VERS: Balassa Zoltán – ÉVZÁRÓ PANASZDAL

Írta: 2026. jan. 1. Kultúra
                                            Kedves fiam !
                                    Kérdezted, hogy vagyok,
                                    azt is, hogy hol vagyok.
                                    Köszönöm még vagyok,
                                    mászkáló vakondok.
 
                                    Az éjszaka állva háltam,
                                    béleletlen nagykabátban.
                                    Utcát, házat nem találtam,
                                    bokrok között botorkáltam.
 
                                    Fáj a lábam, fáj a hátam,
                                    egyszerre mindkettő vállam.
                                    Lötyögnek csontjaim,
                                    lazák lyukas fogaim.
 
                                   Csípőm szíjjal összefogtam,
                                   már majdnem összerogytam.
                                   Izületbe töltést kaptam,
                                   Kappan kakas röhög rajtam.
 
                                   Törzsem inog, illeg – billeg,
                                   tánclépésre groteszk ihlet.
                                   Tüdőm köhög, hörgöm hörög;
                                   macska fejre szorult köcsög.
 
                                   Dugó orrom permetezget,
                                   zsebkendővel levelezget.
                                   Megnőtt az én szemnyomásom.
                                   szemcseppjeim nem találom.
 
                                   Szívverésem szabálytalan,
                                   meg – meg áll, de meg nem haltam.
                                   Allergizál fű, fa , csalán,
                                   meggybor, jégbor, többi talány.
 
                                  Tovább nem panaszkodok,
                                  a mankómhoz ragaszkodok.
                                  Súlyo csökken, egyre fogyok,
                                  karosszékben ülök – rogyok.
 
                                  Hangom érces fatrombita,
                                  ez a zeném favoritja.
                                  Ágyamat már korlát védi,
                                  így szólítnak : HALLJA DÉDI ! ! ! ? ? ?
 
                                                         Egyébként jól vagyok,
                                                         a tejúton ballagok.
                                                         Nincsen zaj , nincs itt fény,
                                                         mindenki hazatér
               
     

Balassa Zoltán

tabs-top
More in Kultúra
A történelem nem végzet

Szabó Szilárd, aki az Ítéletidő című regényével már bizonyította, hogy a 20. század eleji világtörténelem sorsfordító pillanatait egyszerre képes hitelesen...

Close