Groteszk Kerti Dal

Groteszk Kerti Dal

B. Gapcsi Kerti dala magából ki – fordula)

Légúr mosolyog felhő ajkával,                              Gyalog béka kertemen át

simogatná Borcsát törött kapával.                        előre enged bolynyi hangyát,

Magra térdel, bokrot érlel,                                     csíp engem, vagy képzelem ?

termést ezzel alig ér el.                                         Magamat révedésből ébresztem.

Tücsök hízik saját szótól,                                      Légúr mézes képpel

mit mondana marék sótól ?                                  pillangó szárnyat tép el,

(- nekem ez végtelen a jóból)                               mit keres itt szivárvány ?

Eső cseppek fejem verik,                                      – nincs is ilyen találmány

szelek gaz urat kergetik.

                                                                              Indián kötöz csöppöket,

Repedt gereblyémet megfejem,                           talál benne csöpp eget.

vele magamat meg – fenyítem,                            Virágszirom babot kapál,

ingó kertem megfeneklett,                                    elmereng a látó – határ.

a csónakom világgá ment.

                                                                             Légúr szerű felhő ér el,

                                                                             eső csepp most fekve ég el,

                                                                             hagymaszárat, ha visszadugom :

                                                                             forgásomat megállítom

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék