Rogozin, a Kreml “mágusa”

A nagyhatalmak politikusai és stratégái – bármennyire is igyekeztek titkolni – gyakorta próbálkoztak azzal, hogy feszegessék a tudomány határait, s parapszichológiai, okkult és számos más mágikus praktikát használjanak gazdasági, politikai vagy katonai céljaik elérése érdelében. A nemzetiszocialista Németország nem csupán a hagyományos fegyveres erejével kívánta leigázni a világot, hanem célkitűzései szolgálatába állította a mágikus gondolkodásmódot is. Ugyanakkor szinte minden nagyhatalom titkosszolgálatainak gyakorlatában is megjelent az okkultizmus. Nem kivétel ez alól a Szovjetunió és az örökébe lépő Oroszország sem, ahol az ezoterikus eszközöket használó hírszerző és elhárító szolgálat egyik legjelentősebb személyisége G. R. Rogozin volt.

Georgij Georgijevics Rogozin (oroszul: Георгий Георгиевич Рогозин) 1942. augusztus 7-én született Vlagyivosztokban. 1972-75. között a KGB Főiskolájának (VKS KGB) katonai elhárítás szakán tanult aspiránsként, majd – miután megkapta a jogtudományok kandidátusa tudományos címet – ugyanezen intézményben dolgozott tovább oktatóként. 1978-80 között a KGB katonai elhárításának tudományos főmunkatársaként végzett tevékenységet, majd több mint tíz éven át a KGB tudományos kutatóintézeteiben különböző beosztásokban látott el főként az állambiztonsággal és titokvédelemmel kapcsolatos tudományos munkaköröket.

Az okkultizmussal a 80-as években került kapcsolatba, amikor a Prognoz Tudományos Kutató Intézetben paranormális jelenségek tanulmányozásával kezdett el foglalkozni, annak állami érdekekben történő hasznosítása céljából.

A hivatalos marxista ideológia tudományos-materialista elkötelezettségéből meglehetősen kilógó parakutatásokat a szovjethatalom világuralmi ácsingózása tartotta életben.

Egy 1977-es CIA-jelentés szerint a Szovjetunió tizenegy kisebb-nagyobb – tíz és ötszáz fő közötti kutatót foglalkoztató – intézetének teljes ráfordítását ebben az időszakban félmilliárd rubelre becsülték.

Sikerei csúcsán

Rogozin pályafutása igazából Borisz Jelcin vezette 1991. augusztusi puccs alkalmával emelkedett fel. Maga Jelcin alkalmazta először – nagy horderejű kérdésben – ezeket a szokatlan eszközöket. Kérésére extraszenszek a moszkvai „Fehér Ház”-at energiamezővel vették körül, az ott magukat elbarikádozó politikusokkal egyetemben. Ily módon ez utóbbiak akarata egy mentális védőernyőn belül maradva nem érvényesülhetett, s ez meghatározó volt az ország jövője alakításában.
Rogozin 1992-ben az orosz elnök biztonságáért felelős szolgálathoz (SzBP) került, ahol vezérőrnagyként a szolgálatvezető (Korzsakov) első helyetteseként dolgozott mintegy négy éven át.
1996-tól az államtitokvédelmi tárcaközi bizottság tagja, 1997-től pedig a MiG Repülőgépgyár (RSzK MiG) beruházó cégének vezetője. A KGB tudományos kutatójaként foglakozott hipnózissal, telekinézissel, hazugságvizsgáló készülékekkel, az emberi tudat befolyásolásával és annak hatásaival stb. Tevékenységének egyik jelentős hozadéka volt, hogy sikerült összegyűjtenie azokat a különleges képességű embereket, kutatókat és tudósokat, akik az orosz elhárítási szolgálat kötelékeiben és azon kívül (de azt támogatva) Oroszország legérdekesebb és egyben legvitatottabb gondolkodócsoportját alkották.

Rogozin egyre magasabbra lépkedett a társadalmi ranglétrán. Az Orosz Természettudományi Akadémia professzora, a Nemzetközi Informatizációs Akadémia akadémikusa, egy személyiségpszichológiai portrékészítő műhely vezetője, az Oroszországi Eneregiahatékonysági Szövetség első alelnöke, továbbá az orosz Koshiki Karete Szövetség elnökségének tiszteletbeli tagja volt. Asztrológiával és numerológiával egyaránt foglakozott. Hívei és tisztelői szerint Rogozov a „mindenség titkainak nagy ismerője” volt. A Kreml mágusaként is emlegették.

Néhány érdekes adalék

Rogozin kutatási területe volt a 80-as években többek között a hadifoglyok hipnózisban történő vallatásának elemzése, tekintettel arra, hogy az amerikai pszichotechnológia ezeket a módszereket már alkalmazta Afganisztánban. Az oroszok nem értették, hogy fordulhattak elő olyan esetek, amikor az amerikaiak egy közlegénytől olyan dolgokat tudtak meg ilyen módszerekkel, melyeket egyébként csak magas műszaki-katonai képzettségű tisztek lettek volna képesek elmondani. Nos, ezen amerikai módszerek kapcsán Rogozin közreműködésével az oroszok is komoly kutatásokba kezdtek, melynek eredményeiről elég keveset lehet tudni. Elgondolkodtató azonban, ahogyan az egyik alkalommal Rogozin nyilatkozott: “Ha úgy vesszük, az emberek egy nagy információáramlatban élnek. Jóllehet ezt ők nem érzékelik, ám az a tudatukon mégis áthatol. Vajon honnan származnának az emberek különös gondolatai? Mik azok valójában? Ezek nem másak, mint a múlt, a jövő és még valami. Az információáramlat a tudat részévé válhat, csak tudni kell azt megfejteni. Ebből következik az, hogy mindezt rá is lehet irányítani az emberre.”
Rogozin azt állította magáról, hogy képes mélytudati állapotba lemenni, s ily módon szinte bejárni az emberiség hosszú-hosszú múltját, akár a barlangokban lakó ősemberekét is. És hát, ha a múltba lehet sétálni, talán az sem elképzelhetetlen, hogy a jövőnkbe is bepillanthassunk. Legalábbis Rogozin szerint.

Az hírlett róla, hogy képes fényképek segítségével kapcsolatot kiépíteni és belenézni az emberek tudatalattijába. Borisz Ratnyikov nyugdíjas orosz tábornok például arról számolt be, hogy főnöke, Rogozin többször is lefeküdt, hipnotikus állapotba került, és egy fénykép segítségével behatolt Madeleine Albright tudatalattijában, hogy kifürkéssze az amerikai külügyminiszter asszony stratégiai terveit Szibéria és Oroszország Távol-Keleti részének elszakításának szükségességéről.

Nem volt igazán sikeres Rogozin, amikor numerológiai elemzései és jövőbe történő “utazásai” alapján Oroszország közeli és távolabbi jövőjéről nyilatkozott. Ezek szerint Putyin elnök 3 cikluson át vezeti majd Oroszországot, egészen 2012-ig. Ezt követően 2025-ig hatalmas gazdasági fejlődés kíséretében fokozatosan befejeződik Oroszország harmadik hatalmi korszaka, majd, ahogyan Rogozin fogalmaz: “az oroszok bárhol élhetnek majd az egész világon.”

Végjáték

2003-ban az akadémia nyomására megszüntették a parajelenségek kutatásával foglalkozó intézetek támogatását, 2004-ben pedig a Kreml természetgyógyászait is szélnek eresztették.

Rogozin még egy évtizedig élt. 2014. március 6-án, 71 éves korában, metrón utazva váratlanul szívrohamban halt meg. Meglepő volt ez egy kisportolt, tetterős, aktív szellemi és fizikai munkát végző ember esetében.

Mára Rogozin életműve a vélt rejtélyek, megvalósulatlan szcenáriók és titkosszolgálati játszmák története. Egy orosz nyelvű könyv, több tanulmány és néhány dokumentumfilm maradt utána.

Szabó Szilárd

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék