Az OÁZIS méltó ünneplése…

Olvasóinknak már nem szükségeltetik különösebben bemutatni az immáron nemcsak Európa- hanem világbajnok Oázis vízilabda csapatát (40 plusz kategóriában, illetve korosztályban), hiszen a 13. évében járó médiumunk a pólósok következetes tisztelői és hívei. Egyébként a közelmúltban adtunk hírt róluk, mivel a dél koreai FINA Masters világbajnokságon állhattak a dobogó legmagasabb fokára.

Ezen alkalomból a BVSC sportuszodában – ahol hetente kétszer tartanak edzést a profi Pék Gyula mesteredző és Bagossy Zoltán csapatvezető irányításával – fogadtuk őket két tucatnyi drukker háromszoros csata kiáltásával.

Valójában a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a felvezetőben említett helyszínen ismerhettük meg a bajnokokat sokad magammal, Ábrahám István csapatkapitány jóvoltából, az általa alapított Oázis pólósait. Tulajdonképpen anno még csak a szokásos jó pofizásuk, a jó értelemben vett vagányságuk által vívták ki a szimpátiánkat. Ám később meggyőződhettünk szorgalmas megszállottságukról és profizmusukról is. Ez utóbbi jelző természetesen – legalábbis az igazi sportbarátoknak – önmagában elegendő a tudás elismeréséhez, a fenti titulusokkal büszkélkedő csapatnak.

Azonban itt sokkal többről is szó van, merthogy csak szuperlatívuszokban értékelhető az önzetlen versenyzésük, amelyet mondhatni csak hobbiként tesznek a fiúk – ráadásul kellő alázattal és szerénységgel! Csupán megjegyzem, hogy a Fun klubjuk egyre több sportbarátot vonz a megújult sportcentrumban, amelyek sorában éppúgy szerepel mérnök és jogász, mint pincér vagy ex aktív élsportoló. Tudósításunk fotóit például egy nyugdíjas – amúgy rangos irodalmár – egyetemi docens készítette.

S hogy egy kicsit a jövőbe is tekintsünk, az Oázis a Budapest bajnokságban (két csoportban 24 csapattal) az idén csak ezüstéremre futotta nekik, de a most kezdődő szezonban már az aranyra pályáznak. Gyorsan hozzá teszem, hogy ez a megmérettetés korhatár nélküli, úgyhogy gyakran előfordul az indulók között a generációs különbség is. Ezen kívül remélhetőleg jövőre sikerül megőrizni a kontinens legjobbjai címet is, ugyanis hazai pályán, tehát a fővárosunkban rendezik meg az EB Masters kupát.

Epilógus gyanánt, avagy érdekességként még annyit, hogy a Duna Arénában (augusztus utolsó napjaiban) megtartott három napos gálán a Millennium világsztárokból álló csapatával izgalmas és felejthetetlen mérkőzést láthattak az érdeklődők – méghozzá televíziós közvetítés el. Természetesen a szakberkekben járatosabbak pedig felfedezhették, hogy az oroszok elleni nosztalgia meccsre (a Sydney olimpia mondhatni visszavágójára) a vendégek kértek segítséget az Oázistól, így a két megszállottról nem sokan tudhattak. Mivel az amúgy erősebb millenniumosok többen voltak, ennek ellenére persze simán kikaptak az oroszok – méghozzá hasonló arányban az ezredforduló döntőjéhez…

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék