Üzenetek a kertből
Április óta rendszeresen osztom ketté időmet és néhány naponként váltok: megyek a telekre, ill. sietek vissza a városba.
Miért van ez a fura összevisszaság? A férjem nem igazán lelkesedik a kertért, ő egy igazi városlakó, nekem pedig a “paraszt vérem” minden tavasszal felbuzog…
Áprilisban voltam először a kertben – néhány napig – és elterveztem, hogy mi legyen…
Amikor az ember a reggeliző asztalnál a madarak csicsergését hallgatja, már nem lehet rossz napja!
A legegyszerűbb étel is százszorosan ízlik a kertben. Egy krumplileves is csodálatos eledel volt… (némi joghurttal…)
Májusban – a második alkalom – már virágzott a tamariska, amelyik ilyenkor nem egy bokornak látszik, hanem inkább egy égig érő virágcsokor.
A kert egy részét felszántották, – ide fogok veteményezni – de a hátsó részen a fű igencsak megnőtt, ezt le kellett vágni. Fűnyírás közben találtam rá erre a két fehér virágra – valószínűleg csillagvirág – amelyek a fű között nőttek, nekem pedig eszembe jutott, hogy egy hete – anyák napján – mennyire szomorú voltam, hiszen az én fiam már nem tud felköszönteni… Mennyire tévedtem! Bizony ezt a két fehér virágot ő küldte nekem anyák napjára! Köszönöm neki ezt a figyelmességet!
A kert mindig csodákat tartogat nekem, mert tudja, hogy imádom! A földhöz való kapcsolat erőt ad, megacélozza akaratomat, és lendületbe hoz.
Érdekes, hogy a kertészkedés hatására még az – egyébként merev – derekam is hajlékonyabb, könnyebben le tudom vágni a lábamon a körmöket…
Holnap ismét megyek a telekre, és hozom az új híreket.
Folytatás…
Eltelt egy hét, és én rengeteget ténykedtem a telken. Leraktam a sötét fóliát, amelybe lyukakat vágtam, ebbe ültetem a pici, törékeny palántákat (paradicsom, tökfélék…) A sorok közé borsót ültettem, a szélére kevéske kukoricát, az ágyás végére lencsét vetettem. Amint elkészültem a lencsével, eleredt az eső, amelyik kitartóan dédelgette a fura kis kertecskét…
A következő telekjáratom öt napig tartott, és rengeteg örömet hozott, hiszen már láttam a borsót, lencsét, amint szépen, sorban zöldell, elültettem néhány paprika palántát, és “előnevelek” uborkákat, dinnyéket…
Elültettem a futóbabot is, amelyhez a férjem fog “felfutópályát” készíteni.
Kertészkedésem fura ötletei beválni látszanak. A fólia alatt tényleg nem növekszik a gyom – és más sem – de vigyázni kell, hogy a kis palánták a számukra kialakított nyílásokban szépen fejlődjenek, ne szemtelenkedjen oda valami túlságosan “életrevaló” gaz, hogy elnyomja az én “kicsikéimet”…
Reggel és este friss vízzel dédelgetem a kis veteményest, és egyre több palánta kerül a védett területre. Tervezem már a következő hónapok feladatait is, hiszen ez még csak a legelső lépcső, mondhatni kísérlet…
A tarkabab gyönyörűen fejlődik, a legügyesebbek már-már elérik a felfutó zsinegeket…
A zöldborsó virágzik, én pedig kötözéssel segítettem, hogy a lehető legjobban érezze magát.
A tökféléket bizony nem tudom megkülönböztetni, így aztán majd a termés mutatja meg, hogy “ki kicsoda” mert van ott cukkini, spárgatök, uborka, pattiszon, sőt dinnye is… Na, majd meglátjuk…
Related Posts Title
Rekreátor magazin. Alapítva 2006. |
