NEOLITIKUM

„Csak én bírok

versemnek hőse lenni,

első és utolsó mindenik

dalomban:

a mindenséget vágyom

versbe venni,

de még tovább magamnál

nem jutottam. . .”

 

Messze – messze, hol

az emberlét, a tudat,

a kőhajításnyi gondolat

mélyen bennragad

a marasztaló sárba,

az óriás fenevad

vastag bőréről lepattan

a kőhegyű dárda,

hol napot takar a

mamutfenyő szárnya.

Itt istenek laknak

kivájt fa odvába,

vad ősi lakosok

majomképpel tűztáncot

esőben is – járnak.

 

Ülök az ősök,a megszokás

törvényein, mint óriás,

fennkölt griffmadár,

nézem a régmúlt képeit,

hallom múltból jövő

marcona ősöm

tétova lépteit

 

Naptól cserzett gyűrött arcán

a tegnapi nyárs lobogott,

leült mellém, de előtte

csontcipője kopogott.

Szava nem volt, csak

vakkantott,vagy makogott. . .

(Elnéztem, hogy kezei,

és fülei milyen nagyok,

én meg milyen kis

varangy vagyok. . .

 

Futottunk mamut után,

elszálltan, csordában, bután.

kezünkben hajító fa,marokkő

göcsörtös husáng,

szigony – csontvégű bot.

(mi kezünk ügyében volt)

 

Ettük a füvet, legeltünk,

gombát, bogyót lenyeltünk,

mérgüktől majd meg- gebedtünk.. .

Gürcöltünk, húztuk – vontuk

a merev domború farúdat,

mi volt rajta – sárba veszett;

a mai és holnapi falat.

Ha nem volt eleségünk,

Csiga – konzervünket

elővettük.

 

Aztán bővült az agy,

nőtt a térfogat, előtört

a lappangó gondolat,

messzebbre nyúlt a

keresgélő mozdulat;

követ dobtam a tóba,

gyűrűzött, akár hevült

kő a piszkos hóban.

Gyöngy könny folyt,

megnyúlt arcomon.

 

Éjjel az égre néztem:

a nagy medve képben

Göncöl szekér alatt

hét csillag kerék haladt.

– Kelnek az álmok,

égnek az egek

hajnali pírban énekelek!

 

Tenyerem félkörbe tekerem,

így már küllős kerekem

van nekem!(vagy nincs ki

minden kerekem)

A szétnyíló kézujjak

= egy fél fordulat,

ha hozzáteszem:

átmérőszőr pi =

egy egész fordulat!

 

Körbe tekert kerekembe

tengely ágat teszek,

másik végébe is egy

szerencsétlen kereket.

E tengely tetejébe

csúszótalpat erősítek.

Már nem csak kerekem,

de szekerem is van nekem. . .

 

Amíg nincs a földön tulok;

amit én elölről húzok,

te azt majd hátulról tolod. . .

 

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék