TÉLKÖSZÖNTŐ UNOKÁMNAK

Didereg a téli nap,
Kihúnytak a sugarak,
lehulltak a levelek,
elbújt már a légysereg.

Remeg a lég, nyir, a nyár,
fázik, mi a téren áll.
Tüsi süni fut haza,
hosszú lesz az éjszaka.

Nehezül a patakágy,
mindkét szélén van nyugágy.
Fészek mélyén lódarázs,
nem nyerít és nem csíp már.

Fogócskáznak víg szelek,
nem fázunk mi gyerekek!
Hólabdákat küldd az ég,
nem kopog úgy mint a jég.

Zöld a fenyő, a borostyán,
támaszt talál a ház fálán,
nincs egyedül, ott a bátyja,
rajta van a nagykabátja.

Hóembernek orra fázik,
répából van meg is ázik.
hogyha ő most tüsszent vele:
berepül a szomszéd kertbe.

Fenyő fiú tollat keres,
tuja lánynak ír levelet:
tűvel írom, tűlevélre,
benne van a szívem vére.

Öltözzél át türkíz kékbe,
Te leszel itt a kert szépe.
Az ágaink összeérnek,
s legyen vége így az évnek!

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék