Yungblud, a rock új hőse

Van, amikor a zene nem csupán megszólal, hanem életre kel – és veled együtt dobban. Így történt velem is, egy novemberi éjszakán, amikor Dubajban, a Dubai Parks & Resorts területén a fiatal brit fenomén, Yungblud (polgári nevén Dominic Harrison) lépett színpadra. A négy napos UNTOLD Dubai 2025 fesztivál csúcspontja volt ez, ahol a közel kétszázezres látogatottság ellenére az ember úgy érezte: ez a koncert csak neki szól.

Ebben az évben egy számomra abszolút új világsztárra bukkantam – ráadásul az egyik legnagyobb ikonnal ( Steven Tyler) közösen. Mindezt megosztva elsőként egy remek kollégámmal (Ádám zene szerző és szövegíró) megosztva rátaláltam a hasonmásomra, aki ugyan ilyen őrültként ismerte el megalapozott rajongásomat az említett Yungblud produkcióra. 

Egy véletlenből született csoda

Sorsszerű találkozásokban hiszek – már csak azért is, mert ez az élmény is egy váratlan fordulattal kezdődött. Egyik emirátusi barátom autózás közben – a hatsávos forgalom kellős közepén – szúrta ki a plakátot: Yungblud live – November 6–9, Dubai Parks & Resorts. S lám, estére már ott álltam a több tízezres tömegben, és másfél órán keresztül sodort magával az a rock őrület, amelyről addig csak videókat láttam.

Előtte csupán néhány hónappal bukkantam rá Yungblud és Steven Tyler (Aerosmith) közös produkciójára – egy olyan fellépésre, amely újra fellobbantotta bennem a régi rock iránti lángot. És hiába a nyugdíjas kor, a zene iránti rajongás nem korhoz kötött: ha valami igazán tehetséges, az örökké fiatalít.

Egy meg nem valósult álom

Nem tagadom, a szívem mélyén máig fáj, hogy a pandémia miatt 2022-ben elmaradt az Aerosmith budapesti koncertje, amelyre anno már előre megvettem a jegyet – és még a visszatérítést sem kértem, bízva a pótlásban a szervezők által ígért következő esztendőben. Sajnos az is meghiúsult. A sors azonban másik irányból hozta el az élményt: nem az idősebb, hanem a fiatalabb generációból, Yungblud személyében.

És milyen különös az élet: Tyler és Yungblud idén együtt álltak színpadra a 2025-ös MTV Video Music Awards gálán, ahol Ozzy Osbourne előtt tisztelegtek egy közös műsorral. A köztük született kémia nem maradt egyszeri – a stúdióban folytatták a közös munkát, melynek eredménye az év egyik legjobban várt kiadványa, az „One More Time” című EP.

„My Only Angel” – egy dal, ami generációkat köt össze

Az album első előfutára, a „My Only Angel”, egyszerre fiatalos és klasszikus, egyszerre punkos és lírai – mint maga Yungblud. A dalról az énekes így nyilatkozott: „A stúdióban Tylerrel valami megmagyarázhatatlan történt. Egy óra sem kellett, és megszületett egy szám, amit mindketten a szívünkből írtunk.”

A közös munka Tyler és Joe Perry részvételével igazi generációs híd lett: a rocktörténelem élő legendái találkoztak a modern kor lázadó ikonjával.

 

Yungblud és Ozzy – a példakép és a tanítvány

Yungblud karrierjét Ozzy Osbourne is nagyra tartotta – és nemcsak zeneileg. Barátságuk egy gyönyörű gesztusban is megnyilvánult: a „Back to the Beginning” koncert előtt Yungblud arany keresztet ajándékozott Ozzynak, visszaadva azt a gesztust, amelyet korábban tőle is kapott. Ez a pillanat nemcsak a zenéről szólt, hanem emberi kapcsolatról, tiszteletről és arról, hogy a rock szellem nem ismer korkülönbséget.

A 2025-ös Black Sabbath búcsúkoncerten Yungblud a „Changes” című dalt énekelte Ozzy emlékére – élete legnagyobb megtiszteltetéseként. A dalt azóta is minden turnéján előadja. Zeneileg tehát nem pusztán hatásokról beszélünk, hanem aktív együttműködésről és mély emberi kötődésről – Ozzy szellemisége Yungbludban él tovább.

Három király: Jagger, Tyler és Yungblud

Ha a rock & roll trónusán három névnek kellene helyet szorítani, számomra ez a három lenne: Mick Jagger, Steven Tyler és az ifjú trónkövetelő, Yungblud.

Mindhármukban közös valami több a tehetségnél: az elementáris energia, az a karizmatikus színpadi jelenlét, amit sem tanulni, sem utánozni nem lehet. S hogy egy apró, mosolyra fakasztó párhuzamot is említsek – mindhármójukra jellemző a legendás „rocksztár-száj”: Jagger piros nyelvű logója akár az egész trió jelképe is lehetne.

Epilógus: a magyar remény

A dubaji koncert számomra nem csupán egy esemény volt, hanem egy életre szóló találkozás a rock jövőjével. Nem hiszem, hogy hasonlóra még egyszer sor kerülhet – hacsak nem Budapesten, ahol talán egy napon Yungblud és Steven Tyler közösen lépnek majd színpadra.

Ha ez valóra válna, a Puskás Arénában garantáltan dupla teltház ünnepelné a rock örök fiatalságát. Addig is marad a hála, a zene, és az a bizonyosság, hogy a rock soha nem hal meg – csak új arcot ölt. S ha ez az arc most éppen Yungbludé, akkor jó kezekben van a staféta…

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék