A szarvasvadász

Nehéz egy olyan filmről véleményt mondani, amely a megvalósítás színvonalát tekintve kiemelkedő, szinte már-már tökéletes, tartalmát tekintve viszont alapvetően hazug.  Egy művészi alkotásban a tartalomnak és a formának tökéletes egységet kell(ene) alkotnia.  Michael Cimino öt Oscar díjat besöpört alkotásával, A szarvasvadásszal  ez a legnagyobb gond.

Az 1978-ban bemutatott film középpontjában három pennsylvaniai gyári munkás áll, akik elhatározzák, hogy bevonulnak és részt vesznek a vietnami háborúban. Michael Cimino filmje szép képekkel: vasöntödében dolgozó munkások, egy ortodox szertartás szerint történt esküvő majd egy ezt követő lakodalommal indul. Gyors vágás, harctér, rabság, orosz rulett: a kérdés csak, hogy az, hogy ki röpit golyót a saját koponyájába. A vadászösztön diadala: farkastörvények közt a magába forduló macsó-ideál, Mike lesz a túlélő. Társai (Steve és Nick) lebénulnak, adrenalin-, drog- és halálfüggővé válnak. Aki képtelen kifejezni érzelmeit (Mike), azt otthon a Nickel közösen szeretett nő (Linda) se vigasztalja: integráció helyett visszatér a szürreális, lepusztult Saigonba. A film a megjelenésének negyvenedik évfordulója alkalmából teljes körű digitális restauráláson esett át.

Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=fyDAzNBZ610

Az alkotás öt kategóriában nyerte el az Oscar-díjat, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díját. Kevés ennél monumentálisabb alkotás született a filmtörténetben, a vágószobába bekerült felvételek teljes anyaga 180 kilométernyi filmszalagot foglalt el. A szarvasvadász egykori bemutatóját sok nehézség hátráltatta. A tesztközönségnek nem tetszett a film első verziója, és a stúdió is rosszallásának adott hangot, aminek egyik oka a szokásosnál hosszabb játékidő volt, a másik pedig a rendkívül sötét és nyomasztó témaválasztás. A film üzenete és sokkolóan ható jelenetei alig néhány évvel a vietnámi háború után nem arattak osztatlan sikert Amerikában. Az Oscar-gála estéjén vietnámi veteránok egy Los Angeles-i csoportja tiltakozott a film jelölése ellen, hazugnak és rasszistának állítva be a filmet. A kudarc miatt aggódó Robert De Niro el sem ment a gálára. A film ’79-es berlini fesztiválon is botrányt keltett: a szovjet, s persze nyomában a kubai, kelet-német, bolgár, lengyel és csehszlovák delegáció is egyszerűen kisétált a vetítésről, így tiltakozva a vietnámiak filmbéli ábrázolása ellen.

A film végül megtalálta az utat a közönséghez és hatalmas siker lett. Több korabeli film kritikus legjobb amerikai filmnek titulálta A keresztapa óta, kiemelve az aprólékosan kidolgozott helyszíneket és díszleteket, a mesteri rendezést, a szívszorító színészi alakításokat, az ikonikussá vált orosz rulett jelenetek székhez szögező feszültségét, és a film epikus ívét a felszabadult lelkesedésből a keserű kiábrándulásig. De Niro egy interjújában könnyei között mesélte el, hogy az a jelenet, amikor a filmbeli kórházban Michael először találkozik Stevennel, pályafutása egyik legmeghatóbb pillanata volt. Egy másik interjúban azt is elárulta, hogy fizikailag legkimerítőbb munkája volt a film.
Külön szólni kell Zsigmond Vilmos zseniális operatőri munkájáról. Képei közt találunk meditatív-költőitől, brutál-reálisig mindent, érzékeny közelitől gigantikus freskótotálig terjed a skála – A szarvasvadász az egyik legszebben fényképezett háborús film, esztétizáló képorgia. A „God bless America” össznépi éneklésében legalább annyi cinizmus fedezhető fel, mint amennyi pátosz. A lábatlan veterán, a vőlegényét gyászoló menyasszony, a haverját oroszrulett-párbajban elvesztő háborús hős – azért nem az a hurrápoptimista társaság, amit bárki is a csillagos-sávos lobogó mellé tűzne országimázsnak.

De hát mi ebben a probléma?

Egy dolog a művészi színvonal és más a hitelesség. Ismeretes, de talán nem árt hangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok teljes fegyverarzenálját felvonultatva, félmillió katonával harcolt a vietnami felszabaditó csapatokkal. Az Észak-Vietnám ellen nyolc éven át tartó légi offenzíva során közel 8 millió tonnányi bombát dobtak le, ami a második világháborúban ledobott mennyiség négyszerese. Nagy mennyiségű vegyszert szórtak le a termés elpusztítására, és iszonyatod éhinséget, hanem a mai napig tartó genetikai károsodást is kiváltottak.

Az amerikaiak frusztráltságukat a helyi földművelő lakosságon vezették le, az egyik hírhedt esemény az 1968-as My Lai-i mészárlás volt, ahol megközelítőleg 500 civilt, nagyobbrészt nőket és gyermekeket mészároltak le. A besorozott katonák 30 százaléka drogokkal élte túl vietnámi szolgálati idejét. A vietnami háború amerikai részről 58 ezer halott, 153 ezer sebesült, 150 milliárd dollárnyi hadikiadás volt. Az amerikai haderő 400 000 tonna napalmot használt fel a háború során.

Ezzel szemben mit állit a film? Láthatjuk, hogy milyen gonoszak a nemzetük felszabadításáért harcoló vietkongok. A film szerint a vietnami katonák gránátokat dobnak a civilek lakta óvóhelyre, és amikor nem civileket mészárolnak, jenki foglyaikkal ütik el a szabadidejüket. Hogy értsük pontosan ki a gonosz, a kunyhó falán ott díszeleg Ho-Si Minh apó mosolygós képe, aki – a film szerint – áldását adja erre a tevékenységre.

Ciminónál soha nem volt szó valósághűségről. Az orosz rulett vietnami környezetben hiteltelen. Nehéz a hitelességet számon kérni egy olyan rendezőtől, akit ez szemmelláthatóan nem érdekli.  Ne próbáljatok szimbolizmust keresni a filmben, mert nincs benne. Nincs politika a filmben” – állította pár évtized elteltével a rendező. „Még csak nem is a vietnami háborúról szól. Arról szól, hogy mi történik akkor, amikor egy kisvárosi, családot alkotó baráti kört katasztrófa ér. Ez egy film az emberekről. Egyszerűen az emberekről szól.”

Igen, de milyen emberekről? Azokról akik jól felszterelt hadseregükkel elmennek egy kis lövödözésre (mintha csak szarvasvadászatra mennének), vagy azokra a vietnámi katonai és civil áldozatokokról, akiknek számát több millióra teszik, miközben az anyagi kár is felmérhetetlen volt. Az egyik – nyugati – neves kritikus az írta:  Emlékszem, amikor Cimino átvette az Oscar-díját, azt gondoltam, hogy azt kellett volna mondania: „Különösen a vietnami embereknek szeretném megköszönni, akiknek holtteste nélkül ez a díj nem jöhetett volna létre.”

*

A szarvasvadász digitálisan felújított változata február 17-től látható a hazai art mozikban, eredeti nyelven, magyar felirattal. Budapesten a Puskin moziban vetítik, emellett országszerte számos helyszínen, a megyeszékhelyek többségén is látható lesz. A mozivetítéseknek hivatalos kísérőfilmje is lesz a forgalmazó Pannonia Entertainment és Moholy-Nagy Művészeti Egyetem együttműködésének köszönhetően: Hermán Árpád Sajnálom c. animációs rövidfilmje, amely egy férfi és szarvas találkozását mutatja be az erdőben, négy percbe sűrítve. A fesztiváldíjas rövidfilm abszurd komédia a bocsánatkérés viszontagságairól, kivételesen jól megtestesítve a filmdramaturgia esszenciáját, hogy hogyan lehet akár a legegyszerűbb történetet is humorral és izgalommal töltve bravúrosan elmesélni, és egy teljesen hétköznapi szituációt a feje tetejére állítani. Eredeti, eleven karakterek, stilizált, hangulatos hátterek, frappáns párbeszédek jellemzik.

Sz. Sz.

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék