Ősi ritmusok boroshordóra…

Évtizedek óta a világzene élvonalában mozog, rajong Pergolesiért, A bárányok hallgatnak Oscar-díjas rendezője forgatott róla dokumentumfilmet: nem más ő, mint a nyüzsgő Nápoly munkásnegyedében született énekes-szaxofonos-multiinstrumentalista Enzo Avitabile. Eddigi pályája során olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Bob Geldof vagy Tina Turner. Állandó „tettestársa” a lehengerlő Bottari ütőegyüttes – a Müpába is velük érkezik október 30-án!

A nápolyi zenész a hetvenes évek vége óta aktív, a funktól és a soultól a melankolikusabb hangvételű világzenei alkotásokon keresztül a kirobbanó erejű ütősprodukciókig sokféle stílusban és műfajban kipróbálta magát, ráadásul pályája kezdete óta igazi közösségi ember. Zenekarai összeállítása és albumai létrehozása során mindig meghatározó volt számára a hozzá hasonlóan lelkes muzsikustársakkal való együttműködés. Már második lemezén a világhírű Richie Havensszel dolgozott, az azóta eltelt évtizedekben pedig koncertezett Afrika Bambaataa-val, írt dalt Randy Crawforddal és Bob Geldoffal, de emlékezetes kollaborációt jegyez Tina Turnerrel és James Brownnal is. 2004-ben jött el számára a művészi fordulat, életrajza tanúsága szerint ekkor született meg benne a vágy, hogy nagyobb figyelmet fordítson kulturális örökségére, anyanyelvén, nápolyi dialektusban szólítsa meg közönségét, és egy, az addigiakhoz képest merőben új vállalkozásba fogjon az I Bottari di Portico ütőegyüttessel. A boroshordókon, dézsákon és egyéb szokatlan „hangszereken” játszott, a 13. századig visszanyúló ősi ritmusok pedig annyira elnyerték a közönség tetszését, hogy a szaxofonos és a zajos banda azóta is töretlen népszerűségnek örvend szerte a világon. A projekt sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint a Salvamm’O Munno című lemez, amelyen Khaled, Manu Dibango és Baba Sissoko is közreműködött, és amely több BBC World Music Award-jelölést is bezsebelt. A nápolyi zenei hagyaték esszenciáját a szent dallamoktól a tradicionális fronna-énekekig megmutató anyagról sokat elmond, hogy a Bottarival való koncertezést Avitabile a róla szóló dokumentumfilmben nemes egyszerűséggel közösségi rituálénak nevezi. A Müpa közönsége pedig hamarosan személyesen tapasztalhatja meg ezt a minden bizonnyal felemelő és távolról sem mindennapi élményt! Az olasz multiinstrumentalista különleges atmoszférájú szülővárosáról további érdekességeket olvashat a Müpa blogon:

https://mupa.blog.hu/2021/10/19/a_varos_ahol_a_kaosz_is_gyonyoru

A Müpa Magyarország egyik legismertebb kulturális márkája és egyik legmodernebb kulturális intézménye, mely egyedülálló módon fogja össze a különböző művészeti ágakat: helyet ad komoly-, kortárs, könnyű- és világzenének, jazznek, operának, újcirkusznak, táncnak, irodalomnak, filmnek egyaránt. A Müpát 2005-ben azért hívták életre, hogy magas színvonalú, minőségi kulturális eseményeket kínáljon változatos műfajokban. Az intézmény alapvető feladata, hogy a hazai és európai művészeti hagyományok tiszteletben tartásával új irányokat és irányzatokat is bemutasson és közérthetővé tegyen, s az ínyenc és a szélesebb közönség számára is befogadható, magas szintű élményt biztosítson. A Müpa a hazai és nemzetközi élvonalba tartozó művészek előadásain túl új művek létrehozását is kezdeményezi és támogatja. Kiemelt szerepet játszik a nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolásában, a hazai kulturális célok megvalósításában, illetve a magyar előadóművészek nemzetközi megismertetésében. Tevékenysége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a jövő nemzedékének fiataljai is egyre szélesebb körben váljanak tudatos kultúrafogyasztó felnőttekké. Mindezt inspiráló, párbeszédet generáló, kérdéseket felvető művészeti eseményekkel és szolgáltatásokkal, élményre, kreativitásra és interakcióra építő újszerű programok bemutatásával teszi.
Sz.A.

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék