Fűtőértéket képviselő gallyak, ágak

Munkácsy Mihály egyik híres festménye, a „Rőzsehordó nő” sokunk által ismert és megcsodált művészi alkotás. Ezen egy nehéz munkát végző fáradt asszony magába roskadó alakját – rőzseköteggel a hátán – láthatjuk. Elgondolkoztató, hogy mennyi fáradsággal járt lehajolni, összeszedni, nyalábba kötni és cipelni a hátán, hogy majd – kihűlt lakásában (netán szerény kunyhójában) – meleget tudjon csiholni.

Napjainkban, a civilizáció világában, egy ilyen jelenet megjelenítése szinte kuriózumnak számít, miközben a súlyosbodó energiaválság egyre jobban rávilágít a rőzsehordó nő (szimbolikus értelmezésű) tevékenységének fontosságára, mondhatni reneszánszára. Bárhol is jár az ember – úton-útfélen – otthagyott korhadó, rothadó ágak lehangoló látványa fogadja. Ki szedi össze ezeket? Miért is mennek azok veszendőbe?
Mielőtt a témában jobban elmélyedünk, érdemes a fogalmakat tisztázni. Gally a vékonyabb faág. Régen a szegények körében a gallynak nagy értéke volt. Mint Móra Ferenc írja: Van aki szalmával fűti be a kemencét, van ki az erdőről lopogat gallyat. Tehát megérte „lopogatni”.
Az ág a fa törzséből kinőtt nagyobb, vastagabb hajtás. Milyen szépen is írja Tompa Mihály: Száraz ágon, hallgató ajakkal meddig ültök, csüggedt madarak?
A rőzse pedig sok száraz faág, amely lehullik egy fáról (vagy levágják, letörik róla, s megszárítva tárolják). A rőzse tehát egy könnyen fellángoló, de gyorsan el is égő faanyag, tehát nagy fűtőértéke nincs.

Érdemes összeszedni

A gazdátlannak tűnő területeket csúfító levágott, leszakadt ágak, gallyak összeszedése és fűtésre alkalmassá tétele – mondhatni – nem a mi dolgunk. De kertjeink kapuján belépve, a passzív szemléletet kint hagyva, cselekednünk kellene.
Lépten-nyomon tapasztalni, hogy a kertekben felhalmozódott, levágott gallyak, ágak „eltüntetése” sok kerttulajdonosnak jelent visszatérő gondot. Azt is tapasztalni, hogy a földön heverő gallyak, ágak összeszedésére szóló szelíd felkérés a fiatalok, fiatal családtagok részéről gyakran (szerencsére nem mindig!) süket fülekre talál – fáradtságra, jogos kimerültségre hivatkozva. Majd az illető elvonulva, számítógépénél, okostelefonjánál talál hasznosnak vélt elfoglaltságot, békén hagyva a felszedésre, összegyűjtésre váró gallyakat. Netán irodalmi érdeklődését kielégítve Petőfi „A Tisza” versét olvasva talál kikapcsolódást, elmerengve a szép képen, ahogy „lobogott a rőzseláng mellettünk”…

Felaprítva hasznosíthatók


Energiaszegény, tűzifa iránti növekvő igényekkel terhelt napjainkban elgondolkodtató, hogy a méretes gallyakat miért ne lehetne tüzelésre feldarabolni, az aprókat pedig aprítás után komposztálásra, talajtakarásra használni. Milyen jó lenne, ha lenne egy olyan vállalkozó (akár egy szorgos helybeli), akit e-mailen vagy telefonon elérve meg lehetne bízni a felaprítással. A kerttulajdonos ily módon – fizetés ellenében – megszabadulna a kertjében felhalmozódott csúf gallykötegektől, az aprítást végző vállalkozó pedig tüzelőanyaghoz jutna (pénzbevétel mellett), vagy pedig maga a megrendelő, azaz a kerttulajdonos használná fel a felaprított gallyakat (tüzelésre, komposztnak, talajtakarásra).

Nem könnyű a kivitelezés

Tudom, könnyű ezt felvetni, mert a kivitelezés megszervezése sok gonddal járna, például időpontot egyeztetni a gallyaprító gép tulajdonosával, hogy gazdaságossági okokból egyszerre több közeli helyen történjen a kiszállás. Az érintett kerttulajdonosokkal (megrendelőkkel) és a géptulajdonos vállalkozóval az időpontok egyeztetése nagy körültekintést, alapos szervezést igényelne. Ráadásul nem most – a nyirkos, esős időben – kellene ezt a munkát elvégeztetni, hanem nyáron kellett volna, amikor a gallyak szárazak voltak, így nagy fűtőértéket képviseltek. Akikre mindez közömbösen hat, a felvetett ötlet „hidegen hagy”, azoknak talán Munkácsy Mihály említett csodálatos festményének felidézése esztétikai élményt jelentett. S akkor már nem volt fölösleges e sorok írása, noha – bevallom – én többen reménykedtem, nem egy rőzseláng fellobbanásában..

Dr. Kölcsei Tamás

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék