SZEMERE LÁSZLÓ A MIKOLÓGUS

Szemere Lászlót mikológusként, gomba-tudósként megtisztelve tartjuk emlékezetünkben, mert a 2026-ban „Hazánkban végzett kezdeti madártani kutatásokról” szóló tanulmányban neve elő sem fordul. Pedig a világon elsőként alapított „Magyar Ornitológiai Központ” (a Magyar Madártani Egyesület jogelődje) AQUILA című folyóiratában, jelentek meg első írásai az általa megfigyelt kékvércsék életmódjáról.

Szemere László Zemplén vármegye egy kis falujában Lasztoméren (ma Lastomir Szlovákia) 1884. okt. 26.-án, középbirtokos családban született.
Apja Szemere Géza, anyja Körtvélyessy Amália volt. Elemi iskoláit Nagymihályon (Michalovce), a gimnáziumot Késmárkon (Kezmarok) végezte. Öccsével, Szemere Zoltánnal bebarangolta a Lasztomér környékét. Fiatalon a Természettudományi Társulat rendes tagja lett, akkor elsősorban a madárvilág érdekelte. 1907-ben a Magyar Ornitológiai Központ megfigyelője lett, és tapasztalatairól nyilvántartást vezetett. A következő évben már megjelent az első cikke az 1894-ben alapított Aquila folyóiratban, a lasztoméri kertjükben élő kékvércsék (Falko vespertinus) életmódjáról. A kék vércse 1906 óta védett faj Magyarországon.

Diákkorában aktívan sportolt, 1906-ban a céllövő keret tagjaként vett részt Athénban a pán-hellén játékokon. Rendszeresen küldött lőtt madarakat az Ornitológia Központba, gyomortartalom vizsgálat és a gyűjteménygyarapítás céljából. Ezért sokan talán megítélték, de a tudomány szempontjából mindenképpen hasznosabb tevékenység volt, mint mikor Habsburg Rudolf és Alfréd Edmund Brehm 15 napos kirándulásuk során, a Duna fölött, „mindenre lőttek, ami mozgott”, és tucatnyi rétisast pusztítottak el értelmetlenül.

Szemere László Sárospatakon és Budapesten jogot tanult, de az Államvizsgát 1911-ben már Erdélyben, Kolozsváron tette le. Jogi végzettségével Csík vármegyében közigazgatási gyakornok volt. Csíkszeredán 1915-ben házasságot kötött Zayzon Ilonával, házasságukból egy lánya született. 1918-ban szolgabíróvá választották. Az 1918. december elsejei, gyulafehérvári nagygyűlésen kimondták Erdély egyesülését Romániával, és vadászfegyvereit le kellett adni a Román hatóságnak.  A trianoni békeszerződés után, 1920-ban Budapesten telepedett le, és a Magyar Madártani Intézetben szakelőadóként dolgozott. Budapesten 1924-ben házasságot kötött Jaskó Ilonával, házasságukból egy fia és két lánya született. Ahogyan az ornitológiai ismereteit, úgy a mikológiai ismereteit is főleg autodidakta módon szerezte.

Tudását nagy számú publikációja bizonyította.1924-től 1938-ig a Földművelésügyi Minisztérium kísérletügyi osztályán gomba szaktanácsadóként dolgozott. 1938–1946 között, nyugdíjazásáig a Növényélettani- és kórtani Állomás gombászati osztályvezetője. Több mint 200, elsősorban magyar nyelvű publikációja jelent meg nyomtatásban, legtöbbször idegen nyelvű összefoglalókkal. De legértékesebb munkája Magyarország nagygombáiról – 800 gombafajról – készített akvarell-festmény gyűjteménye, lelőhelyi adatokkal és mikroszkópi vizsgálati adatokkal kiegészítve. Az értékes anyagot a Természettudományi Múzeum Növénytára őrzi. 1946-ban végleg nyugdíjazták. Mikológiai érdeklődése aktivitása még fokozódott. Először Somogyban, majd a Bakonyban Hárskúton telepedett le, ahol „bakonyi remeteként” ismerték, utcát neveztek el róla. Elsőként 1970-ben megjelent „Föld alatti gombavilág” c. könyve, később több kiadásban, színes rajzokkal jelent meg, és máig a magyar szarvasgomba keresők alapvető szakkönyve. A „Kárpát-medence földalatti gombái” című műve külföldön is ismertté tették nevét.

Nyugdíjasként fő érdeklődési köre már a mikológia volt. Az Erdészeti Egyesületen belül alakult Mikológiai Társaság tagja volt. Rendszeres gombaismertető tanfolyamokat szervezett. A kalapos gombák és a föld alatti gombák részletes, tudományos feltárását végezte, de oktatott laikus erdőjárókat, kirándulókat, erdész- és agrár- szakembereket is egyaránt.  1974. december 8.-án, 90 éves korában Veszprémben hunyt el. Emlékét a gomba szeretők és a Zirci múzeum őrzi. Az ábrákat Ágh Magdolna a Bakonyi Természettudományi Múzeumban berendezett „Szemere László emléksarokban” fényképezte.

Dr. Véghelyi Klára

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék