Kapu

KAPU

Miből nőtél,milyen földből,

mily lélekből, milyen őstől?

– Fejem tetején régi-légi

posta-ágyú-cső,

benne reklám újság töltet,

ravasz húzás után :

nincs több betű többlet.

(a földön viszont több lett)

Alatta tátott szájú láda:

ideges levelek szél járta háza.

Két oldalt sanda szempár

figyel, fülel, kameraként szétterül,

– ha bejönni akarnál idegenül.

Két mosoly fogad, két házi-gazda,

néz a tompa napba.

Ritka ragyogás, körbe fon a mosolygás.

Arcomon átsütő nap

arcodra int meleget.

Középen emlékrács, terrárium fedél,

melyből nagyfiam egykori

hörcsögje szalad elém.

Arcszegletből földbe nyúló ráncok:

időbilincsbe fogott táncok,

e lapon lecsorgó verssorok,

egy gondolatot eloldozok :

Szalad az élet, az én kapum ez,

elmúló nyárban körarcom neszez,

elsuhan gyanútlan,fejemen az ősz,

megáll a télben, ott kicsit elidőz,

s a lengő levegőben

egylábon állva

felkér egy utolsó táncra

2017. május 10.                            Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék