
Záruba Károly Valér: Szarvas-liget
Ildi, nagyon szerető feleség, aki ismeri vágyam;
Tőle kapott ez a nyílt vízi, tél-pihenő üdülésünk.
Nem csak az úszni való Körösök vize volt, mi hiányzott,
Vágyaim itthoni és idegen helyen is kieveznek.
Csendes a vízpart, s nem zavar a folyadék csobogása.
Nem csoda, hisz tudom: ez biza csak holt ága folyónknak.
Ismert csábos erő vonzása kap újra belém most.
Képzelet? Ildi mögül tavirózsa, ki lopva kacsint rám?
Stég, be is ugrom, s érzem a víznek hűs melegét már.
Beljebb, a közepébe, de vad lehet ám ez a víz is!
Nem keresém értelmét ennek a vízi vizitnek.
Nem kell győzelem, itt egyelőre szeretni szeretnék.
Budapest, 2025. július 7.
„Az északitáliai Mantua városában élt egyszer egy Vergilius Maro nevű fiatal paraszt, aki szüleitől egyetlen ekealja földet sem örökölt, pedig...