„Magyar vagyok. Erdélyben, Csíkszeredán születtem 1926. január 7.-én. Hét-nyolc éves koromban kezdtem el rajzolni, és elhatároztam, hogy művész leszek… Szüleim egyetértettek döntésemmel. Meggyőződésem, hogy a művész életrajza helyett a művei beszélnek, és remélem, hogy az Egyesült Államokban szívesen fogadják bemutatkozásomat.” Szász Endre így fogalmazta meg, az 1970-es években, az USA fővárosában (Washington D.C.) kiállításának katalógusában megjelent önéletrajzát.

Szász Endre emléktábla Kaposváron (Bara Barnabás)
Ezzel a szerény önéletrajzzal szerette volna ellensúlyozni azt a túlzó, fellengzős bemutatást, ahogyan az amerikai, szenzációt keltő jelzők halmozódtak a kiadványban: „Ez a magyar lélek több, mint egy, a jól ismert ma élő festőművészek közül. Az ő festményei a naiv, de egészséges, ókorból származó, szittya múlt lenyomatai. Az Eurázsiából 3 ezer évvel ezelőtt érkezett, nomád ősi fantasztikus, némelykor démonikus lelke jelenik meg, sokszor aranyos színben lefestve, alakjainak ruházatán, haján. Egy amerikai számára Szász képviseli az egyetemes világ-kultúrát, a történelem előtti időktől a kínai, a kaukázusi kultúrákat, keveredve a Duna melléki keltákkal és a Balti vikingekkel.”
„Erdélyi tudós orvos családból származott. Magyarországon, a Nemzeti Művészeti Akadémia tehetséges tanulója volt. Művész Tanárai figyelmét a XV.- XVII. századi olasz reneszánsz mesterekre irányították, de Szász Endrét hamarosan jobban érdekelte a – székely származású – német festő, grafikus Albert Dürer és a spanyol festő Salvador Dali munkássága.” Dr. R. S. Stites, Curator of Education National Gallery of Art.
Szász Endre felsorolása sikereiről 1972-ig: „Magyarországon 1951 és 1960 között 608 könyvet illusztráltam. 1957-től 1972-ig kiállításom volt Lengyel, Magyar- Olasz- Német- Finn- országban, az Egyesült Királyságban, Kanadában, Mexikóban és minden alkalommal arany-, vagy ezüst-érmet nyertem műveimmel. Az USA-ban és Kanadában a rólam készült TV filmet vetítették. A felsorolt országokban Képtárak, Múzeumok és magán gyűjtők vásárolták meg munkáimat. 1971-ben CBC – TV Toronto 30 perces interjút készített velem, bemutatva munkásságomat.”
Az Amerikai Egyesült Államokban való bemutatkozásakor még csak 46 éves volt, de már bizonyította sokoldalúságát. Rajzolt, festett, ujjaival- és festékszóró pisztollyal mázolt, karcolt minden szilárd tárgyra, vászonra, papírra, csempére, agyagra, porcelánra, minden elképzelhető festékkel, rendkívül sokoldalú, semmilyen korábbi irányzatba, izmusba nem beilleszthető, sokoldalú művész volt. Művészetében gyakran ismétlődő motívum volt a szem, és egy rózsabimbó ábrázolása. Jó lenne megfejteni a titkát: a szem talán a lélek tükre, a törékeny rózsa a béke jelképe….nyomasztó sötét háttérrel.
Mozifilmekben is dolgozott, mint látvány- díszlet- ruha-tervező, és ténylegesen szerepelt az 1968-ban, Gárdonyi Géza regénye alapján Nemeskürty István forgatókönyvéből készített Egri csillagok című filmben. A Római jelenetben a Pápa szép színes portréját festi, mialatt a Pápa a magyar küldöttséget fogadja.
Születésének 50 éves évfordulóját a Herendi Porcelán manufaktúra egy különleges kiadvánnyal, egy mini- (7×5,5 cm-es) könyvvel ünnepelte és ez a dátum egyben a Herendi porcelán manufaktura alapításának 150. évfordulója volt. Barátja, Dr. Sikota Győző (1922-2011) ajándékozta meg ezzel az 1500 példányban, csak a partnerek és barátok részére készült ékszer-könyvvel. (A könyvet Szántó Tibor tervezte, a felvételeket Gyarmathy László készítette.)
A Győri Nemzeti Szinház földszinti nézőtér bejárata mellé Szász Endre 2 db, közel 20 négyzetméteres porcelán képet tervezett. Irányításával Hollóházán 40 x 40 cm méretű, 5-6 mm vastagságú lapokból rakták össze a 2 csodálatos porcelán képet. Nem csak Hollóházán tervezett, dolgozott, de megszeretve a különleges technológiát, Herenden is kísérletezett ezzel a módszerrel. Ebben az évben a Herendi Porcelán manufaktúra megalakításának 200. évfordulóját ünnepli, Szász Endre száz éve született, de 2 kerek évfordulót már a nagy művész és barátja, Sikota Győző nélkül lehet ünnepelni.
Szász Endre hazatelepülése után Somogy megyében, Mosdós községben lakott. Kaposvár mellett Várdán, 1990-től Somssich – Matolay romos kastélyt felújította, 6 kh területét parkosította, meghagyva az idős fákat, több száz különleges fát és cserjét ültetett el. Képzőművészeti táborokat rendezett a kastélyban, ahol szobrászatot és festészetet tanított a fiataloknak.
Szász Endre Munkácsy Mihály díjas magyar művész 2003. augusztus 18-án, Mosdóson, 77 évesen halt meg, Kaposváron a Keleti temetőben helyezték örök nyugalomra. Várdán a SZÁSZ ENDRE kastélymúzeumban kiállítást rendeztek be műveiből. Művészetét megcsodálhatjuk a Herendi- és Hollóházi- porcelán tárgyakon, Budapesten az M3 Dózsa György úti Metró falán, a Hilton szálloda és Győrben a színház falán.
Bölcs gondolat Szász Endrétől: „Semmi sem teszi az embert olyan boldoggá, mint az örömmel végzett munka.”
Dr. Véghelyi Klára