Szinergiában a művészettel

Dr. Keskeny Ildikó civilben ügyvéd, aki még jelenleg is praktizál. Elmondása alapján ez a kettős életvitel békében megfér egymás mellett, sőt erősítik egymást! Vallja Makovecz Anna mottóját avagy ars poetikáját, miszerint „Az élet túl rövid, hogy ne legyen ott a szépség.”

Pápán születve (amit anno Dunántúl Athénjének neveztek) szüleim szellemisége meghatározó lett egész életemre. Édesapám gyönyörűen hegedült, anyukám imádta a verseket. A művészetek gyerekkorom óta érdekeltek. Kezdetben kis képregényeken munkálkodtam, verseket és novellákat írtam. Mindenkor jellemző volt rám a kreativitás és az alkotás iránti vágy. Alkotásaimmal- a szépség apró mozaikjait megörökítve – szeretnék örömet szerezni , s azt kívánom: aki képeimre ránéz legyen vidám és azt érezze, hogy kisütött a nap – így mutatta be magát lényegre törően a művésznő, majd invitálásomra folytatta a megismerhetőségét.
A festést az ezredfordulón(2000-ben) kezdtem el. Először üvegképeket készítettem, majd az „Alsóörsi Festőörsben” megszerettem a pasztellt.

Szerencsémre csodálatos tanítóim voltak.
Mesteremtől Horváth Lajos festőművésztől kaptam az alapokat. Türelemmel, de szigorú kritikusként tanított. Mindig lehetett számítani rá. Soha nem volt bántó, de egy szemvillanásából lehetett tudni a véleményét. Pósa Ede festőművész kurzusaitól pedig nagy lendületet kaptam, neki köszönhetően finomodott a pasztell technikám. Sokat adott még a sarródi „Ferenczi József” Nemzetközi Alkotó és Művésztábor, a kendlimajori Művészeti Akadémia, a balatonfüredi Képzőművészeti Akadémia, s nagy élmény volt az istriai grosnjani festőverseny is. Mindig hálával tartozom segítőimnek Rujaveczné Ferenczi Katicának, Burai Áginak, Holányi Julika festőművésznek és Holányi Janinak a biztatásért és a törődésért.

Fontos számomra az alkotás öröme, az önálló elmélyült munka. Erős bennem a vágy arra, hogy egyre jobban és úgy tudjam kifejezni magam, ahogy azt én érzem. Az üvegek varázslatos világát nem feledtem, érzem és szeretem a pasztell festészet líraiságát, könnyed lebegését. Az utóbbi időben azzal kísérletezek, hogy a színek és a formák összehangolásával dekoratív, meseszerű képeket készítsek, absztraháljam a valóságot.

Egyébiránt 2006 óta ismerheti meg a nagyérdemű alkotásait, s a mostani a 15. önálló kiállítása – a tucatnyi közös valamint képzőművészeti Egyesületekkel történt megjelenés mellett. A „Játék a színekkel” című kiállítás a Dózsavárosi Könyvtárban (Veszprém, Szent István u.73.) záró napja 2024.április 19., de addig hét alkalommal a helyszínen lesz pár órára, ahol minden érdeklődőt szeretettel vár.
Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék