VIII. Ekloga helyett

Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc *
Látjá¬tok feleim szemetekkel, mik mi vagyunk.
Lássá¬tok feleim szemetekkel, sok a hamisság,
S lássák gyermekeim szemeikkel, dívik a gazság!

Ádám, újra ne dőlj be a kígyó s Éva szavának,
Mert ugye csak sátáni lehet, mit együtt kitalálnak!
Újra csak Istenné akar undok gőgöd emelni,
S Éva szeretne teremtés új koronája-e lenni?

Látni, hiábavaló mindez, s van dolgod elég még.
Tudd hát, férfi vagy, Éva meg asszonyod;¬ így a teremtés,
S ketten együtt alapíttok, hoztok létre családot,
Bármire is rávenni akarnak uszítva csalárdok.

Már elején mindenkinek itt bizony adva a dolga;
Rendben tedd te is a tied, és ne figyelj a botorra!
Az élet maga létrehoz olykor furcsa hibákat.
Sok hiszi, ő majd jobbít rajta, holott buta, s árthat.

És bizony
Vagy hiszel őnekik, mondva, hogy a fene bánja,
Hadd legyen egy kicsi szőke fiúból barna leányka!
Végül is
Vedd feleségül akár a faludnak a büszke bikáját;
Arra vigyázz, lehetőleg nőnek vallja magát már!

S már soha nem lesz egy árva, önálló gondolatod sem.

* Halotti beszéd (1192-95)

Budapest, 2023. május 3.
Záruba Károly Valér

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék