkesztőség elektronikus címére (dr.szalaya@gmail.com) vagy közvetlenül e cikk szerzőjének (terinformatika47@gmail.com).

 

tabs-top
More in Aktuális, Hungary, Kultúra
Vadvilág napja az állatkertben

Március 3-án szerte a világon a vadvilág napját (World Wildlife Day) ünneplik a természetvédelemmel foglalkozó szervezetek, intézmények, közösségek. 2013-ban döntött...

Close