VERS: Balassa Zoltán – KIRÁNDULÁS GAJA VÖLGYBE

                             KIRÁNDULÁS GAJA VÖLGYBE

                               Mint ónüveg kékes fénye,
                               halvány a nyár tompa éke.
                               Kora őszben megvillan még
                               ragyog miránk, de már kiég.

                               Négyen megyünk le a völgybe,
                               poros útról be a tölgybe.
                               Száraz Gajja köszön nékünk,
                               ahogy törik, ha rá lépünk.

                               Árnyak várnak hűs fák alatt,
                               halk fuvallat most áthalad.
                               Megálmodjuk még e nyarat,
                               télből hozunk hetet – havat.

                               Felettünk a vízgyöngy pára,
                               alattunk a víz hiánya.
                               Járunk száradt avar között,
                               szál virágon poszméh dönög.

                               Száraz béka hangot hallok,
                               franciásat, (mint a gallok) :
                               brekkenő volt az a hőség,
                               nem lesz őszre légyből bőség !

                               Kurutty erre – kurutty arra,
                               nem száll messze béka hangja.
                             
                               Mauro is itt van velünk,
                               tőle teljes kis életünk.
                               Szálfák között nagy dalia,
                               súlyzók között haramia.

                               Szúnyograj küzd koszorúban,
                               Vízért eped szomorúan.
                               Sok szemeik ránk vetülnek,
                               gyászzászlóként elrepülnek.

                               Szarvas tűnik fel távolból,
                               vizet hozott a városból.
                               patak medret megitatta,
                               virág illat megnyugtatta.

                               Megülte a csend a völgyet,
                               búcsút intünk minden tölgynek.
                               Minden megélt pillanatban
                               benne élünk a múltakban.

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék