Tudós kollégámnak szégyenkezve gratulálok

Gondolom,  a szokatlan megfogalmazású címre sokan felkapják a fejüket. Netán elírás vagy hatásvadászatról lenne szó? Hát egyikről sem,  mert egy olyan nevezetes tudós,  Zatykó József  90.  évi születésnapi köszöntéséről van szó, akinek  roppant nagy szakmai tudása  határtalan szerénységgel párosult.  

A nagy tudású tudósok ritka kivétele ő,  aki a legmagasabb tudományos címeket játszi könnyedséggel meg tudta volna szerezni.  De ő végtelen puritánsággal,  a csengő címek megszerzéséről lemondva,  minden erejét és szorgalmát a tudományos feladatokra összpontosította. 90. születésnapján az egykori tudós kollégára emlékezve e sorok írója joggal és nem valami álszerénységgel  szégyenkezhet,  aki tudományos vonalon vajmi keveset (de inkább semmit…)  mutatott fel,  ugyanakkor doktori címet szerzett – a méltán tudósóriásnak tartott  kollégája árnyékában törpeként… Visszatérve az ünnepeltre  egy pár szót róla,  annál is inkább mivel lapunk (Rekreátor Magazin)  eddig semmilyen neves agrártudósról még  nem számolt be. Akkor itt az ideje, hogy Zatykó József példáján röviden bemutassunk egy kutatói életutat.

A nevezett kutató  1956-ban szerzett diplomát az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karán. Első munkahelye Cegléden volt, ahol többek között  nehezen gyökeresedő fafajok vegetatív szaporításával foglalkozott. A Kossuth-díjas Porpáczy Aladár professzor, a fertődi kutatóállomás igazgatója felfigyelt a tehetséges fiatal ceglédi kutatóra, s áthívta Fertődre. Első fertődi eredményeit  a ribiszkenemesítés és -honosítás területén érte el.. Nevéhez fűződik a Fertődi hosszúfürtű piros ribiszke és a Fertődi 1 fekete ribiszke, amelyek  máig forgalomban vannak, vagy a honosított fajták a Jonkheer van Tets, Red Lake, valamint a fekete ribiszkék közül például az Altajszkaja deszertnaja, a Brödtorp, vagy a Wellington XXX.

Eredményes nemesítői munkáinak végeztével komoly sikereket ért el a mikroszaporítás módszereinek fejlesztésében is. A növényélettani és biokémiai laboratóriumban a mikroszaporítás terén ért el eredményeket  a vírusmentesítésben vagy a növényi hormonok alkalmazásával kapcsolatban. Növényélettani kutatásai során sokat foglalkozott a hormonokkal, gibberellin adagolásával sikerült parthenokarp ( =mag nélküli) gyümölcsöt fejlesztenie egy dísznövényként ismert Ribes-fajon. Etiléngátló anyagok használatával pedig lombikban virágzásra bírta a szamócát.

Az iménti agrártudósnak életútját,  imponáló pályafutását  elolvasva a nem szakember (laikus) olvasóknak nem sokat mond a nemesítői  és mikroszaporító kutatói munkássága, de a  téma iránt érdeklődő szakembereknek  annál többet….

Amiről viszont szintén szólni kell szakmai érdemeinek  méltatása mellett az a ritka jellemesség,   gerincesség, bölcs megfontoltság,  puritánságba hajló végtelen szerénység. És imponáló irodalmi,  komolyzenei műveltsége is szót érdemel. Igaz, erről az oldaláról csak a vele közvetlen kapcsolatban, barátságban lévők ismerhették meg is. Szakmáján túllépve nívós írásai, finom megfogalmazású észrevételei több lapban jelentek meg. (Ilyeneknek  talán a Rekreátor Magazinban is lenne helye. Szerk).

Fölösleges  lenne itt most a személyi hangvételű méltatásnak több helyet adni, hiszen ilyen  ritka emberi tulajdonságokkal és kiemelkedő kutatási eredményekkel bíró tudóst ha e sorok írója (régi kollegája)  szóban köszöntené fel,  ő szerényen visszahúzódva,  a tőle megszokott finom humorral hárítaná el a köszöntéssel járó dicséreteket. Mivel ezt tehát szóban  nem tehet(t)em meg,  maradt az írás fegyvere, mellyel szemben a nevezett tudós,  a tehetséges, gazdag szakmai múltú kutató védtelen. A szerénysége védőpajzsát csak így tudtam áttörni, s ezért is szégyenkezhetek  előtte, nemcsak a doktori titulusomért.

Dr.Kölcsei Tamás

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék