A MI HÚSVÉTUNK

A MI HÚSVÉTUNK

Vértanú feszül a kereszten,

ki a mázsás kereszttel

háromszor esett el.

Hagyva az úton

nehéz, nagy nyomot,

szakítva földből

sok bűnös gyomot

Csak állt a tavaszi szélben,

szegezett lábbal keresztre verve,

bűneinket magára vette.

Szája néma volt, szomjazott,

Se vizet, se bort nem ihatott.

Fehér volt, tiszta, és bűntelen,

érettünk halt meg a kereszten.

Tövisből Pilátus tett reá koronát,

Szegekkel verte át corpusát

Aztán kősírba tették,

elejét kövekkel el – reteszelték.

Hiába őrizték a kriptát,

nem értették a hívők titkát.

A sír 3 nap múlva üres lett,

feltámadott a lelkiismeret.

Az elmozduló súlyos kövek

guruló könnyeket ejtenek. . .

Kora tavasz száll,jégvirág ünnepel,

dér hajával söri el a mindennapi bűnöket.

Kell – e még vezekelni,

kereszttel útra kelni,

vonszolni századokon át

a Getszemáni éjszakát ?

Útszéli kőkeresztek porból jött

Követői vagyunk,hitünk, igazunk

visszhangja a templomi szónak,

hol századok szónokolnak.

Harangot húz a harangszó,

lassan lehanyatlik velünk

szentelt vízbe mártott kezünk,

mellyel búzát és keresztet vetünk,

de addig is kell az a kéz,

az a mozdulat nekünk.

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék