Egy olimpikonnal való beszélgetés önmagában is élményként értékelhető egy zsurnaliszta számára, s mint ez esetben a saját hajóján versenyre kelni vele nagy megtiszteltetés. Ráadásul mostanság nagyon ritkán tapasztalható úgymond viharos szélben (gyakran hatos szélerősségben) különösen igaz a jelző. Feltételezhetően az olvasónak elég lenne csak annyit mondani, hogy a sokoldalú sportember több, mint fél évszázada vitorlázott szerte a világban – rengeteg siker kíséretében. Bizonyára kitalálták a jelenleg is aktív olimpikont: Wossala György hősünk tavaly ünnepelhette a 80. születésnapját!
Ezúttal a Balatonfüredről startoló Fehér Szalag verseny egyik rangos osztályában indulhatott e sorok írója a vitorlázás ikonjával, nevezetesen a Cirkáló 30-as kategóriában. Konkrétabban a Kék madár fedélzetén negyed magammal, ahol a két nyugdíjas idősebbje volt a kormányos, azaz a kapitány. Jómagam ugyan rendelkezem nagy és kis hajó vezetésére alkalmas jogosítvánnyal, de a két 30 év körüli csapattárs profizmusát is nagy rácsodálkozással tanulmányozhattam: az egyik ifjú Kristóf (Gyuri fia), s az ő legjobb barátja Gábor (Duda) volt a kvartettben.
Annyit azért előre leszögezhetünk: maga a verseny szabályzata is alapos ismereteket igényel, de leginkább bonyolult technikai és meteorológiai tapasztalatokra van szükség egy sikeres szerepléshez – nem is beszélve a taktikázásokról! Egyébként számomra a start tűnt a legnehezebb feladatnak illetve kihívásnak, merthogy a rajt előtt cirkálgatva kell jól kalkulálni az időzített kiugrással. Úgy tűnt, ez nekünk sikerült is rutinos vezérünk bevezetőben említett több mint fél évszázados gyakorlatának köszönhetően.
A lényeg:az első etapon Balatonkenesénél ugyan minimálisan megelőztük a fő riválisunkat Gömbiéket (Gömbös Team), majd hátszélben olykor tizenhárom csomó feletti sebességgel is haladtunk Siófok irányába. Onnan két sárga bóját megközölve vettük az irányt Tihany felé, s ezen a szakaszon gyakorlatilag fej-fej mellett zajlott a drámai küzdelem. Végül a célirányba fordulva az utolsó kilométeren belül elszakadt az orrvitorlánk kötélzete, ám annak megjavítása pedig már nem volt elegendő az esetleges győzelemhez. Így csupán ezúttal „csak” az ezüstéremmel kellett megelégednünk. Azért a csak, mert hosszú évek óta váltogatják egymást a sztárok az aranyérmek tekintetében. Ami külön dicséretes, hogy az esti ünnepélyes eseményen – miként a kikötőben is – érződött az egymást elismerő korrekt baráti viszony. Szóval nagyon szimpatikus ez a minden tekintetben összetartó közösség.
Megjegyezzük, hogy az elmúlt esztendőben ugyanezt a távot – persze gyenge szélben – a Wossala Team csaknem tíz óra alatt tette meg, míg az idei csatát ennek harmadányi idő alatt teljesítettük.
Jut eszembe a gyenge szélről: közel egy évtizede debütáltam egy balatoni szezonzáró versenyen egy másik korosztály nemzetközi sztárjával, nevezetesen Király Zsolt Raffica nevű hajóján lettünk abszolút elsők – mondhatni vendégmunkásként. Ugyanis ott nem volt szükség úgymond kiegyensúlyozásra (trapézolásra), viszont ezen a megmérettetésen nem éreztem magam feleslegesnek e tekintetben. Ugyanis itt zömében – csaknem három órán keresztül – a hajó az oldalán siklott, s az óriási hullámok okozta becsapódott vízfröccsök miatt mindannyian bőrré áztunk – ahogy mondani szokás.
A mostani Fehér Szalag Generalcom Nagydíj – 25. Izsák Szabolcs Emlékverseny (Classic Round) iránti érdeklődés egyébiránt meghaladta a tavalyit, az idén összesen közel 300 hajó csapata adta le a nevezését, szemben a tavalyi 274 hajóval. Az idei Fehér Szalag Generalcom Nagydíjra ugyanis 246 hajó nevezett, ehhez jön hozzá az 25. Izsák Szabolcs Emlékverseny (Classic Round) 44 indulója.
Egyébként nemcsak szakberkekben köztudott, hogy Európa legnagyobb tókerülő vitorlásversenye a Kékszalag. Ennek előfutáraként immáron 25. alkalommal rendezte meg a Magyar Vitorlás szövetség a Fehérszalag Vitorlásversenyt a Balatonon. A Balatonfüred-Balatonkenese-Siófok-Tihany-Balatonfüred útvonalon haladó futam a Kékszalag Fesztiválhoz kapcsolódó egyik rendezvény állomása, melyet gyakran bemelegítő vagy felkészülő állomásként is emlegetnek, hiszen a versenyzők itt próbálhatják ki először az összeállított az aktuális felszerelésüket, s az újabb technikákat is élesíthetik a nagy megmérettetésre.
Összességében óriási élmény volt a 25.Fehér Szalag vitorlásverseny. A rendkívül látványos eseményt bárki élőben is nyomon követhette a a partról vagy az érintett kikötőkből. A Balaton vizén suhanó vitorlások serege mindig egészen egyedülálló látvánnyal kápráztatja el a közönséget. Ahogy a hivatalos kiírásban is a nevéből látszik, lényegében két versenyről van szó. Az egyik az Izsák Szabolcs Emlékverseny, más néven Classic Round, amely július 9.-én (szombaton kilenc órakor) rajtolt el a Balatonfüred előtti vízterületről. Ezen a versenyen legendás hajók, köztük a Balaton királynőiként emlegetett cirkálók
és Dragonok is indultak. A másik, a Fehér Szalag GeneralCom Nagydíj versenyzői pedig fél órával később indulhattak, ugyancsak a Balatonfürednél meghúzott rajtvonalról. A többtestű High-Tech hajók ezúttal bár előzetesen beneveztek, a viharos szél miatt reggel (collective) úgy döntöttek, hogy nem állnak rajthoz, elsősorban a felszerelés megkímélése okán a csütörtökön kezdődő Kékszalagra való tekintettel
Egyébként a Kékszalag 1934 óta íródó története mellett a Fehér Szalag is évtizedes hagyományokkal rendelkezik. Megjegyezzük: a múlt század közepén a Kékszalag egyre népszerűbb lett, de a versenyt akkor még csak kétévente rendezték meg. Viszont a vitorlázók egyre jobban szerettek volna a Kékszalag nélküli években is egy hasonló túraversenyt. Ezért indította el a Magyar Vitorlás Szövetség a Fehér Szalagot, amelynek minden alkalommal a Balaton keleti medencéje ad helyet, mégpedig a már említett Balatonfüred – Balatonkenese – Siófok – Tihany – Balatonfüred útvonalon. Majd 1996-ban egy nagy változás történt. Ugyanis a Kékszalaghoz hasonlóan teljes tókerülő verseny lett a Fehér Szalagból, csak az irány ellentétes volt, azaz Balatonfüredről Keszthely felé mentek a hajók, s majd onnan Siófok és Balatonkenese érintésével mentek vissza a balatonfüredi célba. Az ezredforduló utáni esztendőben azonban megint változott a forgatókönyv: a Kékszalagra minden évben sor került, a Fehér Szalag pedig visszatért a Balaton keleti medencéjébe.
Az illem szabálya szerint érdemes bemutatni főszereplőnket: Wossala György 1941-ben született Budapesten, diplomáját a Budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán szerezte meg. A vitorlázással az 1950-es években kezdett el foglalkozni, s majd később M-Yolle, O-Yolle, Finn, Soling és 30-as cirkáló hajóosztályokban versenyzett. A több, mint húsz magyar bajnoki cím mellett nyert nyílt holland, olasz és osztrák bajnokságot. Soling hajóosztályban háromszor volt Európa-bajnokságon aranyérmes. Számos alkalommal álltak a dobogón. Utoljára tavaly Mandello del Larioban ( Olaszország) bronzérem 80 évesen. A világbajnokságon is kétszer nyertek ezüstérmet, s 2004-ben Porto Allegre (Brazilia) valamint 2011-ben Prien-Chimsee (Németország). A rendszerváltás elött pedig 1981-ben megnyerte a Finn Osztály Masters Világbajnokságát Port Camargue (Franciaország)-ban (ez egyszemélyes olimpiai osztály). Különben Berecz Zsombor ebben az osztályban lett világbajnok, majd ezüstérmes a legutóbbi Olimpián.
A Soling Master’s világbajnokságokon pedig háromszor első, kétszer második helyezést szerzett. A 2006. évi Soling Világbajnokságon második helyre vezette egységét, s a következő esztendőben a Yardstick-előnyszámok mellett megnyerte a Kékszalagot a Kékmadárral.
A Wikipédia alapján Wossala György magyarországi vitorlázó , aki az 1996-os nyári olimpián az egyesült államokbeli Savannahban (a Soling kormányosaként) képviselte hazáját , s Kovácsi László és Vezér Károly legénységgel a 20. helyet szerezték meg. Wossala több pozíciót is betöltött a vitorlássportban: többek között a Magyar Vitorlás Szövetség ügyvezető elnöke címet mintegy két évtizeden át képviselte és a Nemzetközi Soling Szövetség elnöke címmel a lehetséges négy évig (1995-1998-ig) volt elismert szakember. Az Európai Vitorlás Szövetség elnöki tisztségét pedig a szintén lehetséges nyolc évig (2004-2012-ig) töltötte be.
Ennek a szövetségnek jelenleg is az egyetlen Tiszteletbeli Elnöke, s erre a tisztségre a mandátuma lejárta után, 2012-ben választották meg.
Epilógusként: talán érdemes egy összehasonlításra utalni, miszerint a Fehér és Kékszalag futam egyenértéke futásban a Félmarathon és Marathon szakágak. Vagyis az utóbbiak előfutára (bemelegítője) az előbbiek, mivel nagyjából a különbség térben is időben a duplájának tekinthető. Legalább is érzésem szerint, de természetesen ezen állításom fizikai és szellemi állóképességben egyaránt tetten érhető…
Szalay Attila
A Magyar Breaktánc Szövetség (MBRSZ) tehetséggondozó programjával szeretnék elérni, hogy ne vesszenek el azok a táncosok, akik a megélhetés miatt...