SZAMÁRFÜL

SZAMÁRFÜL

Lányom hároméves lehetett,

mikor a szemben lakó tollforgató

intenzív szeretetével lepte meg.

– szereted a csokit? nyúl érte,

válaszul hátat fordít,

és a biztonságot adó

nappali asztal alá bújik.

-Hát mi vagyok én Neked?

-Tőle addig sohasem hallott,

mord, mélyfekete, dactól

átitatott túlvilági hangon

érkezett a felelet:

SZAMÁRFŰL !

(és a kérdező hüledezett)

Ha már írástudó e füllel megneveztetett,

lássunk szamár okfejtéseket:

Fülben, fában okosság van.

Az ugye köztudott, hogy én

fafejű vagyok,és a füleim

tanulékonyan nagyok . . .

 A kultúrában, (is) helyet kaptam:

fülem ágaskodik sok füzetlapban.

(sok munkás tanulás van abban)

Tudásban elmaradottaknak

nevemmel jelzett külön pad van.

Ha így sem megy a lecke;

nevem válasz az érdemjegyre.

Brémában koncertet adtam,

Thesszáliában Aranyszamár voltam

majd Ízísz istennő emberré tett.

(na, attól lettem ilyen művelt)

Kleopátra tejemben fürdött,

-mondjak Neki ezért üdvöt?

Nektek van középfületek?

– nem láttam köztetek

csak szőrös és kopasz fejeket.

Lehet, hogy befelé növesztitek?

Mitől zúg a fejetek?

-Kalapács, üllőre ver, hangszál

meghajol, gondolatritmus körbejár.

majd a hanghullámok hátán

csigavonalban fejekből kiszáll.

Nyomatokat vés az emlékezet,

A tapasztalás szemet, fület hazudtol meg

 

 

Balassa Zoltán

2018-06-06

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék