Benyomások a Titanic-kiállításról

A tragikus sorsú Titanic világszenzációt kiváltó, döbbenetes története számos regényíró és filmforgató fantáziáját mozgatta meg. Így nem csoda, hogy jóval több mint száz év után is vissza-visszatérő téma és most is még újabb szárnyra kelt legendák ragadják meg a szenzációra éhes publikum képzeletét. 

A Titanic-kiállítás (Bp. Király utca 26.) ezt a megunhatatlan történetet hozta „kézközelbe”, így az akkori események a tengerfenék mélyéről felhozott tárgyi emlékekkel érzékelhetővé váltak – megborzongató, soha nem felejthető módon.

A hajóépítés számadatai

Az impozáns és elképesztően gazdag kiállítás anyagát egy nemzetközi expedíció kitartó munkája teremtette meg, amikor is sokévi, lankadatlan erőfeszítéssel 1985-ban megtalálta a közel négyezer méter mélységben szunnyadó, óriási hajóroncsot. Az abból felhozott tárgyak szinte mesélnek a tragikus pillanatokról, örök rejtélyekről.

Az első terem képei a Titanic születésének idejét szinte beépítik abba az időszakba (1900-1912), amikor a világot nagy fontosságú események és híres személyek fellépése határozta meg, amiből nem maradtak ki a magyarországi események, személyek sem, Bartók Béla világhírnevét is felvillantva.

A „történelmi időszak” csarnokából a filmterembe lépve, vetítés keretében megismerkedhetünk a gigantikus hajó építéséhez kapcsolódó még gigantikusabb számok világával. Tízezer munkás három éven keresztül dolgozott a megalkotásán. Szinte hihetetlen… – miként a hajó méretei is (269 m hosszúság, 28 m szélesség). Abban az időben az ilyen méretek szinte kábítóan hatottak, de a hajóóriás adatai mellett mellbevágóak az egyéb számok is. Közel 900 fő biztosította a 3547 férőhelyes monstrum működését, az utasok kényelmes utazását.

A pazar kényelem hangulata

A filmteremből egy díszes folyósón továbbhaladva a következő termekben képet kapunk az I. és II. osztály nyújtotta kényelemről, megcsodálva a pazar olvasótermet, a Török fürdő hangulatát is érzékelve. Ezt megtapasztalva már nem is döbbenünk meg – annyira!! – az árakon, miszerint az I. osztályon az A fedélzeten utazóknak – magyar pénzre átszámítva – 16 millióba került egy jegy, a B fedélzeten pedig 28 millióba…. A pazar kényelem látványát fokozandó a következő teremben a Pálmaudvar néven ismét egy nagy étterem hangulata varázsol el, közben megismerkedhetünk az étlapokon szereplő ételek változatosságával. A díszes főlépcső méretes képét látva egy kastélyban, nem pedig egy hajón érezzük magunkat.

A gazdag utazók világából továbbmenve egy átlagutazó szerény, de egyáltalán nem szegényes szállásával ismerkedhetünk meg, egyben képet kapva a hajószemélyzet szűkös szálláskörülményeiről is, ahol egy méretes hálóteremben akár ötvenen zsúfolódtak össze. Továbblépve különösen a műszaki érdeklődésűek csodálhatják meg az elképesztően nagy kazánokat és a hajó mozgatására tárolt szénmennyiségek döbbenetes számadatait. Közel 5900 tonna szénnel megrakodva indult útra a hajó, egy méternyi út megtételéhez másfél kilogramm szenet kellett elégetni. S mutatóba ott árválkodik egy méretes széndarab. A műszaki teljesítményeken elmélázva máris a rádióállomásra pillantunk, ahol a süllyedő hajó kétségbeesett vészjelzéseit adták le…

Gazdag tárgyi emlékek

A termet elhagyva a hajóroncsból felhozott bútordarabok, utasok személyes tárgyai, ruhák, ékszerek, pénztárcák mesélnek egykori gazdáik tragédiájáról. Közben egyes nevezetes vagy kevésbé nevezetes családok személyes tragédiájáról mesélnek a falon díszlő – magyar és angol nyelvű szöveggel ellátott – képek. Mennyi tragédia idéződik fel. Miként az is, hogy a szénbányászok sztrájkja miatt páran nem az eredetileg tervezett hajóra szálltak, hanem a kimaradó járatok miatt átirányították őket a Titanicra, a halál hajójára….

Mindenütt a roncsból felhozott – jól konzervált, gondosan helyreállított – tárgyi emlékek látványa fogad, szinte érzékelve a vasfaló baktériumok felemésztő rágását, eltűnődve azon, hogy pár évtized multán marad-e még valami a hajóból a tenger fenekén? S közben az elveszett utasok nagy számán megdöbbenve tanulmányozhatjuk a rideg adatokat. Több mint 1500 ember vesztette életét a világ akkori legnagyobb és legcsodálatosabb hajóóriásán. A személyzetből 701-en, beleértve az utolsó pillanatig kitartóan zenélő művészeket.

Magyar vonatkozások is

A „tényleges” kiállítás záró részeként a magyar vonatkozásokkal ismerkedhetünk meg. Így a magyar utasok nevével és azzal az eseménnyel, miszerint a tragédiáról hazánkban elsőként a Soproni Hírlap adott hírt – talán az állítólagos soproni utasokra emlékezve. A hajó megmentésére száguldó Carpathia hajón orvosi szolgálatot teljesítő Lengyel Árpád doktor emberfeletti teljesítményét csodálhatjuk meg, amit a Titanicról megmentett emberekért tett. Végül az egyéb más hajókkal bekövetkezett katasztrófákról kapunk képes áttekintést, mintegy időben beágyazva abba a Titanic tragédiáját. S egy nagy táblán elgondolkoztató mondaton akad meg szemünk: „Mindannyian a Titanic utasai vagyunk”. Mennyi bölcsesség, mély filozófiai tartalom e pár rövid szóban! A kiállítást elhagyva a látogatók arcán a megdöbbenés, a tragédia lesújtó hangulata tükröződik. Szinte felüdülést jelent onnan kilépve elmerülni Király utca zajos forgatagában, a jelen valós világában.

Dr. Kölcsei Tamás – Dr. Kővári Marietta

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék