Varázslatos szigetek Thaiföldön

Bangkoktól kicsivel több, mint egy órás repülőúttal, maximum tíz órás buszozással juthatunk le az ország déli részére. Kezdhetjük túránkat Trang városában, amely a nyugalom megyéje. Távol a nagy városok zajától, csodálatos tengerpartoktól kísérve ideális pihenést nyújt az utazónak. És ebben partnerek az itt élők is…

A thai nép hihetetlenül kedves. Én sosem kaptam őket azon, hogy szidnának valamit vagy valakit, őszintén figyelnek másokra és igyekeznek megoldani azok problémáit. Nem szeretnek harcolni, legyőzni másokat. Tudják, hogy sokkal fontosabb a józanság, a kompromisszum-kész magatartás. Minden üdvözlésnél összeteszik két kezüket és az arcuk elé helyezik azokat. Mindezt mosolyogva, szemüket lesütve teszik. Van egy híres ünnepük, az un. vízünnep. Ezt áprilisban tartják, amikor a legnagyobb a hőség, és amikor a legtöbb vízre van szüksége az embernek. Ilyenkor locsolják egymást az utcán és ez a „nagy megbocsátás” napja is. Mindenkit érnek bosszúságok egész évben, de ezeket elfelejtik ezen a napon és készek megbocsátani is mindenkinek. Alázatra nevel ez a nap!

Thaiföldön ilyen békés emberekkel találkozhatunk egész utunk során. Ráadásul ez az a vidék, ahol különben is lassabban csorog az élet. Kirándulásunk első napja vezethet Kantrang városába. Megnézhetjük a helyi kormányzó egykori házát, amely ma múzeum. Ami már most feltűnik, hogy milyen fontos a természettel történő együttélés. Tisztelik a növényeket, az állatokat, tudják, hogy ember a természetre van utalva az egész élete során. Kantrang mellett kis falu, Yan Sue csalogat. Az itt élők egy folyó mellett csodálatos környezetben, banán és kókuszpálmák árnyékában élnek. Az ideérkező turistának megmutatják, hogy dolgoznak a bennszülöttek, hogy készítik eszközeiket. Különlegesen megkapó esemény végignézni, ahogy szárított banánleveleket fonnak össze a helybeliek és készítenek abból háncspoharakat. Olyan ügyesen csinálják, hogy vizet tudnának szállítani abban, úgy hogy egy csepp folyadékot sem veszítenek út közben. Közben már Kantrang pályaudvarához érkeztünk. Még a kolonialista stílus remeke ez az épület, a britek építették és a thai emberek mind a mai napig használják. Ne zavarjon meg minket a kolonialista elnevezés. Csak a stílus jellemző néhány thai épületre. Thaiföld soha sem volt gyarmat, bár próbálták elfoglalni az országot a britek. A thai nép büszke és szabad – ezt gyakran hallottam a helyiektől. Az állomás tényleg megkapó, de inkább mesébe illő, naponta ugyanis csak egy vonat érkezik ide Bangkokból. A mintegy 900 kilométeres utat 14 óra alatt teszi meg, és gyakran késik. Szóval ezt csak a legkalandosabb lelkületű embereknek ajánlom! Kantrang a végállomás, ám innen vezetett még hajdanában egy másik sínpár is a közeli hajókikötőhöz. Fél évszázaddal ezelőtt a város még fontos csomópont volt, a vonattal ideérkező árukat pedig továbbszállították a kikötő felé.

De már a helyi közlekedési eszközön, a tuk-tukon vagyunk. A tuk-tuk motoros taxi, egyszerre 3-4 embert tud szállítani. Nyitott oldalú és tetejű, a hátsó üléséből kitekintve élvezhetjük a vidéki thai élet romantikáját.

Majd újabb hajókirándulás következik, ezúttal Koh Mook felé. Útközben talán az itt tartózkodás legszebb programja: a smaragd barlang következik. Csak apály esetén lehet megközelíteni a barlangot úgy, hogy beúszik az ember. Nem nagy a távolság, kb.100 méterről van szó, és az se ijedjen meg, aki nem tud úszni, hiszen mentőmellénnyel is megteheti a távot. Amikor néhány száz évvel ezelőtt a helyiek véletlenül beúsztak ide, azt hitték a Paradicsomba érkeztek. Leírhatatlan színű tenger, fehér homok, burjánzó növények és madarak fogadták őket. Az akkori kor embere főleg az utóbbiaknak örült a legjobban, hiszen a madarak tojásaiból lakmározhattak, ám a látvány őket is lenyűgözte. Az a turista, aki manapság idevetődik, csak leül vagy lefekszik a homokban, nézi az eget és a tájat, és nagyon szerencsésnek érzi magát.

A következő állomás: Ko Lanta, ami 52 kis szigetből álló szigetcsoport, Krabi tartományban. A legnagyobb szigetről kapta az elnevezést, melyet Ko Lanta Yai-nak is neveznek. A tájat korallal szegélyezett partszakaszok, mangrove erdők és az égbe szökellő hegyek jellemzik. A régió egyik fontos célpontja a snorkeling és búvárkodás szerelmeseinek, akik bepillantást nyerhetnek az óceán különleges élővilágába (pl. kiváló manta rája megfigyelőhely található Ko Lantán). A part menti kókuszligetekben épült bungalók igazi álomnyaralást biztosítanak az ide látogatóknak. Folyamatosan azon gondolkodtam az út során, hogy melyik sziget a legszebb, de a végére rájöttem: nem érdemes összehasonlítani őket. Mindegyik különleges a maga módján. A Chicken szigetről például – ha megfelelő időben, vagyis árapály idején érkezünk – akkor száraz lábbal is átmehetünk Tup szigetére. Néhány óra múlva már tengervíz zárja el az átjutást, és csak a víz különleges színe mutatja, hogy itt nemrégiben száraz lábbal kelhettünk át egyik szigetről a másikra.

Koh Lanta szigetén található Bay, egy aprócska település, amelyet zöld falunak is neveznek. A helyiek büszkék saját kézműves termékeikre. A kókuszdióból boszorkányos technikával számtalan használati eszközt tudnak faragni. Tálakat, kanalat, villát, de akár apró kulcstartókat is. Koh Klang tipikus halászfalu. Nem is közlekedhet rajta személyautó, csak motor vagy tuk-tuk.

Ennek megfelelően nincs benzinkút, igaz benzint több boltban is lehet vásárolni néhány literrel. Amíg az itt élő férfiak halásznak, a nők a rizsföldeken szorgoskodnak. Az itt termesztett rizs messze földön híres, igaz betakarításuk nagyon nehéz munkát igényel. Reggel 7 órától délután ötig, legtöbbször forró napsütésben hajladoznak a földeken az asszonyok. Arcukat fehérre kenik különleges „naptejjel” a leégés ellen.

Délután már Tha Pom Klong Song Nam következik, sosem látott vegetációjával. A különleges helyen találkozik a tengervíz és folyóvíz. Ha egy pallón átmegyünk egyik mangrove fától a másikig, jobb oldalunkon tengervizet, a bal oldalon édesvizet csodálhatunk. Nem beszélve azokról a helyekről, ahol összefolyik a kétféle víz és alkot elképesztő vegetációt. A mangrovét általában édesvízben találjuk, van azonban néhány olyan faja, amely a tenger vízben is életet talál. Gyökereinek köszönhetően kiszűri a sót a vízből és csak a „megtisztított”folyadékot engedi tovább a levelek felé .A sokszor iszapos, oxigénszegény talajt szeretik, és a magas hőmérsékletet. Az extrém körülmények között akár 20-30 méter hosszúra is nőnek, lombozatuk nagy levélfelületeivel folyamatosan párologtatnak. A mangrove erdőben ember nem él, a majmok viszont ideális élőhelyet találnak maguknak. Itt a Krabi szigetén élők többnyire apró rákokkal táplálkoznak, de nem nehéz megjósolni a jövőt az ő esetükben sem. A turisták ugyanis a tiltások ellenére folyamatosan etetik az állatokat. A majmok sem restek elfogadni a szendvicseket, gyümölcsöket. Hosszú évezredeken keresztül elég volt nekik a rák, most egyre arcátlanabbá válnak. Nem restek beúszni az erdőből a turisták csónakjába, hogy élelmet kunyeráljanak. Ha nem kapnak, hamar távoznak. Néhány perc után visszaugranak a vízbe, majd a parton bevetik magukat az erdőbe. Utazásunk újabb csúcspontjához érkezünk a Wareerak Hot Spring központba. A dzsungel közepén hidroterápiás kezelést kínálnak, van szálláslehetőség és jógagyakorlatokat is végezhetünk. Elképesztő idill vár az ideérkezőkre.

Pásztor Zoltán

tabs-top
More in Utazás
UTAZÁS 2017 – Megújulás, fejlesztés, növekedés

Sikeres hétvégét zárt a 40. Utazás kiállítás. Az ország legnagyobb turisztikai eseményét március 2–5. között csaknem 30 ezer látogató kereste...

Close