ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ
Mondóka öreg(edő) Barátaimnak
JÖJJÉK minden jó a földre,
Kérdezd meg,hogy mit vársz tőle,
Szebbet- jobbat az ég alatt,
Van konyhádban elég falat?
Jóakarat minden – kinek,
Kérdés az, hogy kinek -minek.
Döngetsz – e még csupasz falat,
Fogtál elég tüskés halat,
Maradt – e még lyukas fogad,
A kocsiddal fiad tolat?
Lámpa ernyőd széles vászon,
Szemüveggel annak látod,
Füled már a fagyhoz csattog,
A fejedben halk nesz kattog?
Csapod fakó, csipeg – csöpög,
A kagylóban lityeg – lötyög,
Kicsi kutyád téged ugat,
Hazafele utat mutat,
De – hát szóljak magamról is,
(hogy – e kép ne legyen hamis):
Hideg vízben, ónba zártan,
(miközben mentésre vártam)
Mankómra fagyott a lábam,
– Így aztán ég alatt háltam…
Fogsorom fagytól kiesett,
Még az állam is leesett!
Ágon, a fákon – vaskorláton
Hó szikrázik ablakrácson,
Tó hullámzik fényes hóban,
Benne ülök a kék tóban.
Kályhámban hamu hempereg,
Hamuból lassan felkelek,
Repedt ablakhoz csoszogok,
Orrommal dallamot kopogok:
Térdem táncos – ropogó,
Kezem csontos – kopogó,
Fülem süket, lelógó,
Inni valóm kakaó.
Kitárulnak kapuszárnyak,
De már rezgő árnyak várnak,
Január van, de már másnap
Odaát is engem látnak:
Vállat ölel két jó barát,
Autójukban két hó – lapát,
Ásnak vele fenn a mennyben,
Vagy eldobják száraz télben,
Megitták már egymás borát,
Így kívánnak jó éjszakát.
Két kettes lett már az évünk,
Szebb jövőtől mi sem félünk,
ugyan
Lassan múlik el a télünk,
talán még
Nem holnap jön el a végünk !
Balassa Zoltán
"Ha valaki kilenc évtizednyi időt itt töltött a Földön, kiemelt emberi (társadalmi) érdeklődéssel bír és Istenáldotta lírikus is, képes ráérezni...