Újra agrár emléknap Szentlőrincen

Második alkalommal adott otthont Szentlőrinc az agrárszakma kiemelkedő személyiségeit és a mezőgazdaság aktuális kérdései iránt érdeklődőket egyaránt megszólító Agrár Emléknapnak. A rangos rendezvény megnyitóján dr. Rózsás Attila Fleischmann-díjas agrármérnök köszöntötte a résztvevőket, Vörös Sára polgármester és Szabó Zoltán címzetes egyetemi docens, a helyi mezőgazdasági középiskola igazgatója társaságában. Az esemény különleges jelentőségét növelte, hogy a Báró Biedermann Imre Emlékbizottság az elmúlt hónapokban egyesült az Újhelyi Imre Alapítvánnyal, új alapokra helyezve a térség agrártörténeti hagyományainak ápolását.

Az érdeklődés ezúttal olyan mértékű volt, hogy a szervezők a korábbi helyszín helyett a sportcsarnokot választották a program lebonyolítására. A rendezvény koordinálását Görgényi Imre helyi agrármérnök és vállalkozó vállalta, aki jelentős szerepet játszott a szakmai nap sikeres megszervezésében.

A program a névadó, Báró Biedermann Imre emléke előtti tisztelgéssel kezdődött. Az életút bemutatására Hajna Jánosné Ottó Györgyi vállalkozott, aki személyesen is jól ismerte a nagyformátumú birtokost. Visszaemlékezésében felidézte a szentegáti kastély és a hozzá tartozó neoreneszánsz kápolna történetét. Mint elmondta, a birtok új tulajdonosai ugyan jelentős értékeket örököltek, mégsem elégedtek meg az épületegyüttes állapotával, ezért nagyszabású felújításba kezdtek.

Az előadó nem annyira a gazdálkodás szakmai kérdéseire, mint inkább Biedermann Imre emberi karakterére helyezte a hangsúlyt. A báró számos külföldi tanulmányúton szerzett tapasztalatokat, amelyeket hazatérve igyekezett a magyar mezőgazdaság fejlődésének szolgálatába állítani. A két világháború közötti időszakban különösen figyelemre méltó emberségről tett tanúbizonyságot. Ugyanis politikai vagy vallási hovatartozástól függetlenül segítette az üldözötteket, köztük baloldali érzelműeket és zsidó származású személyeket is.

Feleségével, Katinkával együtt menedéket nyújtottak egy olyan szerzetes papnak is, aki nyíltan fellépett a nemzeti/szocialista eszmékkel szemben. A később Bakonybélben szolgáló egyházi személy üldöztetése miatt hosszú ideig bujkálni kényszerült, és mindenhová magával vitte kisméretű Bibliáját. Biedermann Imre sorsa a második világháború után tragikus fordulatot vett. Merthogy 1947-ben Budapestre került, ahol letartóztatták, majd súlyos bántalmazások közepette börtönbe zárták. Öt évvel később hivatalosan szívelégtelenséget állapítottak meg halála okaként, ám a visszaemlékezések szerint valójában a fogság során elszenvedett kegyetlen bántalmazások következményeibe halt bele. Az utókor emlékezetében önzetlen, emberséges és nagyformátumú úriemberként maradt fenn.

A megemlékezést követően dr. Popp József akadémikus, professzor tartott nagy ívű előadást. A bonyhádi születésű kutató több évtizedes nemzetközi tapasztalattal rendelkezik, hiszen hosszú éveket töltött az Egyesült Államokban és Brüsszelben is diplomáciai, illetve tudományos munkakörökben. Tanulmányait a Georgikonban végezte, amely Európa legrégebbi agrár-felsőoktatási intézményének számít.

Az akadémikus részletesen elemezte korunk egyik legnagyobb kihívását, a klímaváltozást, valamint annak mezőgazdasági és társadalmi következményeit. Beszélt az ökológiai rendszerek működéséről, a biodiverzitás jelentőségéről, a mikroorganizmusok szerepéről és a fenntartható gazdálkodási modellekről. Érdekességként megemlítette, hogy amerikai tartózkodása során személyesen is találkozott Teller Edével.

A jövő gazdaságát elemezve rámutatott: a fenntarthatóság egyre inkább az ipar 5.0 korszakának meghatározó tényezőjévé válik. A bioökonómia területén egy új gazdasági hullám kibontakozását vetítette előre, amelyben a jelenleg domináns fosszilis energiahordozók – a szén, a kőolaj és a földgáz – szerepét fokozatosan a biomassza-alapú rendszerek vehetik át. Hangsúlyozta, hogy a dekarbonizációs célok elérésében ennek kulcsszerepe lehet.

A professzor számos szemléletes adattal mutatta be bolygónk helyzetét. Kiemelte, hogy a Föld felszínének mindössze kisebb része alkalmas produktív gazdálkodásra, miközben a népesség folyamatosan növekszik. Jelenleg több mint nyolcmilliárd ember él a bolygón, és a növekedés döntő része Afrikában és Ázsiában koncentrálódik, miközben Európa demográfiai hanyatlással néz szembe.

A biológiai lábnyom és a biokapacitás összefüggéseit vizsgálva rámutatott, hogy a gazdasági teljesítmény növekedése nem feltétlenül jár együtt a természeti erőforrások fenntartható használatával. A globális népesség alakulását 2100-ig előrevetítő modellek alapján Afrika lakossága a következő évtizedekben várhatóan megduplázódik, ami jelentős migrációs és élelmezési kihívásokat eredményezhet. Ezzel szemben Magyarország népessége évről évre csökken, évente mintegy ötvenezer fővel.

A tudományos előadást követően dr. Rózsás Attila gyakorlati tapasztalatokra épülő előadása következett. A Balatonfőkajáron mintegy négyszáz hektáron gazdálkodó szakember a talaj biológiai tőkéjének fontosságát állította mondandója középpontjába.

Mielőtt előadását részletesen ismertette volna, megemlékezett Dr. Nagy Bálint volt minisztériumi főosztályvezető egyedi, napjainkig is rendkívül hasznos munkásságáról, amely a növényvédelem, és az agrokémia egymástól elválaszthatatlan kapcsolódását mutatta be.

Előadásában külön kitért arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között mindössze hat olyan tudós található, akik a Georgikonhoz köthetők. Közülük Belák Sándor, Láng Géza és Németh Tamás már elhunytak, míg Horváth József, Mesterházy Ákos és főleg Popp József ma is aktívan részt vesznek a tudományos életben.

Bevezetőjében érintette az Európai Unió és Ukrajna kapcsolatának aktuális kérdéseit, majd rátért a magyar agrárium legsúlyosabb problémáira. Különösen aggasztónak nevezte, hogy Magyarország mezőgazdasági területeinek mindössze két százaléka öntözött, ami jelentősen elmarad a nemzetközi átlagtól. Szemléletes hasonlattal élve úgy fogalmazott: a magyar talajból jelenleg hozzávetőlegesen hat Balatonnak megfelelő vízmennyiség hiányzik a tartós szárazság következtében.

Részletesen beszélt a mezőgazdaság gazdasági szerepéről is. Elmondta, hogy az
Európai Unióhoz történt csatlakozás óta az agrárium részesedése a GDP-ből
mintegy négy százalék körül alakult, miközben a szolgáltató szektor és az ipar egyre nagyobb súlyt képvisel.

Találó megfogalmazásai nagy tetszést arattak a hallgatóság körében. A mezőgazdaságot egyszerre nevezte „a bátrak sportjának”, „az időzítés művészetének” és „a spekuláció világának”, érzékeltetve ezzel a szakma összetettségét és kockázatait. Nyugdíjasként ugyanakkor azt is megjegyezte: ha ma lenne pályakezdő fiatal, a jelenlegi körülmények között már nem alapítana saját vállalkozást.

Előadásának második részében a talaj működésének tudományos hátterét ismertette, bemutatva azokat a biológiai folyamatokat, amelyek a termékenység fenntartásában kulcsszerepet játszanak. Zárásként több gondolatébresztő idézetet osztott meg a közönséggel a politika, a demokrácia és a felelős gondolkodás témakörében. A legnagyobb figyelmet talán kettő darab megfogalmazása kapta. Az első: „Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek.”(Francesko Goya spanyol festőművész mondása.) A második pedig Benjamin Franklin bölcselete volt:

„Ami gyűlöletből indul, az szégyenbe torkollik.”

Az Agrár Emléknap hagyományosan a kitüntetések átadásával zárult. Az idei életműdíjat két olyan szakember vehette át, akik évtizedeken át meghatározó szerepet töltöttek be a magyar mezőgazdaságban. Az elismerést Mihálffy Ferenc haltenyésztési szakmérnök, a Tógazda Halászati Zrt. hajdani munkatársa, valamint Szeghi Sándor nyugalmazott agrármérnök, a Szigetvári Állami Gazdaság egykori termelési igazgatóhelyettese kapta.

A Baranya vármegye mezőgazdaságának kiválósága címet és az egyesített Újhelyi Imre–Biedermann-díjat Cserveni Csaba agrármérnök, az Utódagro Kft. alapítója vehette át. Az ünnepség végén pedig meglepetésként maga dr. Rózsás Attila alapító elnök is kitüntetésben részesült, elismerésül az agrárium és a szakmai közélet érdekében végzett több évtizedes munkájáért.

A rendezvény ismét bizonyította, hogy Szentlőrinc továbbra is a dél- dunántúli agrárélet egyik meghatározó szellemi központja, ahol a hagyományok tisztelete, a tudományos gondolkodás és a gyakorlati tapasztalat találkozik.

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék