Dohánypajta

A Pannónia Entertainment által a spanyol nyelvű filmfelhozatal egy újabb darabbal gazdagodott, melyben egy vidéki dohányültetvénynél egy misztikus lénnyel találkoznak a gyerek és tini főszereplők. A film naturalisztikus eszközökkel mutatja be a dohányfarm mindennapi tevékenységét és kapcsolatait, érezteti a nézővel, milyen is volt vagy lehetett az élet Granada ezen részén. Megrendítően és nagy-nagy empátiával ábrázolja az egyes szereplők időnként ellentétes vágyait.

Filmismertetésem elején el kell hogy mondjam, hogy kifejezetten szeretem a spanyol filmeket. Mindegyikben van valami emberi, ugyanakkor misztikus, meseszerű, első látásra talán nem is mindig érthető szituáció. Valami hasonlót tapasztaltam a Dohánypajta (Secaderos) című filmnél, amely már most is látható hazai mozikban magyar felirattal. Nem egyszerű a film típusát meghatározni, tekintve hogy fiatal szereplőgárda és a némiképp mesebeli történet ellenére viszont az ijesztőbb jelenetek és a mélyebb tartalmak miatt nem kimondottan gyerekfilmről beszélhetünk. Tekintsük úgy hogy ez a fantasy.

A 7 éves Vera (Vera Centenara) nagyvárosi kislány, aki nagyon szeret nagyszüleinél nyaralni vidéken. Nagyapjának egy hatalmas dohányfarmja van, ami Vera számára tökéletes környezetet ad a városból kiszakadva. A rohangálásra ideális földeken túl a dohánypajta is felkelti érdeklődését, azonban van egy titok, amit nem mondanak el neki.

Vera összebarátkozik a farmon dolgozó Nievesszel (Ada Mar), aki apja unszolására segít a családnak. Eközben barátnőivel éli a tinikre oly jellemző éjszaki életet, beleérve nem csupán a zenés szórakozójelyet hanem néha bi9zony a kábítószerezést is.. Bár kevés alvása ellenére próbálja elvégezni munkáját rendesen, nem titkolja, hogy nincs oda a helyzetért és ketrecbe zárva érzi magát. A két lány jól kijön egymással, hiszen összeköti őket saját maguk megtalálásának hajtóereje, ráadásul mindkettejükben ott a kalandvágy.

A történet egy pontján egyszer csak megjelenik egy dohánylevelekkel borított szörnyecske. Ha jól értelmezem, akkor ez a lény a a múlt, a szorgos gazdák által lvszázadok óta művelt dohányföld antropomorfizált képviselője. Miközben a normál életben szaporodnak a gondok, a szörnyecske a gazdaság több szereplőjével is kapcsolatba kerül – különösen a Madridból látogató lánnyal, Verával .

Habár a barátságos mágikus lénnyel való találkozás nagyon látványos, s nyilvánvalóan a film kulcsjelenete, ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy az mindenki számára azonnal érthető jelentéssel bír. Egy lehetséges értelmezés, hogy a lény jelenléte a leghatékonyabban mutatja a Madridból hazalátogató lánynak a családi farmhoz való kötődését.

A film igen szemléletesen ábrázolja egy spanyolországi Granada-környéki dohánytermelő család életét. Elsősorban a különböző korú nők élményeire és érzelmeire összpontosítva: egy fiatal lány, aki nyári szünidős élményként éli meg, egy tinédzser, aki szabadulni vágyik a farm felelőssége és korlátai alól, és a felnőttnek szembe kell néznie azzal az egyre fenyegető pénzügyi problémákkal, amelybe a nem elegendő csapadék, az érdektelen gyermekek és a gazdasági nyomás miatt az életüket öntötték.

ALos Angeles-ben élő Rocio Mesa, akit az amerikai sajtó az egyik legígéretesebb spanyol rendezőnőként tart számon, 10 év után tért vissza hazájába. A 98 perces mozi tavaly fesztiválokon mutatkozott be, majd idén nyár elején kezdett hazájában. Már 2020-ban, a koronavírus közepette komoly előkészületek folytak, s a hosszú vizuális tervezés meg is látszik a végeredményen. Az ifjúsági filmek és a családi fantasyk elemeit ötvöző, valamint a Mijazaki Hajao munkásságát megidéző lény vászonra segítésében nem kisebb cég működött közre, mint ami Guillermo del Toro és Juan Antonio Bayona hasonszőrű alkotásaiért (A faun labirintusa, Szólít a szörny) felelt.

A két főszereplő lányt első filmszerepükben láthatjuk. Érdekesség, hogy többen is valódi nevükkel megegyező karaktert alakítanak, Verán kívül például Tamara Arias de Saavedra és Alicia Hidalgo. Spanyolország 2019-ben A vég nélküli lövészárok című filmet nevezte az Oscarra, A dohánypajta mögött pedig ugyanaz a stúdió áll. A South by Southwest filmfesztiválon a stáb bezsebelte a közönségdíjat, így elmondható, hogy nem csak a kritikusok körében aratott sikert a pár elemében a Híd Terabithia földjérére hasonlító történet.

Szabó Szilárd

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék