Az októberi napsütés még egyszer kegyes arcát mutatta a hazai szenior teniszezőknek: a Soroksári út közelében működő Tenisztanoda Sportklub adott otthont az idei esztendő utolsó, szabadtéri pályákon megrendezett szenior teniszversenyének, a hagyományos dr. Pintér György Kupának. A rendezvény méltó lezárása volt a teniszszezonnak, amelyen a sport szeretete, a versengés izgalma és a baráti találkozások öröme egyaránt főszerepet kapott.
Bevallom, számomra már a torna előtt is különleges várakozással telt az idő. A sors ugyanis úgy hozta, hogy férfi párosban egy igazi sportnagyság, a magyar bridzssport többszörös bajnoka, olimpikonja lett a partnerem. Nem mindennapi megtiszteltetés ilyen sportember oldalán pályára lépni – különösen, ha az embernek közben azzal is számolnia kell, hogy partnere tenisztudása jócskán felülmúlja a sajátját.
Így aztán, ha némi öniróniával is, de bevallhatom: a több mint fél évtizedes versenyzői múltam ellenére bizony akadt bennem némi egészséges kisebbrendűségi érzés. Hiszen egészen más dolog megszokott páros partnerrel ütögetni, és megint más egy olyan sportember oldalán helytállni, akinek neve és eredményei a magyar bridzssportban is komoly elismerést vívtak ki. Az ilyen találkozások azonban éppen attól szépek, hogy a sportban a tudás mellett a kölcsönös bizalomnak, az alkalmazkodásnak és a közös küzdeni akarásnak is megvan a maga szerepe.
A verseny programja két mozgalmas napra oszlott. Szombaton az egyéni mérkőzéseké volt a főszerep, vasárnap pedig a férfi párosok, valamint a vegyes párosok küzdelmei következtek. A résztvevők számára ez nem pusztán egy újabb versenyhétvégét jelentett, hanem egyben az idei szabadtéri szezon méltó búcsúztatását is.
Az időjárás ezúttal a szervezők és a teniszezők pártjára állt. A meteorológiai előrejelzés ezúttal pontosnak bizonyult: mindkét napon zavartalanul, a terveknek megfelelően követhették egymást a mérkőzések. A két versenynap közötti éjszaka ugyan hozott némi szemerkélő esőt, ám az égi áldás szerencsére nem vált komoly akadállyá. Reggelre a körülmények lehetővé tették a játék megkezdését, így a program különösebb fennakadás nélkül folytatódhatott.
A szabadtéri tenisznek persze megvan a maga sajátos varázsa. A játékosok nemcsak egymással és a labdával küzdenek, hanem olykor az időjárás szeszélyeit is figyelembe kell venniük. Ezúttal azonban az égiek is úgy döntöttek, hogy nem rontják el a szezonzáró hangulatát, azonban pont a legizgalmasabb döntetlenre végződött párosunkban, a rövidítésre hihetetlen erősségű napfényben kellett játszanunk. A torna vonzerejét jól mutatta, hogy a résztvevők nem csupán a fővárosból és annak környékéről érkeztek. Balassagyarmat, Debrecen és Szeged felől is útra keltek olyan sportbarátok, akik szerették volna összemérni tudásukat a szenior mezőny tagjaival.
Az ilyen rendezvények egyik legnagyobb értéke éppen ebben rejlik: a tenisz képes földrajzi távolságokat áthidalni, közösségeket összekapcsolni, és újra meg újra találkozásra hívni azokat, akik számára a sport jóval több egyszerű szabadidős tevékenységnél. A pályán természetesen mindenki a lehető legjobb eredményért küzd, ám a mérkőzések után a kézfogás, a gratuláció és a baráti beszélgetés ugyanolyan fontos része az eseménynek, mint maga a játék. A vidékről érkezők közül többen ráadásul szép eredményekkel térhettek haza. Az érmek nemcsak a pályán nyújtott teljesítményt igazolták, hanem az utazásba, a felkészülésbe és a versenyzésbe fektetett energia jutalmát is jelentették.
A dr. Pintér György Kupa hangulatához a sportteljesítmények mellett a figyelmes vendéglátás is sokat hozzátett. A névadó családja kedves meglepetéssel készült: ebédre invitálta a versenyzőket, akiknek ezúttal ízletes sertéspörkölt került az asztalára. Egy hosszú mérkőzésekkel teli délelőtt után aligha lehetett volna ennél szívélyesebb gesztussal kedveskedni a résztvevőknek. A közös étkezés lehetőséget adott a játékosoknak arra is, hogy a pályán átélt izgalmakat, a szoros labdameneteket és a sikeres megoldásokat már kötetlenebb formában idézzék fel.
Mert a szenior tenisz igazi szépsége nem kizárólag az eredményjelzőn olvasható számokban rejlik. Legalább ennyire fontos az a közösség, amelyben a versenytársakból ismerősök, az ismerősökből pedig idővel barátok lesznek. A jól szervezett torna, a kellemes környezet és a családias vendéglátás együtt teremtette meg azt a légkört, amelyben a sport és az emberi kapcsolatok természetes egységet alkottak.
Egy olimpikonnal párosba
Számomra a hétvége különleges fejezetét természetesen a férfi páros jelentette. Partnerem ugyanis nem csupán kiváló teniszező, hanem a magyar bridzssport elismert alakja, többszörös hazai bajnok és olimpikon is. Dumbovich Miklós az egyiklegismertebb magyar bridzsjátékos, aki rengeteg hazai csapatbajnokságon szerepelt sikeresen, és stabil tagja volt több élvonalbeli magyar bridzscsapatnak.
A magyar bridzsélet aktív és elismert versenyzője, aki évtizedek óta szerepel különböző országos csapat- és páros versenyeken. Tavaly az év játékosa volt, ráadásul nemcsak szenior kategóriában. Több mint harmincszor volt magyar bajnok, sőt német csapatban is büszkélkedhetne országos elsőként.
A bridzs és a tenisz első pillantásra egymástól távol eső sportágaknak tűnhetnek. Az egyikben a kártyalapok, a logika és a partnerrel való összehangolt gondolkodás kerül előtérbe, a másikban a gyorsaság, a technika és a fizikai teljesítmény. Mégis számos közös vonás kapcsolja össze őket: a taktikai érzék, az ellenfél szándékainak felismerése, a helyzetek gyors értékelése, a koncentráció és a partner iránti bizalom mindkét sportágban meghatározó.
Egy ilyen sportember oldalán játszani egyszerre jelent megtiszteltetést és kihívást. Az ember természetesen szeretne felnőni a feladathoz, jól helyezkedni, pontosan ütni, és a maga tudásával hozzájárulni a közös eredményhez. Ugyanakkor éppen az ilyen mérkőzések tanítják meg igazán, hogy a páros tenisz nem két különálló egyéni teljesítmény egyszerű összege. A sikerhez összehangolt játék, egymás támogatása és a nehezebb pillanatokban is megőrzött nyugalom szükséges. A torna végül számunkra bronzéremmel zárult.
Ezüstért vívott küzdelem a vegyes párosban
A vasárnapi program a vegyes párosban is tartogatott izgalmakat. Ceglédi partneremmel az ezüstéremért szálltunk harcba, és a mérkőzés végkimenetele ezúttal csak a rövidítésben, vagyis a teniszben jól ismert tie-break során dőlt el. A Dr. Pintér György évadzáró országos szenior teniszversenyt a versenybíró 8 nyert gémig tartó mérkőzéseket írt elő, de 8:8-as állásnál 7 pontig tartó tie-breaket kellett játszani, amelynek során 6 pontonként történt térfélcsere. Ez a Murphy törvénye szerint is bejött az esetünkben. Hangsúlyozom, természetesen szabályos volt a verseny! A teljesség igényét mellőzve azért megjegyzem a következőket.
Információm és a szövetség elnöke (ezúttal versenybíró minőségben is) tájékoztatása alapján a fenti szabály nem kötelezően alkalmazandó, a nemzetközi tenisz szövetség (ITF) által elfogadott lehetőség szerint igazságosabb döntőre is lett volna lehetőség – persze ha a meccs előtt reklamálunk. No de a hirtelen megváltozott, számunkra kedvezőtlenebb peches helyzet már inkább morális kérdés…
Ezúttal azonban tehát nem nekünk kedvezett a szerencse és a pontok alakulása: az ezüstéremért vívott küzdelmet nem sikerült a javunkra fordítani. A sport azonban éppen attól sport, hogy nem minden alkalommal az történik, amit előzetesen remélünk. Vannak napok, amikor a győzelem öröme jut osztályrészül, máskor pedig a tanulságokat és az újabb próbálkozás lehetőségét visszük magunkkal haza.
A csalódás pillanatnyi lehet, az átélt élmény viszont megmarad. Aki versenyzett már szoros mérkőzésen, pontosan tudja, milyen nehéz elbukni egy kitűzött célt. Ugyanakkor azt is tudja, hogy éppen ezek a pillanatok adják a következő versenyhez szükséges elszántságot.
Méltó búcsú a szabadtéri szezontól
A dr. Pintér György Kupa végül sokkal többet adott egy újabb versenyhétvégénél. Megmutatta, hogy a szenior teniszben a versenyszellem és a sportszerűség (persze nem minden esetben, mert vannak kivételek is ) kéz a kézben járhat, a földrajzi távolságok ellenére is összetartozhatnak a játékosok, és egy jól megszervezett esemény a sporton túl is maradandó élményt nyújthat. A napsütéses mérkőzések, az ország különböző pontjairól érkező teniszezők, a névadó családjának figyelmessége, a közös ebéd és a pályán átélt izgalmak egyaránt hozzájárultak a hétvége sikeréhez.

Jómagam bronzéremmel a férfi párosban és egy szoros, de ezúttal elveszített ezüstéremért vívott küzdelem emlékével a vegyes párosból térhettem haza. Nem minden úgy alakult, ahogyan előzetesen szerettem volna, de a sportélmény, a partneremmel való közös játék és a torna baráti légköre bőségesen kárpótolt.
S ha már szezonzárásról beszélünk, egy dolgot biztosan kijelenthetek: a teniszpályán eltöltött órák, a jó társaság és a közös küzdelmek emléke nem ér véget az utolsó mérkőzéssel. Az idei szabadtéri idény ugyan lassan búcsút int, de a találkozások, a sportszerű vetélkedés és a következő szezon reménye már most új lendületet adhat. Mert a teniszben nem csupán az a fontos, hányadik helyen végzünk. Legalább ilyen fontos, kivel állunk a pályán, hogyan küzdünk, és milyen emlékeket viszünk magunkkal, amikor a mérkőzés végén kezet fogunk ellenfeleinkkel.
A dr. Pintér György Kupa méltó lezárása volt az idei szabadtéri szenior teniszszezonnak – egy olyan hétvége, amelyen a sport, a barátság és a közösség ereje ismét bebizonyította, hogy a tenisz szeretete kortól függetlenül képes összehozni az embereket.
Szalay Attila
A FALK1 rendezvényközpontban (október első dekádjában) került sor a Magyar Logisztikai Egyesület szervezésében megvalósuló szakmai konferenciára a Dunai árufuvarozás dimenziói –...