Szatmár Tenisz Kupa – másképpen értelmezve

Olvasóink már tudják, hogy a Szenior Tenisz Szövetség ez év végén több mint húsz országos versenysorozat eredményeit összegezheti a ranglistáján, amelyek máskülönben négy minőségi kategóriában bonyolódnak (nevezetesen Hun 1-4 megnevezéssel). A keszthelyi legrangosabbról (nemzetközi) már írtunk a Rekreátor magazin sport rovatában, ám az alábbi beszámoló is gyakorlatilag nemzetközinek számító megmérettetés volt Fehérgyarmaton.

Nos, a határ közeli alig tízezres lélekszámú város Románia, Szlovákia és Ukrajna találkozásánál helyezkedik el. Következésképpen érthető, hogy az említett három ország szeniorosai is elszoktak jönni a csaknem négy évtizede zajló három napos versenyre. Sőt a szóban forgó Szatmár Kupa tradicionális múltját illetve rangját a tengerentúlról is visszatérő versenyzők is emelik.

A megszólítottak megérdemlik a nevesítést is: Bádenszky Judit New York (Manhatten) metropolis visszatérő megszállottja révén kissé exkluzívabb hírt is jelezhetünk olvasóinknak, hiszen már játszott párosban a világsztár Serena Williams oldalán egy amerikai bemutató gálán. A másik lelkes hazánk fia Házos Huba Venezuelából szokott érkezni (a leánya pedig Spanyolországból), aki pár éve az érdi Bércesi Tiborné Júliannával vegyes párosban a dobogó tetejére állhatott egy-egy aranyéremmel. Jut eszembe utóbbi versenyző, aki párjával és Ancsa barátnőjével szinte minden versenyen ikonnak számítanak. Julika egyébként tavaly előtt triplázott ezen a megmérettetésen, tehát mindhárom számban aranyéremmel térhetett vissza közel négyszáz kilométernyire otthonától.

A mostani megmérettetésen újfent és újoncként számos tanulságos személyes tapasztalattal gazdagodhattam, így a korcsoportom kapcsán tudom azokat megosztani avagy bevezetni az érdeklődőket a kulisszatitkokba. Szóval a legelső meglepetésem az volt, hogy az aktív profi versenyzőkhöz hasonlóan itt is szinte közismert már a taktikázás. Ennek variánsai hosszasak lennének, ezért inkább bele se merüljünk a témába. Ennek a lényege: a szenior kategóriában (35-90 év között) is gyakran „vérre” megy a játék…

Nos, először nézzük meg a férfi párosok izgalmait, ahol a négyes döntőbe két csoport körmérkőzéseiből lehetett bekerülni. Ezúttal – egy ritkaságszámba menő – úgymond keresztbe veréseknek köszönhetően mindenkinek azonos volt a pontja. Így a partneremmel ( egy neves tenisz dinasztia több kupát nyert reprezentánsa, Póra Csaba mellett) game arány alapján ugyan esélyesként kiestünk, mondhatni az első helyért menő döntőből – persze Csaba jóvoltából. Ráadásul úgy, hogy akik végül bronzérmesek lettek az FP-130+ kategóriánkban, őket mi megvertük a selejtezőn. Sőt, akik egyúttal simán (8:4 arányban) legyőzték a minket gyakorlatilag kiejtőket.

Egyébiránt a vegyes párosban is hasonló izgalmakról szólhatnánk, mivel végig fej-fej mellett nyílt küzdelem volt az ezüst éremért. A fent megnevezett amerikai hölgy oldalán azért sikerült megbékélni a bronzzal, de az elemzett férfi páros kudarca után már a csalódottság lett rajtam úrrá, ami sajnos rá is nyomta a bélyegét játékomra. Pontosabban fejben/mentálisan kellett volna helyre tenni a történteket – de hát van még mit tanulni e téren is. Mindebből csupán az következik (mint sok más sportágban), hogy sosem ajánlatos még csak esélyeket sem latolgatni a zajló meccseken. Leginkább a soron következő mérkőzésekre érdemes koncentrálni!

S a lényeg: mindenféle sportversenyben gyakran tetten érhetők a minimális különbségek, s egyre inkább mindenütt kiélezett küzdelmek zajlanak a sikerekért. Ezért az egyik legértékesebb tanulság mindenki számára, hogy – miként a felvázolt jelen esetben is – mindig csak a soron következő meccsre érdemes fókuszálni!!!

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék