VERS: Balassa Zoltán – NÓRI TÍZÉVES

Amikor búcsúzik életünkből egy évtized, átgondoljuk mi történt, mi nem valósult meg: lezárult életünk egy szakasza; életút, élmények,állomások és változások. Unokáink körülvesznek, cseperednek, majd “kirepülnek”. Ránk hagyják közös múltunk, s velük visszük, ahogy tudjük. Ez alkalomból született a vers emlékül – ilyen a múlt, mindig megszépül…

Tél van, nem küldök virágot,
nézd, az ablak kivirágzott.
Üvegfalon jég gyöngyvilág,
tavaszt hívó jég gyöngyvirág.

Tíz éve, hogy megszülettél,
kedves, vidám nagylány lettél.
Arcod mosoly, szemed béke,
nap melege, égnek kékje.
—————————————
Nem rajzolok, időt hintek,
bölcsi – ovi, búcsút intek.
Fényben úszik szobám fala,
furulyám szól, víg a szava.

Anya iglu tortát sütött,
eszkimónak jól befűtött.
Apa elvitt uszodába,
Tiz kört vertem ott le rája!

Mama fotel cicát horgolt,
rajta három zsebü folt volt.
Foltzsebekbe nagy nehezen
Miú cicám beletettem.

Barátnőkkel játszóházba
ugráltunk fel a légvárba.
Üdi -süti – csoki – fagyi,
diszkózene, dili buli.

Papát vittem jégvarázsba,
Hókirálynőt ő is lássa.
Honeybeast dallamára
hazaértünk valahára. . .
—————————————
Gyertya lángba bújó lélek,
valahányszor felidézlek.
Misztikum vagy – ritkán látunk,
de, ha itt vagy, szívbe zárunk.

Opál fényű tűzvirágok,
szétosztják a gyertyalángot.
megőrizzük tíz szép éved,
múltak, jövők összeérnek.

Öt év múlva, kis gimnazista
beleszól a telefonba;
emlékszel Papa – huszonhatba :

Élj vidáman, játssz, és nevess,
azt öleld meg, akit szeretsz.
Vuk – ot olvass, és Bab Bercit,
Feketét és Lázár Ervint.

Mire e vers végére értem, lepergett előttem tíz évem,
Tollam – tintám is elfogyott, szememben a könny ragyogott.

Nyílik az ég, hull a harmat,
     kigyullad most minden ablak.
     Feltűnik egy téli emlék:
     tízéves volt Nóri nemrég.
     Februári huszonegy nap,
     Jég gyöngyvilág lett az ablak.

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék