Barátom örök menyasszonyának

Neked, kit a Múzsa csípett,
Raktam össze néhány rímet.
Nem egyéb, csak nyelvi játék,
Viszonzásul kis ajándék,
Milyet ezelőtt Attilánk
Bámulatosabbat kínált.

Neked, kivel Múzsa szárnyal,
S szavaival szépen árnyal
Barátokról festett képet,
Kiemelve jót és szépet,
Hozzátéve kedves humort,
Mint ételhez finom óbort.

Neked, kit a Múzsa csókol,
S többet hoztál ki a szóból,
Vidámságot, melegséget.
Ó Istenem, mit mesélek!
Elrontották már e szép szót
Nyelvre téve újabb béklyót.

Neked, múzsák asszonyának
Szánom csekély hozománynak.

Irodalom kékmadara?
Versírásnak ily hatalma?
Lett belőle ásó-kapa,
Feleség már az ara ma.

2014. majd 2020. második fele
Záruba Károly Valér

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék