Szemelvények egy friss nyugdíjas gondolataiból

Bizonyára sok ember életútját lehetne górcső alá venni avagy példaértékűként – akár tanulságképpen – a szélesebb nyilvánosság elé helyezni, ám az alábbi életút mindenképpen megérdemli a publikálást. Ezúttal Sebestyén Gyöngyi zirci lakos hitvallását szívből ajánlhatjuk Olvasóinknak, amelyből – különösen a pandémiás korszakunkban – bizonyára sokan vehetnek erőt az év első napjaiban. A teljesség igénye nélkül idézünk tőle néhány gondolatot…

A 2022-es év első munkahete és a törvény szerinti “aktív élet” utolsó hete lezárult a mai nappal. Holnaptól már nyugdíj mellett végzek minden munkát. Fura leírni hogy nyugdíj mellett, merthogy szinte hihetetlen…

Fiatal kororomban persze másképp képzeltem el a nyugdíjas éveket. Sálakat kötögetek egy hintaszékben, közben bóbiskolok egyet- egyet. Komótosan sétálgatok ha ahhoz lesz kedvem, osztom az észt az unokáknak és diskurálunk az élet nagy dolgairól. Ám ahogy teltek az évek, eldöntöttem: biztos hogy nem fogok hintaszékben ejtőzve sálakat kötögetni, komótosan andalogni végképp nem. Osztani az észt is aligha. Viszont mindent bezsebelek, ami jár egy nyugdíjasnak: nevezetesen az ingyenes utazásokat igyekszem majd kihasználni és a 13.havi nyugdíjat sem fogom visszaküldeni.

S hogy meddig dolgozom majd inaktívan illetve aktívan, később meglátjuk. Aztán amit nem fogok még csinálni: a tömegközlekedéseimen nem fogom a fiatalokat lealázni, hogy aztán azonnal adjàk át a helyüket nekem, szegény öregasszonynak. Végig állom én az összes utamat, akár tűsarkúban is – mit nekem az! Nyugdíjasklubba sem fogok járni (csak ha én leszek a főnök, vagy ha esetleg meghívnak vendégnek), hogy beszéljek az élet nagy rejtelmeiről vagy milyen az élet nyugdíj után, netán hogyan lehet odáig eljutni úgy, hogy az ember megőrizze a józanságát és a külsejét. Viszont magam mellé veszek minden hozzám hasonlót, akikkel jókat kirándulunk, fotózunk, elemzünk,sütünk-főzünk – sok egyéb mellett.
A szomszédokat sem fogom árgus szemekkel lesni, hogy valamibe beleköthessek és jól megmondhassam a frankót. Vásárláskor pedig ha a sor végén állok,nem fogok az előttem álló húsz ember fölött átkiabálni, hogy milyen lassú a pénztáros, mert hogy nekem aztán jogaim vannak. Apropó, a lovaglást aztán végképp ki nem hagyom, úgyhogy sámlira lesz szükségem, de az is lehet, a nélkül is feltuszkolnak majd valahogy a kiválasztott lóra. Na, itt majd a komótos galoppot vetem be, a vágtát kihagyom. No és a családot se hagyjam ki, hát persze hogy számíthatnak rám – persze csak egyharmad időintervallumban!

Végül, de nem utolsósorban, Isten után köszönetet mondok fiaimnak, leányaimnak, menyeimnek, vejeimnek, unokáimnak, barátaimnak, munkatársaimnak, sőt a rosszakaróimnak is, hogy eljutottam idáig. Köszönöm, hogy mindig arra irányítottak – hol finoman burkoltan, hol bunkón direktben, de mindig szeretetből -, hogy soha ne adjam fel! Mert az élet szép, és meg kell élni benne minden napot. Érdemes jónak lenni, jól élni, adni és nem követelni.
Egy őnéletrajz:

https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox?projector=1

Az élet szép, mivel a legszebb és a legnagyobb ajándék!

Sz.A.

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék