Impresszum

VERS: Balassa Zoltán – Lépteim az őszben

Írta: Rekreátor Magazin 2025. nov. 3. Kultúra

Nyáremlék, az ősz melankóliája, mulandóság, a természet hangjai, mélabú, a tél közeledte csendül ki versemből. Megelevenedik a természet, megjelenik az enyészet. Álmodó, melankólikus hangulat. Szívvel küldöm, lesz tán szív, ami befogad.

LÉPTEIM AZ ŐSZBEN

” Őszbe csavarodott a természet feje,
dérré vált a harmat, hull a fák levele”

Nem gyöngyöz már homlokom,
eső gyöngye arcomon.
Elémhulltak nyári napok.
őszidőben sétálgatok.

Nem cikáznak villám jelek,
víz tükrében pillám lebeg,
dörögnének nyitott egek,
nyitott ajtót reteszelek.

Könnyű ágak földre húllva,
készülődnek hosszú útra,
barna lombok ráborulva
átölelik vigaszt nyújtva.

Levetem most lomb ruhámat,
vigasztaljon őszi bánat.
Szomorú az őszapóka,
itt maradt Ő, s hull a tolla,

Siklana el tengerek felett,
hol nem zárult be a kikelet,
hol a tél nem közelít,
s látni a fák árnyait.

Sokadik ősz, mely itt bolyong,
fejem felett, talpam alatt.
Bevonja barna hajamat
a lágy esti alkonyat.
(Tűnőben már. mint a pillanat)

Sárguló lomb. barna este.
az ég mintha leesne,
takaróm a bíbor fátyol,
a csillagok csak fényvirágok.

Tölgylevél terül a rögre,
tavaszra elvész mindörökre.
Az erdő barna – vörös foltban
eltűnik a horizontban.

Hervadunk, elszáll életünk,
emlék – miben még létezünk,
fák és cserjék sóhajtása
a búcsúzás bús imája.

Gyertya lángba elrejtőzve
virul még a levél zöldje.
Élet múlt el, füstje – lángja
szétterül egy új világba.

Barátom volt ez az ősz is,
télbe fordul, ősz lesz Ő is.