A legendák földjén
Bokor Balázs önmagában is kuriózum. Kész regény az élete. 4 évtizedet átölelő diplomáciai és protokoll munkásságának köszönhetően, olyan térségekben is képviselte Magyarországot, amelyek konfliktus zónaként, háborús övezetként komoly kockázatot jelentenek. Sokoldalú munkájának számos vonatkozásáról, jó néhány könyvben olvashattak az érdeklődők. Ezt a sort folytatja most a Trilógia című kötettel, amiben a kihívásoktól sem mentes övezetnek az összefüggéseibe enged betekintést. Jordánia, Libanon, Szíria. A Világ forrongó pontjai. Ugyanakkor az emberiség kultúrájának bölcsőjeként is meghatározó területek. Bibliai helyszínek. A világörökség része, aminek éppen a helyi állapotoknak köszönhetően, vannak soha többet nem pótolható elemei is.
A Trilógia olyan kor-dokumentum erejű könyv, ami a sokrétű diplomáciai munkába és a személyes megérintődésbe való betekintés mellett arról is képet ad, milyen konkrét történések, események, döntések vezettek el az újkori történelmet meghatározó folyamatokhoz.
– Milyen inspiráció fordította a nagyköveti munka felé?
– Már gimnazistaként nyitott voltam a világra és szívesen tanultam nyelveket. Nagyapám sokat mesélt a Távol-Keletről. Ennek köszönhetően egy japán levelezőpartneri lehetőséggel találkozva rögtön éltem az alkalommal. Egyre több információt gyűjtöttem az országról. Még a Japán Nagykövetségre is elmentem, hogy segítsenek megfelelő nyelvi képzéshez és könyvekhez hozzájutni. Ennek köszönhetően ismerkedtem meg már nagyon fiatalon Major István professzor úrral, aki japanológusként kimagasló munkát végzett. A Diplomataképzőt pedig a nálam kicsit idősebb gimnáziumi barátaimnak köszönhetem, akik ebbe az iskolába jelentkeztek. Tapasztalataikat megosztva velem, ők hívták fel a figyelmemet erre a képzési irányra. A nyelvek iránti kimagasló érdeklődésem, a történelemhez fűződő vonzalmam erősen determinált. A diplomáciai képzés során, az arab nyelvet jelölte ki számomra a Minisztérium. Ezzel részben meghatározva földrajzi tekintetben a szakmai irányt a külképviseleti munkában. A sokoldalúság a nyelvismeret terén is fontos ebben a szakmában. Ezért angolul, oroszul, franciául és arabul felsőfokú nyelvvizsgám van, és elég jól beszélek. Emellett héberül és japánul is tudok kommunikálni, így elég sok helyen tudtak alkalmazni a külszolgálati munkában.
– Talán nem túlzás azt mondani, hogy egy nem veszélytelen térség átalakulásának volt részese a Közel-Keleten töltött évek során. Hogyan összegződik ez abban a 3 térséget felölelő kötetben, ami Trilógia címmel nemrégiben jelent meg?
– Több országról beszélünk, amelyek két földrészen helyezkednek el. Fantasztikus történelmi múlttal és kultúrkörrel találkozhatunk ebben a térségben. A Közel-Kelet ugyanakkor a mai napig nem a legbékésebb része a világnak. Úgy tűnik, a rendeződéshez szükséges folyamat hosszabb időt vesz még igénybe. Jómagam a teljes szakmai utamból, 28 évet dolgoztam az arab világgal kapcsolatos területeken. A több évtizedes szolgálat során, jelentős időt kinti nagykövetségeken töltöttem. Így tényleg közelről láttam a folyamatokat. Az újkori történelem szemszögéből nézve, 15 kormányt szolgáltam ezek alatt az évtizedek alatt. Ez a hosszú időszak Magyarország szempontjából is jelentős, hiszen az itthoni változások végig kísérték a diplomáciai munkámat.
– Melyek azok a váltások, amik meghatározták a külügyi munka egyes szakaszait?
– 1975-től váltam külügyessé, mivel a tanulmányi időszakom is beleszámít az évekbe. 2015-ig végeztem aktív diplomáciai munkát. Aki ismeri ennek a 40 évnek a magyarországi kormányzati változásait, annak nem kell részletezni, mekkora változások következtek be ez alatt a 4 évtized alatt itthon, Európában, és a világpolitikában egyaránt. Az 1975-90 közötti időszakban beosztott diplomataként dolgoztam. Magától értetődően nem csak a szakmát sajátítottam el. Elég pontosan láttam az akkori rendszer működését. A változás elkerülhetetlen bekövetkezését is érzékelve. Emellett annak is meghatározó jelentősége volt, hogy a 90-es évektől nagymértékben átrendeződött a külügyi munka mikéntje. Különös tekintettel arra, hogy egyes országokkal jelentősen átalakult Magyarország diplomáciai kapcsolata. Valamint új országok felé való nyitás is megkezdődött. Mindezt megélni, a történelmi változásokat feldolgozni, a feladatokba „lefordítani”, Magyarországot ezekben képviselni, eredményeket elérni, roppant izgalmas volt. Különösen igaz ez a Közel-Kelet térségében végzett munkára, az arab-izraeli konfliktusra, annak világtörténelmet is meghatározó vonatkozásaira. Mindez rendkívül sokrétű, szövevényes, megoldásában nagyon komplex, elhúzódó folyamatot igényelt. Az elmúlt sok évtizedre visszatekintve ma már ez jól látható.
– A külügyi, nagyköveti feladatokról sokaknak nincs pontos információja. Valójában mit jelent Magyarország képviselete, különösen olyan konfliktusos térségben, mint a Közel-Kelet?
– Maga a munkakör egyértelműen meghatározható. A külképviseleti munka nem lehet „L’art pour l’art”. Nagyon komolyan felépített, tudatos feladat. A nagykövet feltérképezi, előkészíti, javaslattételként fogalmazza meg azt, ami az adott országban leginkább elősegíti a mindkét fél számára előnyös kapcsolatépítést. Emellett feladata a probléma megoldás is. Munkájának minden esetben szolgálnia kell az általa képviselt ország kormányának törekvéseit, amit a diplomácia eszközeivel ér el. A képviseleti munkában nincs helye „kreatív partizánakcióknak”. Nem lehet „Ad hoc” megoldásokkal operálni, még váratlan helyzetekben sem.
Az 1980-as éveket megelőző időszakot a hidegháborúhoz kapcsolódó folyamatok határozták meg a külképviselet terén is. Új tényező volt, amikor Izraellel vette fel a kapcsolatot Magyarország, valamint elkezdődött a diplomáciai kapcsolatkeresés Dél-Koreával, Dél-Afrikával, végig asszisztálva a Mandela féle változásokat. Elsőként léptünk be a szocialista országok közül a Világkereskedelmi Szervezetbe. Ezekkel a folyamatokkal Magyarország kicsit eltért a többi szocialista ország megszokott irányaitól. Érzékelhető volt a nyitás, ami élénk érdeklődést váltott ki. Magyarország egyféleképpen reflektorfénybe került. Ez viszont megkönnyítette a nyugati országok diplomatáival való tárgyalásokat.
A rendszerváltást követően, a ’90-es évektől ez a folyamat még egyértelműbb lett. A kapcsolatépítés terén, egyre nagyszerűbb lehetőségek nyíltak meg a magyar diplomaták számára. Magyarországot ezért nem volt nehéz képviselni, hiszen sokan szimpatizáltak az országgal. A legnépszerűbbek közé tartozott a „kapitalista világon kívüli” területeken, ami a fejlődő világot jelentette. A gazdasági és kereskedelmi folyamatainknak köszönhetően, nagyon sok helyen „képviseltek” bennünket magyar termékek. Ilyen volt például az IKARUSZ busz, a GANZ Művek termékei, élelmiszerek, gyógyszeripari termékek. Csak egy példát említve, az egyiptomi, arab szóhasználatban magarinak hívják a vonatot, köszönhetően a GANZ motorvonatoknak. De jelen volt Magyarország az építőiparon, egészségügyön keresztül is. Emellett a nívós magyar felsőoktatásnak köszönhetően, nagyon sok fejlődő ország fiatalja tanult Magyarországon. Ez is hozzájárult az ország jó hírnevéhez. Mindez nagymértékben megkönnyítette a nagyköveti munkát ezekben a térségekben.
– Magyarország története szempontjából is jelentős ívet képvisel a 4 évtizedet átölelő szolgálati idő. Különös tekintettel az 1975-1990-es időszak, a rendszerváltást követő mintegy másfél évtized, és a 2004-es, Európai Unióhoz való csatlakozás tényezőire. Ezek különböző korszakokat is jelentenek. Mi jellemezte ezeket az időszakokat?
1990-től a Transzatlanti orientáció állt a középpontban. Kiemelt feladat volt a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése. Ez roppant nagy feladatnak bizonyult egy volt szocialista ország tekintetében, amit a sikeres rendszerváltás tett elsősorban lehetővé. Mindez egyébként azt is jelentette, hogy át kellett értékelni a kapcsolatokat a szocialista országok tekintetében, és a rendszerváltás fordulatának köszönhetően, a nyugati országokkal való kapcsolatok átalakításában is. Tehát Magyarországnak gyakorlati értelemben is bizonyságot kellett adnia arra, hogy a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit valóban teljesíteni tudja. Ebben kiemelt szerepe volt a külképviseleteknek, a nagykövetek munkájának. Az előkészítés idején éppen úgy, mint a változás bekövetkezését követően. Komplex, rendszerszintű átalakításokra volt szükség a gazdasági folyamatoktól kezdve, az ország működésének számos területén. Ennek alapján érthető, hogy 1995-től 2004-ig, az Európai Unióhoz való csatlakozásig majdnem egy évtized telt el. Annál is inkább, mert szinkronban, több nagyszabású átalakítási folyamat is zajlott. A rendszerváltás következtében megvalósuló belső átalakítás, a NATO-hoz való csatlakozás, az Uniós csatlakozás előkészítése, Magyarország új imázsának kialakítása. Új országokkal kapcsolatfelvétel és a korábbi kapcsolatrendszer átalakítása az új történelmi helyzetnek megfelelően. Olyan országokkal kellett a kapcsolatot átformálni, mint India, Szíria, Líbia, Algéria, Irak, Jemen, Mozambik, Angola, Afrikai országok, amelyek számára az addig szocialista orientációjú Magyarország rendszerváltó, és a világ felé nyitó törekvései bizalmatlanságot keltettek. Mindez érintette tulajdonképpen az élet minden területét, a társadalom egészét. Valóban történelmi pillanatoknak és sok tekintetben meghatározó időszaknak voltunk cselekvő részesei.
Értelemszerűen az arab világban is komoly munkába került a változás utáni kapcsolat megújítása, a szocialista orientációjú területeken. Különösen azt követően, hogy az izraeli kapcsoltépítés előtérbe került. Az Arab-öböl országai pedig azért voltak kétkedőek, mert a kommunista Magyarországgal ők nem vették fel korábban a kapcsolatot. Mindez olyan domináns átalakításokat kívánt meg az ország külföldi kapcsolatrendszerében, amit kevesen láttak ilyen egyértelműen a maga mélységében. Ehhez járult hozzá az a tőlünk független folyamat, ami például Irak, Irán, Algéria lenullázódását jelentették. Újjá kellett építeni. Ezekben az országokban azt kellett hangsúlyozni, hogy a változás ellenére Magyarország szívesen tartja fenn a kapcsolatot, lehet ránk számítani.
Mindezeken túl, fontos feladat volt még a környező országokban élő magyarsággal és a diaszpórával való kapcsolatok folyamatos fenntartása is, ami szintén a külügyi feladatok közé tartozott.
– A Trilógia a Jordániában, Libanonban és Szíriában végzett nagyköveti munkát mutatja be. Miért pont erre a 3 országra esett a választás?
– Ez a három egység együtt, koherens egészet képvisel a térség sajátosságait figyelembe véve. Mivel én a szolgálati éveim alatt naplószerűen folyamatosan feljegyeztem mindent, ami a munkám során történt. Így egyféleképpen politikatudományi, történelmi eseményeket bemutató, beszélgetéseket pontosan felidéző konkrétumokat tartalmaz. Ez a napló formátum köszön vissza a könyvben is. Igaz, nevek nélkül, csak a beosztásokat említve. Azonban teljes hitelességgel dokumentálva az eseményeket. Mivel kellett néhány év, hogy mindez leüllepedjen bennem, ezért most volt időszerű a kötet megszületése. Annak ellenére, hogy már jó ideje készültem a megírására. Arra is figyelni kellett, hogy se személyiségi jogokat ne sértsen, se minősítési jogokba ne szaladjunk bele. Ehhez is el kellett telnie jó néhány esztendőnek.
– Ez a könyv tényszerűen és tömören mutatja be a történéseket. A tartalom megértéséhez, a téma feldolgozásához is kell egyfajta szempontváltás. A Trilógia szakkönyv, vagy a nagyközönség számára is érdekfeszítő? Kinek ajánlható?
– Szakkönyvnek mindenképpen tekinthető. Egyetemisták, diplomáciai szakemberek, szakújságírók, történészek számára is tartogat érdekes információkat. Ugyanakkor a téma iránt érdeklődő magánszemélyeknek is izgalmas olvasmány lehet.
– A 21. század világtörténelmi folyamatai, a témában kevésbé jártas olvasó számára is megvilágíthatók a Trilógiának köszönhetően?
– Feltétlenül. Sőt a diplomáciai munka menetébe is bele lehet látni. A döntés előkészítési szakaszt befolyásoló tényezők is követhetők. Megérthető, hogy egyes szereplők milyen folyamatokra vártak, ki mit remélt, mire számított? Akkor és ott, milyen információk álltak rendelkezésre, ami befolyásolta a döntéshozatalt. Amikor a könyvben olvasható események történtek, benne voltunk a folyamatban. Viszont már a megírás időszakában is visszatekintés értékű lett. A 2000-2005 közötti szíriai időszak óta is több mint 15 év telt el. Tehát ma már pontosan tisztában van mindenki a történések következményeivel. A könyvben olvasható minden információ ma már történelem. Azonban akkor még csak formálódott, alakult a máig elvezető eseménysor. Így, valóban hiteles kor-dokumentumként értékelhető.
– Hogyan értékeli azt a munkát, amit a Trilógiában összegez?
– A több évtizedes tapasztalataim alapján, a döntés előkészítés az egyik kulcsa minden diplomáciai munkának. A diplomata fajsúlyos feladata, hogy minden rendelkezésre álló információt elemezzen. Az összefüggéseket, a várható reflexiókat felmérje. Ezekből döntést előkészítő javaslatot tesz az országa számára, ami döntően meghatározza a két ország közötti kapcsolat jövőbeni alakulását. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Trilógiában szereplő földrajzi helyekhez milyen fajsúlyú politikai és katonai vonatkozások társulnak, akkor ez jól mutatja a diplomáciai feladat mértékét és felelősségét. Ami messze túlmutat a kulturális, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási, vagy éppen gazdasági vonatkozásokon. Beleértve az adott országban kint élő, vagy turistaként ellátogató magyarok képviseletét, szükség esetén a számukra nyújtandó segítséget. Ami egyébként szintén nem elhanyagolható egyetlen ország nagyköveti státuszában sem. Ezek a feladathoz társuló kötelezettségek. Mindezek mellett az életemet abban is meghatározta a Közel-Keleten töltött időszak, hogy Bibliai helyeken, a világörökség meghatározó területein élhettem. Tehát minden tekintetben megérintette az életemet.
Csaba Beatrix
Related Posts Title
Rekreátor magazin. Alapítva 2006. |
