Hajnali gondolatok avagy szösszenések

Sokan vagyunk úgy az életünkben, hogy olykor, de mostanság egyre gyakrabban eltűnődünk a világ történésein. E tényből kiindulva az aktuális alapkérdés tulajdonképpen az, hogy mi is a szörnyű a háborúkban?

Nos, a lényegre törekedve talán az, hogy általában a nagytőkések igényei fogalmazódnak meg a szándékban vagy esetleg a katonai vezetőké. A politikus csupán ezeket szolgálja meg a nép képviseletében. Ugyanakkor mikor két ország politikai vezetői egymásnak feszülnek, azon morfondíroznak, hogy érvényesíthetik saját akaratukat.

A végső érv persze a hadsereg. Elküldik a katonákat “érvelni”, s közben terrorizálják az ellenfél lakosságát. Ez igy van az első világháború óta. Akkoriban, kényelmesen leültek egy kávéházban, s elmélkedve olvasták az újságokat: vajon mi történik a fronton?

Akkor még nem volt a városok terrorbombázása. Ma a lakosság is célpont, morális megtörése az embereknek. Ugyanakkor azok, akik miatt kitört a háború, jól védhető helyen vannak vagy éppen külföldön.

Összességében jelenleg Ukrajnában már meghalt több mint százezer katona, feltételezhetően ugyanennyi orosz katona, akik szinte mind fiatalok. S ott vannak még a civil halottak tragikus száma. Ám Zelinsky és Putin közvetlen környezete nem sérült, pedig leginkább ők a felelősek mindezért. Egyébként a politikusok sem engedik meg, hogy saját fiaikat/rokonaikat katonának sorozzák. Haljon csak a választó nép, nekik majd szózatot mondanak hogy helyt kell állniuk. De kikért? Hát a politikusokért.

Adódik a kérdés: ezekért (tudatosan így fogalmazva) érdemes meghalni? Ha azt mondod: köszönöm, de ebből inkább kimaradok, hazaárulónak titulálnak. Aztán vége lesz a háborúnak, s hamarosan senkit sem érdekel az egész. Mikor 1982-ben főiskolába jártam az USA-ban, emlékeim szerint volt egy veterán is az osztályban, de mindenki kerülte a pasit. Csupán azért, mert nem szerették hallani a háborús utalásait. Pedig szerintem ez mindenütt így van. Ma is vannak például háborús vietnami veteránok. Évente egyszer felvonulnak az egyenruháikban, megtapsolják őket, majd mindenki megy a dolgára. Az pedig tény, hogy nem szívesen emlékeznek az emberek háborúkra, a fiatalokat meg alapból nem érdekli…

Simon János

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék