A Caissa Lovagja – Dr. Czibulka Zoltán

A címben jelzett Caissa Lovagja kitüntetést évente csak egy személy kaphatja meg (posztumusz is), amelyet  a Magyar Sakkszövetség Elnöksége és a Sakk-kultúráért Alapítvány Kuratóriuma (Szekszárd) alapította, 2007-ben. Ebben az évben egy sokoldalú ember (több nyelven beszélő és aktív sportoló – a többi között) kapta meg megérdemelten a rangos elismerést dr. Czibulka Zoltán személyében.

Bár ősrégi barátom erős mesterjelölt, levelezési mester, 2011-es magyar szenior snellbajnok, ám ezt a lovagi címet nem a versenyeredményei miatt kapta. Az alapító okirat szerint azért, mert „kimagasló teljesítményt ért el a sakkjáték megkedveltetése, népszerűsége növelése, valamint a nemzetközi és hazai sakktörténet megismertetése területén.” 

Indoklásként most számba kellene venni a több mint 50 éves szervezői és oktatói múlt legfontosabb eseményeit, de e rövid méltatás keretében csak néhány csomópontra irányítom a figyelmet. „Cibul”(ahogy barátai nevezik) évtizedekig az eszperantó nyelv tanítója, és a nemzetközi sakk mozgalom lelkes híve volt. Már a TF sakk szakedzői szakán is ebből írta a szakdolgozatát, „Eszperantó és a sakk” címmel. 1974-től egyik vezetője volt a Nemzetközi Eszperantista Szövetség szervezésében lezajlott versenyeknek. Majd 1976-ban létrejött Kalocsán a Magyar Eszperantó Sakk Csoport, s 1983-ban itt megrendezték az eszperantista sakkozók I. olimpiáját (I-a Verda Olimpiko), amit négy hasonló esemény követett.

 A Magyarok Világszövetsége égisze alatt pedig megszervezte és gondozta a határon túli magyarok I. és II. levelezési bajnokságát, amely nyolc évig tartott (1980-88). Munkásságának fő színtere szeretett városa, Kalocsa. Évtizedekig vezette a sakkszakosztályt (1974-94). Más „megszállottal” együtt, szinte a semmiből olyan csapatot hozott létre, amely 1983-ban bejutott az OB II.-be. Az itt folyó intenzív és vidám sakkéletből most csak két mozzanatot emelek ki. Az egyik: kis hazánkban Kalocsán volt 1987-ben az első 24 órás villámverseny, amely másfél évtizeden át csábította a villámjátszmák szerelmeseit, valamint a Piros Arany és a Fehér Huszár versenyeket említem, amelyek úgyszintén több évtizeden keresztül nemzetközi szinten is nagy érdeklődésre tartottak számot. A másik egy kis színes, még 1980-ból, amikor hősünk egy 12+1 fős „úszó szimultánt” adott. Ez úgy zajlott, hogy a játékosok és a táblák a medence szélén voltak, ő pedig – a medence alját nem érintve – folyamatosan úszva a táblák előtt bemondta a válaszlépéseit. Ráadásként a + 1 tábla az uszoda egy távoli sarkában volt, itt vakon játszott. S bár ezt a partit elvesztette, négy döntetlen mellett nyolc táblán győzött. A „vízi balett” 1 óra 30 percig tartott. 

A nagyon gazdag és eseménydús tevékenységből ez valóban csak töredék. Ezért minden érdeklődő szíves figyelmébe ajánlom azt a hiánypótló könyvet, amelyet barátom szívós kutatómunkával és a sakk iránti szenvedélyes szeretetével nemrég alkotott: Kalocsa sakktörténete, I. kötet. A napokban jelent meg, magánkiadásban, Ribli Zoltán ajánlásával. A Szövetség által 1994-ben adományozott „Magyar sakkozásért” kitüntetés mellé dr. Czibulka Zoltán most elnyerte a lovagi címet is. Ezzel igazán kiváló csapatba került. Csak néhány nevet említek az eddig díjazottak közül: Tóth László, Ozsváth András, Bilek István, Barcza Gedeon, Bárczai László… Úgy gondolom, hogy ezt a döntést a sakkozás istennője is jóváhagyta – gratulálunk a címhez!!!

dr. Gangler Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék