Mennyiben felelősök a szarvasmarhák a klímaváltozásért?

A globális klímaváltozás súlyosan érinti a mezőgazdaságot. Sokan viszont nem tudják, vagy nem kellő mértékben ismerik azt a tényt, hogy a mezőgazdasági tevékenység révén, mindenekelőtt a kérődző állatok tartásával az üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán) milyen óriási mennyiségben kerülnek a légtérbe.

Az említett két gáz közül mennyiségileg a szén-dioxid a nagyobb, viszont a metán a légkörben több mint hússzor hatékonyabban fogja fel a hőt, azaz ennyiszer erősebb üvegházhatással bír a szén-dioxidhoz képest.

Az állattartás felelőssége a légszennyezésben

A világ népességének rohamos gyarapodásával 2050-re 9 milliárdot is elérhet a föld lakossága. E felduzzadt népesség hús- és tejtermékekkel való ellátásához a mai szintnél kétszer nagyobb mennyiségre lenne szükség. Ha ezt a fokozott igényt ki akarjuk elégíteni, akkor az állatlétszámot növelni kellene, ami viszont a káros üvegházhatású gázok kibocsátásának további növekedésével járna. Ha a marhaállomány gyarapodás, a hús- és tejtermelés ilyen ütemben folytatódik – borúlátó (de inkább: reális) előrejelzések szerint – 2030-ra a metánkibocsátás 60 %-kal fog megnőni. Döbbenetes szám! E káros gázok kibocsátásnak csökkentésében sokat jelenthet a hús- és tejfogyasztás mérséklése, ami viszont az állatállomány számbeli visszaszorításával járna együtt.

A légtérben fellelhető metán egyik legfontosabb forrásának a WHO a szarvasmarha-állományt jelölte meg. A világon a metán 18 %-át a haszonállatok bocsátják ki. A szarvasmarhák (és más kérődző állatok) beleiben a rostok megemészthetetlensége miatt nagy mennyiségben termelődik metán. Az állatok bendőjében (más néven recésgyomrában) falattá formálódott, fellágyult, de még durvább állagú takarmány az állat szájüregébe kerül vissza. Maga a kérődzési folyamat a nyál lenyelésével kezdődik. A kérődzés során az állat a cellulóz-tartalmú falatot fél-háromnegyed perces rágási idő alatt őrlő mozgással a szájában szétmorzsolja, majd azokat 80-120 grammos adagokban nyeli le újra, miközben a bendőből a metángáz böfögéssel távozik. A kérődzési folyamat következménye miatt tehát a mezőgazdasági metántermelésért – a rizstermesztés mellett – elsősorban a szarvasmarha-állomány felelős. (Rizstermesztéskor az elöntött rizsföldek talajában lévő szerves anyagok elegendő oxigén hiányában lebomlanak, egyik keletkező melléktermék a metán.) A kérődző állatok körében természetesen – állománynagyságuk és nagy termetük miatt – elsősorban a szarvasmarha a metántermelés fő okozója.

Egy állat napi/évi gáztermelése

Az USA-ban a szarvasmarha-telepekről több millió tonna (!) szén-dioxid és metán kerül a légtérbe, így az állattartó telepek nagyon is jelentős mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez. A juhtermeléséről híres Új-Zéland különösen nagymértékben járul hozzá állattartásával a metántermeléshez. 45 millió juh és 8 millió körüli szarvasmarha az ország összes metántermelésének 90 %-át (!) adja, az összes üvegházhatást okozó emisszióért 43 %-os mértékű felelősséggel. Ausztráliában a kérődző állatok által kibocsátott metán 15 %-kal járul hozzá a metános légszennyezéshez. Egyedül ezt a két ország a világ metánkibocsátásának egyharmadát adja. Szerencsére a kenguruk – gyomrukban lévő sajátos baktériumainak köszönhetően – nem fokozzák tovább a metántermelődést. Nagy-Britanniában az állatállomány évi 1.15 millió tonnás kibocsátásával a teljes metántermelés 25-30 %-áért, az összes káros gázkibocsátás 3 %-áért felelős. Brit vizsgálatok szerint egy átlagos nagyságú tehén naponta 100-200 liter metánt bocsát ki, de egyes állítások szerint ennél jóval nagyobb is lehet a metántermelés, mely adatokat új-zélandi vizsgálatok alátámasztottak. A gáz túlnyomó része böfögés útján, kisebb része bélgázok formájában hagyja el a szervezetet. De a metán nemcsak az állat testéből távozva, hanem más formában is a légtérbe jut, nevezetesen az istállótartás mellett felhalmozott (híg)trágya is ontja magából a metánt, ez pedig a legeltetéses tartás környezetvédelmi előnyeit húzza alá.

Csökkenthető-e a gázkibocsátás?

Minthogy a szarvasmarhák az említett gázból tetemes mennyiséget bocsátanak a légtérbe, ezért a metán kibocsátásának csökkentésére több próbálkozás is történt. Megfigyelhető, hogy a tömegtartásban, tehát az istállótartásban nevelt állatokból négyötöddel több metán szabadul fel, mint a külterjesen (extenzív körülmények között) tartott állatállományban. Ráadásul a nagy teljesítményre nemesített fajták metánkibocsátása megnő. Az erőtakarmányokra alapozott állattartás során jóval – 40 %-kal – nagyobb a metántermelés, mint a legelőn tartás esetén. Az állatlétszám visszaszorítása mellett az állattenyésztés termelékenységének növelése is egy megoldást jelent. Ez utóbbi keretében az étrendben jelentős változtatásokra van szükség. Az Egyesült Királyságra kiterjedő vizsgálatok szerint ezeket más intézkedésekkel összekapcsolva az üvegházhatású gázok kibocsátását 2020-ig akár 25-30 %-kal is csökkenteni lehet.

A takarmányhoz csersav keverve

A kutatók arra is rájöttek, hogy a takarmányozás jellege erősen kihat a gáztermelésre. Így organikus, legeltetéses állattartás esetén 40 %-kal sikerült a gázkibocsátást csökkenti. Ha szarvaskerepet fehér herével és angol perjével keverve adtak az állatoknak, ennek köszönhetően a gáztermelés jelentősen csökkent. Svéd vizsgálatok megerősítették, hogy erőtakarmány helyett az olaszperjével (Lolium multiflorum) etetett állatok gázkibocsátása 40 %-kal csökkent. Bizonyos növényfajokkal való takarmányozás, ill. azok takarmányokban megnövelt arányú felhasználása előnyösen hatott a metántermelés csökkentésére. Új-Zélandon egy bizonyos lótuszfajta olyan mennyiségű tannint tartalmazott, mely alkalmazásával a gázkibocsátást 16 %-kal sikerült csökkenteni. Ezekben az esetekben a takarmánynövényben jelenlévő csersav üdvös hatására kell a figyelmet felhívni. A csersav ugyanis visszafogja a tehenek gyomrában lévő baktériumok aktivitását, akadályozva ezzel a metán termelését kiváltó fehérjék bontását.

Fura ötletek

A takarmányok összetételének megváltoztatása mellett speciális tabletták alkalmazásával is kísérleteztek. Német kutatók „marhabélszélfogó” tabletták fejlesztésébe kezdtek. Sikerült olyan – igazi „gigatablettának” számító – „pirulát” alkalmazniuk, mely egyrészt a gáztermelést csökkenti, másrészt a tejhozamot növeli. Alkalmazásuk viszont igen körülményes, azaz nem érett meg a bevezetésre. Walesi kutatók felfigyeltek arra, hogy a takarmányba kevert fokhagyma jóvoltából a metántermelődés akár felével is csökkenhet. De azt nem tudni, hogy a bekevert fokhagyma hogyan befolyásolja (rontja?) a hús és a tej minőségét. Német (Hohenheimi Egyetem) kutatók a fokhagymában lévő alizin üdvös hatására hívták fel a figyelmet, melynek köszönhetően naponta akár száz literrel is kisebb lehet az egy állatra jutó gázkibocsátás. A kutatók az ötletekből nem fogynak ki, vállalva ezzel azt, hogy néha a nevetség tárgyává válnak a fura ötletek (és saját maguk is). Így pl. volt olyan ötletadó, aki javasolta egy olyan „gázfelfogó készülék” szarvasmarhára való „szerelését”. Ez felfogná a termelődött gázokat, melyet aztán esténként a „tartályból” kiengedve hasznosítani lehetne. Az ötleten jót lehet mosolyogni, de azon nem, hogy a szarvasmarha-tartás káros gázkibocsátása milyen súlyos környezeti gondokkal jár, amit nagyon is komolyan kell kezelni.

Dr. Kölcsei Tamás

tabs-top
More in Környezetvédelem, Science & tech
Ha szót akarunk érteni

Thomas Köves Zulauf magyar származású filozófus könyvéről, amelynek címe Bevezetés a római vallás és monda történetébe. A Telosz kiadónál jelent...

Close