Impresszum

VERS: Balassa Zoltán – A KERTI DAL

Írta: Rekreátor Magazin 2026. máj. 31. Kultúra

      A KERTI DAL

      Gazduramat néztem, lestem,
      az ablakból majd kiestem.
      Félmunkáját abba hagyta.
      füvét tovább nem faragta.

      Fűharapót egyre szidja,
      ha nem berreg, visszaszívja.
      Ó te átok, torz kerengő,
      kár neked íly szép legelő!

      Simogasd a szomszéd földjét,
      nem terem más, csak rossz zöldség.
      Fogj kanalat dobverőnek,
      attól füvek nagyra nőnek.

      Ritka, kedves pillanatban
      rigó uram ím betoppan;
      Szemgyűrűje és a csőre
      napfényt vet a selyem fűre.

      Apró pont a lenyírt gyepen,
      kamerázom, tűvé teszem.
      Beöltözött feketébe,
      uri – muri öltönyébe.

      Gyepszemlét tart sárgacsőrű;
      — füved zölldes, selyemfényű,
      kerted, telked bogárteli,
      rigó koma ezt kedveli.

      Vizet iszom, és trillázok,
      a kertedből föl – le szállok.
      Nem reppenek fel a fára,
      ülök konyhád ablakába.

      Tücsök húzza, méh zümmögi,
      János bogár fényt ad neki.
      Cserebogár nagybőgővel
      koncertezik a bögöllyel.

      Gyere gazda énekelni,
      nem akarok útra kelni!
      Tiéd a szó, enyém a dal,
      kettőnkké lesz a diadal.

      Tavasz ünnep van a háznál,
      május máris itt a nyár,
      lágy szellőben eső cseppen,
      még az ég is komponál.

      Lásd az élet terjedése
      e szép napon rádragyog,
      megtalálod, mint igézet,
      mit e madár elhozott.