Tegnap és ma

Egyszerre reped a Föld alattam
Nyílik az Ég felettem
Elhalkult sóhajok távoli hangját
Hallom kővé meredten.
Szavakba nem öntött gondolat
Érintésért kiálító érzelem
Elhűlt ereimben esélyért lüktet
Egy idegen félelem….

Lendvai Katalin

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék